Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)

1911-05-10 / 86. szám

III. évfolyam. 86-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. május 10. Szerda. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. ____________ Sze rkesztőség és kiadóhivatal: Vtindennemü dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Nyilttér sora 20 fillér. ____Kazinczy-u. 18. ielefon-szám. 284._____j Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. A sarkulás. Ez a szó a kémia mesterszava. — Egy nagyszerű titkát jelzi az uralkodó őserő ős­erő működésének, midőn a feloldott anyag­ban külön jegecekké tömöríti a különféle ve- gy öleteket. Most a politikai életben ugyanez a tü­nemény játszódik le. A nagy keverékben, a melyben különféle törekvésű egyének egy gyékényre állottak s kinevezték egymást elv­társaknak, most egyszerre beállott a sakulás. apa polarizáció. Kiválnak a heterogén elemek. Egyelőre nem a legszélesebb alapokon in­dul meg ez khemikopolitika folyamat, de már tünetei megvannak. A Khaosz rendeződik. Az álarc lekopik. A közös gyékény égni kezd a nem kebelbeli parvemük talpa alatt. Előre megjósoltuk — nem kellett hozzá valami nagy prófétáié ihletés — hogy ennek a parlamentnek már a születésénél fogva nem lehet olyan erős kötése, hogy szét ne essék elemeire. A választójog lesz ennek a választó vize. A reformok szolgálata csak áldozati készséggel megáldott, ihletet lelkeké lehet, akik tudnak hinni és tudnak akarni. Széles szernhatáru emberek tudják áttekinteni a re­formok zászlaja alatt vívandó küzdelem te­repét és bátor, félni nem tudó harcosok tud­nak megállani a nagy forrongásban, sarku- lásban. (Találó szó már csak azért is, mert a sarkaikat mutogatják á megfutamodók.) A Justh Gyula vezetése alatt a választó- jogi reformért zászlóbontott függetlenségipárt | két tagot veszített. Most szélesre terül a kor- mány lelkétől-lelkezett kebelbeli sajtó arcu­lata, mint a Mauthner répamagvainak rek­lámképein a szerencsés gazdáé s hizlaló ka­cagással hullatja könnyeit — tintacsöppjeit - a »Justh-párt« bomlása fölött. Nono. Proximu’s adet Ucalegon. A szom­széd háza ég. Bolond gazda az, a melyik hasát fogja ilyenkor nevettében. A két kilépett aggodalmaskodó hazafit nem sajnáljuk, bár kevesen vagyunk de még elég sokan ahhoz, hogy zárt sorokba tömö­rüljünk. Am menjen más táborba, vagy külön sátort üssön, akinek lelke nem forrott össze, annak a nagy liberális eszmének szerelmével, mely e haza minden polgárának egyenlősé­get s ezzel és ebben kötelességet ad az egyenlőség »tartozik« rovatának is becsületes kitöltésére. Fráter Lóránd és Maczky Emil megijedtek a nagy mohóságtól, melylyel a szocialisták s rövidlátásuk szerint — a nemzetiségek is nekiestek a választójogi fe- form csemegéjének. Korai volt az ijjedelem. Ara van a feltállalt édességnek: A honpol­gári kötelességek egyenlősége. Ez a másik ! oldala a fényes tallérnak, vagy: másik ser- j penyője a mérlegnek. Szerencsénk, hogy ezt i az a párt tartja kezében, amelyiknek kuruc- | hazafisága, erős nemzeti öntudata megkapta I a bizonyítványt — múltjában. A fejlemények most már az események logikája szerint fognak gördülni. A függet­lenségi párt tette az első elhatározó lépést, természetesen ő érezte az első reakciót is. Hja, a fizika ellen nem lehet cigánykereket hányni. És a jámbor, jobbpárti kedélyes pipis­Nagy a könny hatalma. Irta: Bodnár Gáspár. — Az »Északkelet« eredeti tárcája. — Az egész faluban elkopott már a Mó- ris Pista becsülete. Most ő katona, ott is többször ült kur­tavasban, mint ugrált az egzerzis-platzon. ■Végre is inkább szabadulni óhajtott tőlle, mint örökösen bajoskodni. Beteggé tett, idő előtt haza bocsájtották. Mikor hire futott, hogy Móris Pista visz- sza jő a faluba, szinte jéggé dermedt a köz­ség bírája. — Vége a falu nyugalmának, mon­dotta. A falu egész lakossága utánna zümmög­te a bírónak kimondott ítéletét. A leányok meg úgy néztek Szekeres Pistára, mintha egyetlen ő lenne a bekövetkezendő zavarnak Zivatarnak az okozója. Miér, mer azér, hogy hát minden leány jól tudom ám Somfalván, hogy Móris Pista kegyetlenül szereti Piroskát. Éshogy Piroska is, hiába titkolja a Pista rossz hire mián — de úgyszólván gyermek korától vonzó­dik Szekeres Pistához. — No ithol lesz. Gyönyörködhetel ben­ne. Sziszegte Palatis Erzsébet. — Csak aztán kurta pórázra vedd, csat­togott Dalos Mariska. Piroska meg ilyenkor lesütötte két gyö­nyörűséges csillagos szemét a földre. Mintha érezte volna, hogy bizony neki ezután nehéz lesz a sora. De azért nem vesztette bizal­mát. Hitte, hogy hatni fog a legényre. Meg aztán be is nőtt már a feje lágya. Nem is olyan gonosz ember az, mint hiresztelik. LJgy van az, hogy akire egyszer ráteszik a j nyelvüket az emberek: addig le nem veszik, inig halálra nem csípik. Hanem majd ......... | majd máskép leszen ezután__ *«­Móris Pista meg csakugyan haza érke­zett. És alig várta, hogy Piroskát fel keres­hesse. Úgy szerette volna már látni. Meg­kérdezni tőlle: — Hiszi-e mindazt a rosszat, amit reá kennek. — Van e még remény arra, hogy ők egymáséi lesznek. Végre találkozott Piroskával. Mert nem volt ereje, hogy a leány apja házához men­jen. Hiszen az egész falu figyeli. Ezt várja. Mért dobja ö Piroskát a nyelvek szúró tüs­kéi közzé. Nagy piisraa valamint japán, rísz, gyöngy- szalma és giradi kalapkülde­mények érkeztek a KARDOS-féle Divatudvarba. FELTÍÍÜŐ OLCSÓ ÁRAK.

Next

/
Thumbnails
Contents