Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-10 / 86. szám
2. oldal. ÉSZAKKEL El Szatmárnémeti, 1911. ÜÜ Somlyay próba-terme! Ujj kék szépen elcsipognak a »Justh-párt« szétrobbanásáról. De mi lesz akkor, midőn azok a padok is ráásitanak egy-egy »kilépett« hü- ségszegőre, aki nem tudott ellene szegülni felébredő jobblelkiismeretének? Mi lesz, midőn a kormány libegő-lebegő kötéltánca, melyet a választójogi reform zsinórján lejteget, átdurvul, átprózaiasodik a bécsi akarat szemérmetlen drótrángatásába, mely nem engedi, hogy ez a lesorvadt nemzet elvégre a saját idegeivel végezze mozgásait? Mi lesz, midőn a jogot kérő százezrek türelmetlen ajtó döngetése végig fog kongani a dunaparti országos palota felyosóin? Akkor mi fogunk nevetni 1 Lakásváltoztatás. Fogorvosi műtermem és lakásom Rá- kóczy-utca 7. szám alatt van a ref. egyház háza emeletén, a láncos templom mellett. Fogorvosi tudományom — mint 29 év óta — most is a nagy közönség rendelkezésére áll. Szatmár, 1911. május 1. Albisi BAKCSY DOMOKOS orvos-fogorvos. FORGÁCSOK. Egy értékes elme hagyta árvaságban a kormányt. Hieronymi Károly. Bár politikai iránya a nemzeti aspirációk felé éppen nem mutatott közeledést, de a tettekben beszélő hazaszeretet annál nagyobb, hasznosabb, üdvösebb munkára ösztönözte. Fájó szívvel kisértük utolsó utján s megilletődve váltottuk be: egy nagy koncepciójú egyéniséggel, egy dolgozó, tervező elmével szegényebbek vagyunk. S mi történt most? Az, ami a temetések ismerős következménye: a civakodás, kapkodás, tülekedés. A bársonyszék bíbora megva- ditja aZ embereket, ők csak a fényt, hatalmat, a nimbuszt látják, melylyel az eltávozott nagy férfiú bearanyozta, de nem azt a nagy, tisztes munkát, melynek oszlopai magasra e- melték azt a bársony fotelt. A munka nevének leple alá húzódó hataloméhes, pénzsóvár had most öltögeti nyelvét a — koncra, Igen. A koncra. Mert nálunk csak ezt látják a törtető aspiránsok. Koncokat osztogat a hatalom, koncokat kérnek a kutyahüségért, kon- coara sápitozik a legutolsó községi segédjegyző, ki egy pár lélek nélküli fajankót oda- puskatusoltatott az urna elé. Ez is egyik rothasztó erkölcstelensége a mi nyomorúságos közéletünknek. Fent és lent egyaránt. — A munka csak hazug cim, hogy a garázdálkodó önzés alatta tomboljon. Hironymi nagy terveket, nagy törekvéseket és tiszteletre méltó munkájának becses eredményeit, de tovább folytatásának kötelességét hagyta itt. Ezekre kicsoda vágyik? Széchenyi lelkének inspirációja lebegett az elköltözött felett. Vajh kire fog most ez szál- lani? Ide már csakugyan a munka embere kell. Mégha nem fis a nemzeti munkáé. De ez utóbbi előbbre való mindennél. ' & Ha ilyen koporsóforgácscsal kezdtük, végezzük is a »forgácsokat« Az egész magyar sajtó ünnepi hangon emlékezett meg május 8-án a gróf Teleky László halálának ötvenéves écfordulójáról. Ki volt Teleky László? ' Egy rendithetlen zászlósa a Bocskay, Bethlen, Rákóczy és Kossuth neveivel jelölt hatalmas szellemi és fegyveres hadseregnek, mely felyton töredezik, folyton apad; —Egy csapatja összeroskad Nagymajtény mezején, a másák Világosnál. Egy üldözött bujdosó volt, ki nem tudott pihenni itthon sem a bé- j esi kopóktól. Egy tragikus hős, ki összeTalálkozött hát a leánnyal. Mert ő is úgy akarta, ő maga, meg bizony mi tagadás... a leány is. És mikor találkoztak, egyetlen szót sem szóltak. Csak néztak,néztek egymásra. Ebben a nézésben több volt, mint száz és száz szóban. Mint egy napi szakadó beszédben. Végre is a férfi azért férfi, hogy legyőzze magát. Megfogta tehát Pista a leány kezét. Piroska nem ellenezte. Ott felejtette a legény kezében. Maga se tudta, hogy mily sokáig ott felejtette. — Hiszed-e, Piroska, szól a legény, Hhogy még én belőlem ember leszen. A leány szomorúan, tagadóan rázta a gyönyörű fejét. — Hát már te se hiszed suttogta a legény. Már te is ellenségem lettél. A többivel, a faluval, mindenkivel __ — Nem, oh én nem vagyok ám ellensége. És egy köny rezgeti a leány szemében. Egy égő köny csep. Kimondtmtlan érzés lepte meg a legény szivét e pillanatban. Mintha valami villany sZalat volna ereibe, a mely vérét kavarta volna fel. tisztította meg. Mintha az a köny az ő keze fejére esett volna. Onnan meg a szive közepébe hullott volna. És ki égetett volna onnan minden foltot. Minden szennyet. Minden aljas indulatot. — Szeretlek Piroska, mondotta a legény. Megládd, ez a te hulló könycsepped tisztit meg engem. De könye nem volt a legénynek. Dacosan vágta hátra fejét. Aztán még egyszer bele nézet Piroska csillag szemébe. Megszorította munkától megbámult kezét. És szótlanul, bucsuzatlanul hagyta magára. A leány ott állott még sokáig egy helybe. Mint a virág mely gyökeret ver. As sokáig nézet-nézet a legény után. A szive meg kalapált, dobogott. És azt kalapálta, azt dobogta : — Ha az egész világ elhagy is... én szeretlek. Ha az egész világ is azt mondja: vesselek meg; én szeretlek. Móris Pista meg komoran lépdelt haza. édesanyja kis tűzhelyére. Olyan volt a járása, j mint egy vasas lóé. Súlyos, kemény, mint- : ha lelkében óriási terhet viselne. Olyan volt a tekintete, mint a barna éjszakáé. Sötét, vigasztalhatlan. Mihelyst azonban édesanyja elé lépett, kiderült egyszerre, mint a sötét éj reggelre. Arca vidám, szeme tekintete szelíd, meleg, bizalmat keltő. — Édesanyám, találkoztam Piroskával. — Megvet ő is ugy-e fiam? —• Oh nem. Ő még a régi. A kedves. A jó. A szerető. — Szeret? — Tudom, biztosan tudom, hogy szeret. Az anya egyszerre elnémult. Mintha egy nagy, megrázó eset rázta volna meg szivét. Utazási ttiilönlBgességelt bőröndök casettákból. Halászati cikkek: valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok javítása és teljes hurozása labdák, sprések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekjátékok, kerti bútor, hinták, függő ágyak. Vívó felszerelések párbaj pisztoly, kardok kölcsön is. Gyermekkocsik és székek nagy választékban B agályinál, Szatmár, Deák-tér 8. sz. (Gillyén-ház.) Telefon-szám 296.
