Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-10 / 86. szám
III. évfolyam. 86-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. május 10. Szerda. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. ____________ Sze rkesztőség és kiadóhivatal: Vtindennemü dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Nyilttér sora 20 fillér. ____Kazinczy-u. 18. ielefon-szám. 284._____j Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. A sarkulás. Ez a szó a kémia mesterszava. — Egy nagyszerű titkát jelzi az uralkodó őserő őserő működésének, midőn a feloldott anyagban külön jegecekké tömöríti a különféle ve- gy öleteket. Most a politikai életben ugyanez a tünemény játszódik le. A nagy keverékben, a melyben különféle törekvésű egyének egy gyékényre állottak s kinevezték egymást elvtársaknak, most egyszerre beállott a sakulás. apa polarizáció. Kiválnak a heterogén elemek. Egyelőre nem a legszélesebb alapokon indul meg ez khemikopolitika folyamat, de már tünetei megvannak. A Khaosz rendeződik. Az álarc lekopik. A közös gyékény égni kezd a nem kebelbeli parvemük talpa alatt. Előre megjósoltuk — nem kellett hozzá valami nagy prófétáié ihletés — hogy ennek a parlamentnek már a születésénél fogva nem lehet olyan erős kötése, hogy szét ne essék elemeire. A választójog lesz ennek a választó vize. A reformok szolgálata csak áldozati készséggel megáldott, ihletet lelkeké lehet, akik tudnak hinni és tudnak akarni. Széles szernhatáru emberek tudják áttekinteni a reformok zászlaja alatt vívandó küzdelem terepét és bátor, félni nem tudó harcosok tudnak megállani a nagy forrongásban, sarku- lásban. (Találó szó már csak azért is, mert a sarkaikat mutogatják á megfutamodók.) A Justh Gyula vezetése alatt a választó- jogi reformért zászlóbontott függetlenségipárt | két tagot veszített. Most szélesre terül a kor- mány lelkétől-lelkezett kebelbeli sajtó arculata, mint a Mauthner répamagvainak reklámképein a szerencsés gazdáé s hizlaló kacagással hullatja könnyeit — tintacsöppjeit - a »Justh-párt« bomlása fölött. Nono. Proximu’s adet Ucalegon. A szomszéd háza ég. Bolond gazda az, a melyik hasát fogja ilyenkor nevettében. A két kilépett aggodalmaskodó hazafit nem sajnáljuk, bár kevesen vagyunk de még elég sokan ahhoz, hogy zárt sorokba tömörüljünk. Am menjen más táborba, vagy külön sátort üssön, akinek lelke nem forrott össze, annak a nagy liberális eszmének szerelmével, mely e haza minden polgárának egyenlőséget s ezzel és ebben kötelességet ad az egyenlőség »tartozik« rovatának is becsületes kitöltésére. Fráter Lóránd és Maczky Emil megijedtek a nagy mohóságtól, melylyel a szocialisták s rövidlátásuk szerint — a nemzetiségek is nekiestek a választójogi fe- form csemegéjének. Korai volt az ijjedelem. Ara van a feltállalt édességnek: A honpolgári kötelességek egyenlősége. Ez a másik ! oldala a fényes tallérnak, vagy: másik ser- j penyője a mérlegnek. Szerencsénk, hogy ezt i az a párt tartja kezében, amelyiknek kuruc- | hazafisága, erős nemzeti öntudata megkapta I a bizonyítványt — múltjában. A fejlemények most már az események logikája szerint fognak gördülni. A függetlenségi párt tette az első elhatározó lépést, természetesen ő érezte az első reakciót is. Hja, a fizika ellen nem lehet cigánykereket hányni. És a jámbor, jobbpárti kedélyes pipisNagy a könny hatalma. Irta: Bodnár Gáspár. — Az »Északkelet« eredeti tárcája. — Az egész faluban elkopott már a Mó- ris Pista becsülete. Most ő katona, ott is többször ült kurtavasban, mint ugrált az egzerzis-platzon. ■Végre is inkább szabadulni óhajtott tőlle, mint örökösen bajoskodni. Beteggé tett, idő előtt haza bocsájtották. Mikor hire futott, hogy Móris Pista visz- sza jő a faluba, szinte jéggé dermedt a község bírája. — Vége a falu nyugalmának, mondotta. A falu egész lakossága utánna zümmögte a bírónak kimondott ítéletét. A leányok meg úgy néztek Szekeres Pistára, mintha egyetlen ő lenne a bekövetkezendő zavarnak Zivatarnak az okozója. Miér, mer azér, hogy hát minden leány jól tudom ám Somfalván, hogy Móris Pista kegyetlenül szereti Piroskát. Éshogy Piroska is, hiába titkolja a Pista rossz hire mián — de úgyszólván gyermek korától vonzódik Szekeres Pistához. — No ithol lesz. Gyönyörködhetel benne. Sziszegte Palatis Erzsébet. — Csak aztán kurta pórázra vedd, csattogott Dalos Mariska. Piroska meg ilyenkor lesütötte két gyönyörűséges csillagos szemét a földre. Mintha érezte volna, hogy bizony neki ezután nehéz lesz a sora. De azért nem vesztette bizalmát. Hitte, hogy hatni fog a legényre. Meg aztán be is nőtt már a feje lágya. Nem is olyan gonosz ember az, mint hiresztelik. LJgy van az, hogy akire egyszer ráteszik a j nyelvüket az emberek: addig le nem veszik, inig halálra nem csípik. Hanem majd ......... | majd máskép leszen ezután__ *«Móris Pista meg csakugyan haza érkezett. És alig várta, hogy Piroskát fel kereshesse. Úgy szerette volna már látni. Megkérdezni tőlle: — Hiszi-e mindazt a rosszat, amit reá kennek. — Van e még remény arra, hogy ők egymáséi lesznek. Végre találkozott Piroskával. Mert nem volt ereje, hogy a leány apja házához menjen. Hiszen az egész falu figyeli. Ezt várja. Mért dobja ö Piroskát a nyelvek szúró tüskéi közzé. Nagy piisraa valamint japán, rísz, gyöngy- szalma és giradi kalapküldemények érkeztek a KARDOS-féle Divatudvarba. FELTÍÍÜŐ OLCSÓ ÁRAK.
