Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-19 / 94. szám
Szatmárnémeti, 19U 2L! Somlyay próba-terme! UL! letet politikánk rozzant szekerének. Khuent i fogja elsöpörni, vagy Tiszát, az mellékes, j Nem egyének romlása itt a cél, de egy egész; bűnös, nemzetkizsákmányoló rabszolgaság; láncainak szétszakítása. Csak menjünk előre. í A tehetetlen tömeget a saját kifejlődött ele- j ven ereje viszi előre. Ez az eleven erő, ez az! energia fog uj irányt szabni. Az összmonarkia udvari eszményképét j keresztül húzza a népek ébredező lelke. AI merkantil és agrár, a klerikális és szabadgon- ban vannak lefektetve az uj politika keretei, dolkozó, a feudális és szovialista áramlatok- Egy halódó politikai rendszer utolsó erödö- dése a mai rendszer. Egyetlen célja a nemzet- ellenes monarchikus törekvések csatlósi kikiszolgálása. Nem lesz semmi eredmény a nagy vias- kodásban, melyet Khuen Binerttel izzadt végig csak egy mozgató erő maradt győztes: a trónörökös. Az ő erős keze vágta földhöz j Binert képében Khuent és vele a nemzeti j engedményeket. De ez az erős kéz sem tartóztathatja majd fel a földrengést, a milliók lelkében megindult forrongást. Ezt nem lehet sem császári parancscsal, sem a bécsi hipnózis kényszerű szolgáivá görbédt kormány kapaszkodásával lecsende- í siteni. Csak várjuk a fejleményeket! Fordul a kocka. m ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cekket I beszerezne. vagy’ a gazdasági élet bármely ágába j vágó szükséglete van, forduljon bizalommal: PoszBéh Nándor gazd. szakirodájához; Szatmár, Kazinczy-u. 7. j FORGÁCSOK. Megdöbben az ember, hogy milyen rét- j tentöen ellentétes áramlatok tagolják szét a I mi korunk lelkét. Talán nem iás lehet erről szó, mert ekkora ellentétet, ilyen kiáltó anta- gonizmust egy léleknek, mégha egész korszak a lelke is, elviselni nem lehet. Mig a tulhajtóbb szabadgondolkodás az ateizmus, az1 istentagadás posványába iszapolódik, a klerikális sötétség ráteriti denevérszárnyait e- gész kulturális életünkre. Gimnáziumaink, polgári leányiskoláink lassan-lassan megannyi te lepei lesznek a különféle kongregációk alakjában a korát vesztett klerikális reakciónak. A középkori elfogultság bekötötte szemét közoktatási kormányunknak s ma tombol a tudomány u. n. csarnokaiban, az iskolákban a legsötétebb, legáldatlanabb felekezetieske- dés a katolicizmus végtelen hasznára, de végtelen kárára a megértést kereső, egységre törekvő nemzeti szellemnek. A jelek mégis kedvezők. Alá mindenáron napirendre tolakodik a reakció a politikában s a kultúrában. Csak jöjjön. Ez lesz a romlása. A világosság csak a szabad lelkek törekvéseit erősiti, a kritika mélyebb, hosszasabb tekintetét a takargatott reakció nem állja ki. Az idő óramutatóját nem lehet visszafordítani, az csak halad észrevétlenül előre. Döre az, aki ráfogja a reggelre, hogy alkonyodig A Barkóczyék csillaga már aláha- nyátlőtt. Csak az a szerencséjük, hogy a közérdeklődést teljesen lekötik más nagy kérdések. De most már erre is sor kerül. Egy régi-régi »daliás idö«-nek visszasu- gárzása ragyogott végig a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a t. Ház hüs tárgyalási termén. Már nem is emlékszünk reá, oly régen elmúlt ez az idő. Úgy hivták, Tulipán-korszak. Hosszu-hosszu sárkányt, azt a szörnyeteget, amely félszemére vak volt ugyan, de azért már elnyelte a világnak csaknem felét. Elmesélem azután hogy a »jóság« nevű bájos tündér, akit a sárkány kenyéren és vizen tartott dohos pincéjében, hálából a kiszabadításért, »igazság« lovagnak nyújtja a kezét és hogy az esküvőn megjelennek és vig táncot járnak a »szeretet« a »bátorság«, a »szabadság«, a »győzelem« és még sokan és hogy milyen jó dolguk volt az embereknek, amióta az »igazság« és a »jóság« egymásra találtak és együtt uralkodtak a világon. A kis fiú fokozódó figyelemmel hallgatott. Az arca égett, a szeme csillogott, de hirtelen egy inkvizitor szigorúságával vont kérdőre: — Mondd csak apa, igazán igaz ez a történet? — Megvallom őszintén fiacskám, a történet nem igaz, de az utána való vágyódás igaz. A gyermek elkomolyodva nézett reám. A megértés ragyogása csillant meg a szemében. — A vágyódás igaz... a vágyódás igaz... — mormogta maga elé és megelégedetten hajtotta fejét gyönyörű álomra. III. A VILÁG SZIVE Az ínség tengerén és a nyomorúság sivatagján áttört magának utat aZ isteinőjéhez. Mert a világ minden nyomorát a maga nyomorának, minden szenvedését a maga szenvedésének érezte. Az istennő templomának lépcsőjéhtz érkezve, forró, áhitatos imába fogott: — Hatalmas istenné, akinek életemet áldoztam, te nagy, te egyetlen, lásd lázs éjszakáim emésztő kínját, lásd magányos napjaim néma szenvedését és adj, ó adj nkem a te bőségedből. Hadd végezzek nagy költői munkát, hadd beszéljek a világ szívhez, hadd alkossak müvet, a mely felrázza i tunyákat a renyheségükböl, az elégedettekt a békességükből! Hadd találok szavakat,melyek a szeretet lobogó lángját a jéghidelel- kekbe égetik és a kicsinyes kötelességek gá- jába szorított érzékeket nagygyá, szabádá, nemessé teszik, melyik hangjának a kegetlenség, önmagától megborzadva, uj utakat keres, g szeretet útjait. Istennő, adj ekem a te bőségedből.! Az önzetlen könyörgés meghatotta az istennőt. Megjelent szentélye küszöbén, áldó- lag terjesztette ki kezét a térdelő fölött és igy szólt: — Meghallgatom imádságodat, mert önzetlen vagy; adok neked a bőségemből, de halljad ime, mennyire terjed az áldásom. írsz egy könyvet, a szived vérévei fogod megírni és a szived megszakad belé. De a tunyák nem olvassák majd végig, az elégedettek némán fogadják a békességük kedvéért; a hidegekben hűvös lángot gyújt, melyek hamar elhamvadnak, de nem melegítenek, akiket kicsinyes kötelességek bástyáznak körül, sohasem fagják könyvedet elolvasni, mert kivül esik kötelességeik határán, a kegyetlenek pedig unottan hajítják félre, mert nem értik az érzés nyelvét... Réveteg nézéssel kérdezte a költő: — Hát akkor kinek Írjam a könyvemet, ó, Istennő? — önmagadnak, mert te vagy a világ szive! Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskdőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mo*ka keverék" cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona. ::: villanyerővel pörkölve. s::
