Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-21 / 96. szám
Szatmárnémeti, 1911. május 21. Vasárnap. FÜGGETLEN POLITIKA? NAPILAP. ÜL évfolyam. 96-ik szám. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Egy szám ára: 4 fillér. Újabb arculc^apás. Végre. A sötét íelleg, melyre a kormány sajtója lilafényt hintegetett, egész fuilasztó hatalmával megalázó gyászosságával íelhu- zödik a napi politika, horizontjára: a véderö- javasíaíok, élükön a katonai büntető perrendtartással bemasirozáak a t. Ház szőnyegére. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szabnáí-Némeli Kazinczy-u. 18. Teleiofe-szám: 284. | nagy, emésztő küzdelem diadalmas hőse, szín í te mondotta: koszorút nekem, a nagy hór : ditónak. Ráparancsolt jól szervezett és még j közvéleményét egy nagy vívmányokat majobban megkent sajtójára s az bemaszlagolta gában foglaló uj diadal hírével. Taps és hozsánna fogadta a hazatérő győzelmes bajnokot. Rajtuk van a közös monarkia bélyege, ieheiiete, a politikai vámokon keresztül juttató patentje — a császári előzetes szentesítés Mikor a kormány harsonái győzelmet kürtőitek, melyeknek hangjaitól sok igaz aggodalom — mint Jerikó tornyai — szépen megnyugodva leomlott, az Ausztriára tapodó győzelmes vitéz diadalmas színe előtt, mi a nagy kürtzengésez, a nagy bástyaomlásokon keresztül láttuk a Idétlen, szomorú valót a nemzeti érdekek síirját, az eljátszott jogok kibuktatott sakkfiguráit. Régi receptre dolgozott most is a mun- gófőnök. Midőn keze a meggyilkolt nemzeti érdekek vérétől párolgóit, előállott, mint egy Most iti van a nagy, diadalmas vívmány. Kimen mosolyog fölötte, mint ftund Abigél Bérezi Benő teteme fölött: én meg nem öltem, de a tőrt én adtam neki. Vívmány ez, de tetszik tudni osztrák vívmány. Aztán előfog állana a nagy előnyökkel, melyek ben- ne vannak, csak a laikus szemek nem veszik észre. Majd a teljes sarokb aszó ri fás esetén a mit lehetőleg ki fog kerülni, bevallja, hogy j ez idő szerint nem lehetett többet kicsikarni. I Binert báró nem engedett többet. Ö eksz- j cellencáája, az osztrák miniszterelnök nem volt J hajlandó többre. A magyar nyelv még a saját portáján is j S hátrább való a németnél. Ez az egész »vív- j ! many« lényege. I Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a leyjutányosabb árért közöltéinek Hát ebben a kérdésben is beigazolódott, hogy a magyar nemzet érdekei csak annyira érvényesülhetnek, a meddig az osztrák miniszterelnök engedi. A katonai perrendtartás : az igazságszolgáltatás körébe tartozik. Ezen a területen a rendelkezési jog a magyar törvényhozást illeti meg —- az osztrákok meghallgatása nélkül. A végzetes bűn ott van, hogy az alkudozásokba belement Khuen, holott neki csak a koronával kellett volna megállapodni. Most már viselje a következményeket. Mert ennek a javaslatnak törvénymjé válása elé olyan nagy és heves küzdelmek gördülnek, hogy azokból véres fejjel fog kikerülni a gyászos »vívmány« ármányos szerzője. Ezt a javaslatot meg kell fojtani. Pusztulás és lealázás van benne. A magyar nyelvben lüktet nemzetünk életereje, lelke. Ha ezt is odadobjuk bitang, jószágként a telhetetlen császári ármádia tátongó szájába, a vérünkön kívül a lelkünket is neki adjuk. \ Ne kicsinyeijük a nyelv, cimer és zászló K gárda meghal, de magát meg nem adja! Elhangzott-e csakugyan Cambronne tábornoknak ez a hires mondása, mely olyan nagyszerűen kifejezi Napoleon gárdájának hő siességéí a Watterloo-i csatatéren, avagy ama históriai legendák közé tartozik, melyeket a józan történetírás ply szívesen Cáfol meg? Ezt j a kérdést, melylyel pedig már igen sok iró foglalkozott, most ismét föleleveniti Marcel Froger éppen most megjelent könyvében, a mely »A történelem sorompója előtt« címet viseli. Bőven foglalkozik benne mindama történeti szállóigékkel, melyek egy-egy nevezetes ember alakjához fűződnek, és rendre boncolgatja, vájjon csakugyan annak az ajkáról hangzottak el, a kinek szájába a közhit adta, vagy adja őket. Cambronne mondásából ezt olvassuk: 1 véres Watterlooi ütközetnek estéjén, mikor Cambronne a francia gárda megtizedelt | sorainak élén az angolok támadását halált megvetően visszaverte, a tábornokot egy go- ! lyó földre terítette. Jó néhány óráig feküdt eszméletlenül. Mikor a sebe okozta nagy fájdalom végre eszméletre térítette, majdnem mezítelen volt; a csatatér hiénái teljesen kifosztották. Végre egy angol arra járó őrség vette pártfogásába, melynek megmondotta a nevét és rangját. Teste csupa seb volt, több golyó fúródott belé; húsa a sok kardcsapástól cafatokban lógott. Brüsszelbe vitték, a hol állapota jobbra fordult, degyógyulása lassan haladt. Itt olvasta a Journal générai de la France 1815. julius 24-iki számában a junius 18-iki Watterlooi csata leírását, mely az ő szájába adott eme hősies szavakkal végződött : A gárda meghal, de magát meg nem ; adja! Nem tudott reá visszaemlékezni, hogy i ilyesfélét mondott. De a mondás szép, ki- j fejező, erővel teljes volt, szájról-szájra röppent és Cambronnet egész életén keresztül | pelkisérte. Hamarosan érezte is a terhét. Mikor ha- Hdiíogolyként Angolországba került, már min denki ismerte a büszke kijelentést. Albion népe nagy ovációt rendezett neki, miközben ál- ; landóan ezt a mondást kiáltotta, talán nem is rossz akaratból a fogoly felé. Őt mégis kínosan érintette. Az angolokat mondotta bizalmasainak pokolba küldöttem, vagy valami kemény sértést mondottam nekik. De olyasmit semmi esetre sem. Volt is nekem akkor Nagy panama valamint japán, rísz, gyöngyszalma és giradi kalapküldemények érkeztek a KARDOS-féle Divatudvarba. FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK-
