Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-19 / 94. szám
Ifi. évfolyam. 94-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. májas 19. Péntek. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: : .Yiuüénfiemü dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Nyilttér sora 20 fillér. ben: Egész évre 12 K,félévre ti K, negyedévre 3K| Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Nérneti Egy szám' ára 4 fillér. ” j Kazinczy-u. 18. 1 defon-szám: 284. . Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. ) Fordul a kocka. Mint a gizeki piramisok úgy alkonyaikor hatalmas ujj alakú árnyékban nyúlnak végig á homoksivatagon, a mi politikánk szikkadt, terméketlen sivatagján egy nagy katona hatalmas alakjának árnyéka nyúlik vé- j gig, magyar trón örököséé. A mostani politi-[ kai változatok szálai a belvederi rokkából j indulnak ki. Különösen a jövőbe nyúló re-! formtermésZetü politikai alakulások kohójában ráismerünk az ő kezére. A fajedelmek; álmait sok-sok katonaság és népség képezi;! ezeket'szeretik, hát ezekről álmodoznak. És pedig az előbbit mennél mozgalmasabbnak,} az utóbbit mennél csendesebbnek szeretik — | álmodni. Az udvar politikája eyy noyy rcnemtrBz. megújhodás. — Egységes, hatalmas, modem í 'hadsereg; ez az az álom, melyet legjobban szerei a trón várományosa álmodni, ez az a hatalmas kerubim, melynek erős ércszárnyai alatt szilárdan fog állani a trón. Most már minden szépen elő van készítve, hogy ez az álom valóra valljon. Azzá is lesz. Parancsszóra. Valami delejes erő az, mely a mi politikusaink lelkét mindannyiszor megfosztja az óné!határozás és akaratnyilvánítás képességétől, valahányszor a birodalmi politika levegőjébe jutnak. Ez a bűvös magnetizmus kitörd lelkűkből a nemzet sajgó sebeit, szivet rázó jajkiáltásait, elfeledteti velük a nemzeti vágyakat, reményeket, (|örck- véseket, csak egyet látnak: a nagy katonát, kinek minden vágya a katona. Similis simiii gaudet. — Hasonló a hasonlónak örül. Bizonyos magaslatról, a honnan szabadabb, nyíltabb szemmel tekintheti végig az ember a mi történelmi fejlődésünket, két erő vívódása képezi egész nyomorúságos életünket: az udvari politika katonailag erős, egy- »<%« monarkia eszméje felé haladó ereje az egyik s a nemzeti függetlenségért küzdő nem zeti politika a másik. Ebben a nagy vívódásban eleddig a nemzeti maradt alul mindig. Most is hiába fogunk küzdeni ez ellen a hatalmas, sisakos Herkules ellen, nincs erőnk j földhöz vágni. A nép lelke, a milliók biz- : tatása nem lehel erőt a nemzet életéért küz- | dőkbe. Annak más a törekvése, célja, eszmé- j je. Nem hídja felmelegiteni a politika. Mint ■ a hogy érthető is. Beletörődött lemondással 1 tűri a folytonos vérvesztést, a mit kisajtolnak belőle, hogy a katonai monarkia izmait I erősítsék meg. Várjuk, meddig fog lenyomulni a prés. i Meddig teljesíthető a legfőbb katonai parancs De a visszahatás nem itt fog bekövet- ; kezni. Az anyagias túlerő ráterpeszkedhet a pénzünkre es izmos legényeinkre, de a lelkünket nem fogja tudni meglopni. Ennek a rendszernek is elfog jönni a lealkonyuiása. j Nem lehet, hogy ez az egyoldalúság, ez a folytonos kifelé hátás a belső élét rovására, ez a hatalmi téboly tánc meg ne szüfjé az ö- rök fizikai és lelki törvények szerint a visz- szahatást. Annál erősebb lesz, mennél jobban késik. A belső ébredezés mái' előrehaladott. A nemzet eike már kitűzte céljait. Ez a szellemi forradalom fogja megadni az uj erős lendüKöttemények prózában. 1. ISTEN? Isten, Isten, hol vagy? Hol tailállak? Hol érhetlek el? A gyermekem szemét táttam egyszer mosolyogni tele tiszta, Önzetlen, végtelen szeretettel. Te mosolyogtál ott, Isten?... Az Északi tenger sötét magános szakla- ormán hallÉottam egyszer a vihar földöntúli vad, zokogó énekét harsogni. A tiéd volt, Isten, az a titáni zokogás? Te szenvedtél ott olyan nagy magányban?... Az emberi lélek mélyén láttam felragyogni fájdalmas, meleg részvétét a nyomorultak, a letiportak millióival, láttam felcsillanni a mohó, de tehetetlen segíteni akarást. Hogy panama Isten te ragyogtál, te csillogtál ennek a léleknek a mélyén ? ... Fáradt, agyondolgozott emberek gyülekezőében láttam a fellobogást, mint amikor égig lobog a tűz lángja. Ezer láng lobogott és sstergett, mind azt sisteregte: »Szabadság Szabadság! Szabadság!« Minden szem- ' ben a tűz fénye izzott, a teremben a fény és j a sérelem utani vágy hatalmas szimfóniája I zugitt. Isten, te álmodtad ott a íelszabadu- j lásrak ezt az isteni álmát? Hol vagy, ó Isten? II. IGAZ TÖRTÉNET. A kis fiam megígéri, hogy nagyon jó les, először, ,ha kötelezem magam, hogy lefkvés előtt mindennap elmondok nekiegy ulamint japán, rísz, gyöngy- salma és giradi kaiapkiiíde- rények érkeztek a — KARDOS-féle »igaz« történetet és másodszor, ha ez a szer- : zödés azonnal, még ma életbe lép. Gondolkodom, miről meséljek »igiz« tör- 1 ténefet. — Talán Piroskáról és a farkasról? — Nem. — Csi pkevózsikáró!. — Nem. — Hamupipőkéről. — Nem, nem ! — De hát miért nem? — Mert ezek mind mesék és nem igaz történetek. Aha, most már tudom. Rögtönözni kezdek és mesélek: előbb akadva, azután egyre re szabadabban, meggyőződéssel és meggyőzően. Csodálatosan erős, ezüstpáncélos lovagról mesélek, az »igazságról«, aki kemény tusa után leteriti az »önzés« nevű gonosz ■ ■ ■ ■ I 5 1 i wa 1 i » d V r*y : a r n a FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK.
