Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)

1911-06-09 / 110. szám

Szatmárnémeti, 1911. Ujj Somlyay próba-terme! UJJ MODERN RUHAFESTÉS Pttg LEGSZEBB RUHATISZTITAS BÁRMILY DIVATSZINRE. ■■ 4 v« ® VEGYILEG SZÁRAZ UTÓN! Üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. szám, Kazinczy-utca 17., Atilla-utca 2. b. és Nagykároly Széchenyi-utca 43. szám. Alapítva 1886-ban. akkor azoktól a szocialistáktól, a kik érzik, tudják, élvezik a társadalom, — hogy úgy mondjam — édesanyai gondját. Nem lesz „hazátlan bitang“ s nemzetközi vörös az a gyári mun­kás, aki vasárnap délután a kis ker- tecskéjét bejárja s megnézegeti: vi­vágzik-e a borsó ? Ez a szocializmus. A legneme­sebb. A legáldottabb. A nép jóiéte, a nemzet gazdagsága, a munkás egész­sége a nemzet ereje, a munkás bé­kéje, a nemzet nyugalma s a munkás földje egy darab hazaszeretet!! i sége van a dolgozó, haladó magyar í ! nemzetnek! : ........... ..................................-.............................................. .............. ........■ Uj i Női kalap üzlet. Uj! Van szerencsém a helybeli és vidéki kö- j | zönség tudomására hozni, hogy Rákóczy- j utca (Fogarassy palota) 26. sz. alatt levő uj I kalap üzletemből a raktáron levő modern női J | kalapokat az idő előrehaladottsága miatt — | mélyen leszállított árak mellettárusitom. Szénássy Gyulának a legújabb tavaszi J mintái megtekinthetők. Becses pártfogást kérve, maradok kiváló j j tisztelettel Lőwy Lajosné. Munkások! Ti robotoló ember­gépek ! El a korcsmáktól! Vissza a természethez! Vissza a családjaitok békés, megnemesitő és felüditő me­legébe ! Valósítsátok meg a munkáskertek intézményét! A ti egészségetekre nagy szük­FORGÁCSOK. & Vezető helyünkön a munkáskertek in-1 tézményének ajánlásával foglalkoztunk, hogy | humánus irányba tereljük azt a szocializmust, i mely ma egész erejével a politikára vetette 1 magát. Egy veszedelmes rém erre az intéz- I ményre a legnagyobb intelem : most jönnek j a nyugtalanító hírek a fekete veszedelem alattomos közelgéséről. mint köröttünk Ve­lencében, Triesztben, Grácban és Berlinben vonultatja fel előre küldött követeit. Az ázsiai kolera — úgy látszik — mégsem a fiumei cápa, a dunai vizikigyó, a melyik minden évben megjelenik, de csak — pa­píron és ott is csak a sivár, kiszikkadt uborkaszezonban. Ha a hírek nem túlzottak — a mint bajos elhinni, olyan tréfálkozást a sajtó részéről, mely ezt a végtelenül szo­morú tárgyat tréfás könnyelműséggel kezelné, — a fekete rém rávetette árnyékát Európára. Egy-egy erős intelem minden sötét hír a ragályok ellen a legegyszerűbb intézkedésre: a köztisztaságra. Ha én, te, ő, mindnyájan egy akarattal vigyázunk a tisztaságra, ezzel egy hatalmas bűvös kört vonunk magunk köré — mint a mesékben — melyen meg­törik minden ragály. Ez nemcsak a rendőrhatóságok ügye, hanem a mindnyájunké. És mindaddig, a mig lesznek emberek, kik virtuskodást csi­nálnak belőle, ha egy-egy rendőri intézkedés ellenére cselekszenek, addig félni kell a ko­lerától. Félünk is, de csak azért, hogy — meg ne ijedjünk! Anyáink viseletéről. Ma, midőn a divat furcsaságai nyomon követik egymást, midőn a vidéki cigány még csak próbálgatja a „Bukj el szoknya“ kupiét s már is a nadrágszoknya vagy a szoknya­nadrág kisért, fogalmunk sincs arról a gyö­nyörű viseletről, a mely anyáinkat nem cssk megkülönböztette Európa többi államainak nőnemétől, hanem — mondhatjuk — föléje is emelte. Különös viselet volt az, a melyben a szépség, festőiesség egyesült az egyszerű­séggel, a melyről mégsem zengett az ország apraja-nagyja fülbemászó kupiét, a vicclapok sem élősködtek hetekig előnyössége vagy hátránya vitatásán s mégis az elnyomatás szomorú korszakában az egyszerűségében is kifejezésre jutó nemzeti jelleggel enyhítően tudott hatni az események hatása alatt el­csigázott magyarra, reményt tudott önteni leikébe, eszébe juttatva nagy költőnk biztató mondását: „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.“ Bizony, a mig a „bécsi rongy“ nem tolakodott be fertőzd erejével közénk, addig volt valamije a magyarnak, a mi egyedülálló volt, mint ő, a miben megtestesült ízlése, a szépség iránt való érzéke mellett gondolko- zási módja is ez a viselete volt. Nemzeti viselet! Minden, a mi benne kifejezésre jutott, eredeti, magyar volt s mégis napjainkban csak egy-egy mágnáson látjuk — de csakis ünnepélyes alkalomnál — a fényességben túlzásba menő utánzatot, vagy a főispáni hajdú ül feszes „magyarban“ a tovarobogó négyesfogaton. Szemfényvesztés! A magyar női viseletnek azonban még ennyi nyoma sem maradt. A párisi divatnak hódoló hölgyközönség méltóbbhak találja az idegen szokások vizsgálatlan elfogadását, mint a régiek ápolását s megelégszik azzal, ha anyáink ruházatát egyik-másik múzeum­Kávét ban ereklye vagy valamelyik régiség keres­kedőnél ócskaság gyanánt szemlélheti. Sajnos, de igy van! S ha mi, magya­rok, meg akarunk tudni valamit a magyar női viseletről, úgy kénytelenek vagyunk régi leírásokhoz, régi képekhez fordulni, mert a jelennek nincs oly magyar asszonya, nincs oly honleánya, a kit magyar viseletben lát­hatnánk. Az idegen újdonság iránt rajongó magyar női nem inkább hódol a szemlélőt gyönyörködtető, kielégítő divatnak, mint an­nak. melynek nem a női bájak feltüntetése, hanem a benne megnyilatkozó háziasság s e mellett az ízlés teljes kielégítése szerzett cso­dáló tisztelőket. Az elmúlt századok magyar asszonyai, magyar leányai ruházatukban nem keresték a föltünést, nem utánozták a vezérszerephez jutott párisi módit, hanem a célszerűség sza­bályait tartották szem előtt; s mégis ha ma megjelenne a divat terén anyáink öltözete, merem állítani, hogy nemcsak a bukj el legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : T"> ____O ^ J r. kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „MoKka DG nKO aanaor keverék“ Cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Thumbnails
Contents