Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)
1911-06-04 / 107. szám
Szatmárnémeti. 1911. ÉSZAKKELET Hájtájer Pál GALLÉROK GŐZMOSA8A TÖKÖRFÉNNYEL HÓFEHÉRRE : Üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. szám. Kazinczy-utca 17., Atilla-utca 2. b. és Nagykároly Széchenyí-utca 43. szám. Alapítva 1886-ban 4. oldal. KÉZIMUNKÁK GLASSÉ KEZTYÜK, BÚTOROK SZŐNYEGEK TISZTÍTÁSA én e képvisel öház minden tágjánál magától értetődőnek tartók, hogy nincs ennek a kép- viselöháznak, hitem szerint oly tagja, a ki ne viseltetnék tisztelettel a vallás iránt. A másik a mit kiemelek, az, hogy a nem keresztény hiten levő magyar képviselők között, nincs egyetlen olyan, de nincs hittestvéreim között sem, a ki a legfeltétlenebb tisztelettel ne lenne a kereszténység eszméje iránt. És ez nem puszta szó, ez a légbensöbb érzelmeknek kifejezése. kát is, a kiknek nyilatkozatai Kolumbuszról kissé különösek. Ha az emberiség fejlődésének más tájait nézzük, ha azt vizsgáljuk, hogy minő munkát fejtenek ki az újkori kutatók, ezek az igazi modem apostolok, látjuk, mint mennék el a legmesszebbmenő mocsaras vidékekre, á hol a maguk egészségének és életének feláldozásával tisztán azért küzdenek, hogy megmentsék embertársaiknak életét. Kutató szemmel, kézzel és agygyal mélyednek ezek az emberi szervezet legtitkosabb rugóinak és sejtjeinek vizsgálatába, hogy lehetővé fegyék az emberiség számára azt, hogy megtalálva a betegségnek és bajoknak fészkét, erősebbé és egészségesebbé tegyék az emberiséget, és látjuk, hogy a kultúra legmagasabb eszményi csúcsain ott van a buddhista tanokat követő japán orvosok, (Zaj bálfelöl.), a ki egyesül a munkában a zsidó német orvossal, a kik együtes munkát végeznek felekezeti kütőmbség nélkül minden keresztény embertársukkal és a kik küzdelmének eredménye az emberiség közkincsévé válik, és ezek a közkincsek azután százszoros és ezerszeres dicsőséggel hullanak vissza saját nemzetükre . Ha mindezt látjuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a kultúrát nem lehet felekezetek szerint könyvelni, hogy nincs felekezeti kultúra, hanem kultúrája van a nemzeteknek, van nemzeti kultúra. Várady Zsigmond: Úgy van! Kelemen Samu: Sajnosán járul mindehhez az is, hogy talán nem egészen szerencsésen megválasztott kifejezésekkel, bizonynyal nem hasonló intenciókkal, az igen t. kultuszminiszter ur olyan jelszavakat tett magáévá, a melyek harci jelszavaivá váltak bi- 1 zonyos törekvéseknek és a melyekhez a po- 1 litikai világban már hossabb idő óta meghatározott, azoktól el nem választható értel- ; mezes tapad. A mikor ezt sajnálattal látjuk, akkor ta- ; Ián szabad lesz emlékeztetnem az igen t. kul- j tuszminiszter urat, hogy Magyarországon tör- I vénybeiktatott felekezetnélküliség és törvény- i beiktatott lilkiismereti szabadság van és ha nem is hasonló célokkal, de nem helyesen 1 megválasztott kifejezésekkel nem szabad ennek az államnak 800.000 polgárában felkelteni azt a hitet, hogy ők a magyar kultúrából | ki vannak zárva, nem szabad őket harmad- i és negyedrangu állampolgárokká sülyeszteni, amikor nekik hőbb és igazibb törekvésük nincsen, mint hogy napszámosai legyenek a magyar kultúrának. Vallás és kultúra Egy hang (a baloldalon): A pénzszerzés! Sándor Pál: Épen úgy, mint maguknál, mert semmi különbség e tekintetben nincsen. (Zaj. Elnök csenget.) Baross János: A pénzszerzők! Sándor Pál: Önök is szeretik a zsebüket!'(Zaj. Elnök csenget.) Kelemen Samu: Ha t. képviselő ur ki a- karná hasítani a kultúrából a zsidó vallásu emberek munkáját, azt hiszem, igen nagy hézag állana ba a magyar kultúrában is. Hát, t. képviselőház, ezekkel szemben legyen szabad most már idéznem gróf Csáki; Albin votl kultuszminiszter ur beköszöntő beszédét a ki a következőket mondta nem is a kultúrának, hanem a kultuszügynek terén. (Olvassa): »Vallásügyek terén az állami és királyi jogoknak úgy, a mint azokat törvény és törvényes gyakorlat megállapította, teljes megóvása mellett, egyúttal teljes tiszteletben tartása az egyházi és felekezeti jog- és munkakörnek, valamint az egyéni lelkiismereti szabadságnak, továbbá azon kérdéseknek, a melyekről sem törvény, sem törvényes gytakorlat nem provideál, az illető érdekkel, tényezőkkel lehetőlég egyetértő kölcsönös bizalom alapján való megoldása, természetesen az állam érdekét mindig szem előtt tartva. Magyarország kultuszminisztere nem egy egyháznak, nem egy felekezetnek kultuszminisztere, hanem az államérdek képviselője a vallási ügyekben, de a jogállam, a valódi szábadelvüség szabta korlátokon belül, melyek határozottan követelik, hogy az egyházak és felekezetek érdekei, az egész lelkiismeret szabadsága, mindaddig tiszteletben tartassék, míg az állam vitális érdekeivel összeütközésbe nem jő«. Ha, t. képviselőház, szembe állítjuk ezt a t. kultuszminiszter ur programmjával, akkor azt látjuk, hogy ebből a programúiból ' hiányzik a kiemelése egy és más olyan lényeges körülménynek, a meli; alkalmas arra, hogy félreértések ne keletkezhessenek és ha keletkeznek, el legyenek oszlatva. Beszélt az igen t. kultuszminiszter ur destruktiv tendenciákról is, különösen beszéde befejező részében. Destruktív tendenciák. T. képviselőház! A destruktiv tendenciák felismerése felette nehéz. Hiszen az emberiség fejlődésének történetéből méltóztatnak tudni azt, hogy sok olyasmi, a mi azelőtt destruktív tendencia volt, később konstrukHa már most ezekét eleve megállapítom, akkor Hlegyen szabad konstatálnom, hogy az, a máit az igén t. miniszter ur a maga kultuszprogrammjaként elmondott volt, a kultúrának pozitív hittételre való alapítása, lényegében nem más, máit a kultúrának a hitélet dogmáival való Összezavarása. A kultúra sokat köszönhet a vallásnak, főleg a kéz detlegesebb időben, a mint viszont az is bizonyos, hogy a vallásos túlzásoknak, helyesebben a vallási fanatizmusnak és az ultra- montamontatizmusnak a kultúra fejlődésének megakasztásában is része volt az idők folyamában. Kétségtelen az is, hogy a Vallás hatalmas eszköze a kultúrának. Ámde az a felfogás, a mely a kultúrát valamely pozitív hitéletnek tételeihez akarja kötni, az a maradi- ságnak régen elhagyott állomása. A mi nagyot és maradót az emberiség alkotott, a mit az emberiség a fejlődés utján megvalósított, azok a csodái a technikának, a melyek lehetővé tették azt, hogy az ember urává lett a vizeknek és maholnap urává lesz a levegő birodalmának. Az a haladás, a mely lerombolta a távolság akadályait, bár a lelkek között való távolsági akadályokat, is igy lerombolhatta volna — amely lehetővé tette azt, hogy mértföldeken át közvetlenül a beszéd utján érintkezhessek az ember embertársával, a mely a levegőnek láthatatlan szárnyain pillanatok alatt továbbította a híreket: mindez az emberi kultúrának legbecsesebb vívmánya, a melynek a pozitív hitélethez semmi köze. (Zaj balfelöl.) Rakovszky István: De nem is ellenkezik vele. Polónyi Géza: Kolumbusz felfedezte A- merikát, pedig keresztény volt! Kelemen Samu: Igazán nem volna jó Kolumbuszt idézni, t. képviselő ur, mert akkor idézni kellene azokat az egyházjogi irólUndtkok özíi. Bepes Isiié Szatmáron, Színházzal szemben. oras es ékszerésznél
