Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-21 / 96. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szntmá "német, Í9--. UM Somlyay próba-terme! W kérdést, -politikai csömörben szenvedő feleim, hitvány letörés, belefásalás kicsinyelheti ezeket. Óriási kulturális eredmény volna a magyar vezényleti nyelv: ha végleg meg nem fojtaná, de bizonyára gyengítené a nemzetiségi kérdést. Többet tenne az, mint ezer népiskola, melyeknek magyar címeres termeiben igen sok jhelyen a pópák jés^iászkálok terjesztik — a magyar szellemet. A katonai perrendtartás magyar nyelvi biztosítékai pedig — ha volnának — rákény- sZeritenék a sok, köztünk graszáió s tüntetőleg németül raccsoló közös tisztet a magyar gramatika olvasgatására. Óriási eredmény volna ez. A kulturtárca tárgyalásánál látjuk a sok hiányt, mely közoktatásügyünkből kiásit, de ne panaszkodjunk. A midőn a magyar nyelvet igy terjesztik államiságunk hivatott és kinevezett őrei, mint Khuen a perrendtartásban, akkor mit ér egy pár hazafias tószt a nemzeti szellem terjedéséről az iskolában? A hadsereg holt töke. Legalább annyi kamatát élveZhetnők. a mennyit a magyar nyelv jogos érvényesülése hozna. Tovább fog tüntetni ellenünk a saját területünkön a német nyelvű, osztrák lelkű hadsereg. De ne keseregjünk. Uj idők szellője kezd szárnyra kapni. A vihar söpörni és tisztítani fog. A hitei mértéke bízatom,—A bizalom értéke hitel Ha az ország bármely részében lakó kereskedő, iparos, hivatalnok, gazdálkodó, avagy más foglalkozása égvén hitelképességéről, vagyoni viszonyairól, megbizhatóságáról alapos értesülést akar szerezni, forduljon a lJFüITO'i“ szatm^r' éltalános kc„UuílllHll reskedelmí tudakozó intézethez. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310 FORGÁCSOK. Megkezdődött a kultusztárca költségve- ! tésének tárgyalása .Nagy érdeklődéssel vár-1 ! tűk. Nagy reménykedéssel várjuk — a vita I megindulását. Mert eZ a tárca nagy viharok- j j nak a magvait rejti magában. A mi belső po- j I litikánk sebeinek jó nagy hányada a közok- j tatásügy területére esik. Míg a költségekről | beszélünk, azok a számok, melyek egyes té~ j teleknél előttünk állanak, egész kulurális fejlődésünk eröfokai, nagy nyavalyáink jelei, j nagy törekvéseink szordinói. Az az antagónizmus, az az ellentét, mely ! ; mely most még nem ásta ki magát, viaskodó- j j sa már megreszkeffefi itt-ott a közvéleményt, | | a klerikalizmus és szabadszellemü nemzetij I műveltség közötti párviadal már hanghoz jut. j I A t. Ház szinte a katolikus nagygyűlések ké- i pét ölHtötte magára, annyi reverenda feketél- let a karzati, padsorokban, midőn Zichy János gróf kultuszminiszter elmondotta ekszpozéját. Várták: vájjon a Barkóczy-féle irányt, melyet a pártértekezleten erősen dezavuváit, a- gyón fagja-e sújtani? No, ez nem történt. Csak nem fogja a saját fejét levágni. Ellenben szépen simán beszélt, annyira simán, hogy a megjelent ellenőrző klerikális előcsa- tárok arculata szélesre terűit a megelégedéstől. Néha odasimogatott a liberálisoknak is, midőn nagy erősen kijelentette, hogy a kultúrának magyarnak és Liberálisnak kell lennie! De szép, programmos kijelentés ez. Fájdalom, hogy csak kijelentés. Mig Zichy igy beszél, mig a liberáiizmusnak nyújt egy le- kenyerező csokrot, addig a háta mögött vígan szervezik a kongregációkat, fulladozó dühvei izgatnak a liberális keresztyén fe!e- keZetek ellen a magyar kultúra papi papjai. EMz itt a felháborító! Zichy olyan liberális beszédet mondott az erdélyi Kun-kollégium felavatásán, hogy minden protestáns ember őszinte megelégedése, helyeslése és tapsa hangzott fel egy-egy mondata után. A sajnos csupán az, hogy a beszélő minisztérium más, mint a cselekvő. A cselekvő pedig a Barkóczy keze. Mig ez meg nem nyugszik, nem lesz béke, megértés, nyugalom. arra időm, hogy az irodalom számára dolgozzam ! Kérték, vállaja el a mondás apaságát a francia hadsereg becsülete kedvéért, rimán- kodtak neki, de a gárda fogoly generálisa tagadóan rázta meg fajét. Nem emlékszik, nem emlékszik. Végre kiérezte az örömmámorban úszó angolok szavából, hogy távol áll tőlük minden bántó szándék s ekkor rájuk hagyott ennyit: — Igen, nekem tulajdonítják azt a frázist . .. Mikor aztán Cambronne a restauráció idejében megint visszatért Franciaországba, mindenütt, a hol csak megjelent, a hires mondás kisérte nyomon, Egyik lelkes barátja igy szólt hozzá: — Te mentetted meg a hadsereg becsületét. A gárda meghal, de magát meg nem adja! Mily csodálatos halálkiáltása egy nagy korszaknak! Az ilyen hangok természetesen még népszerűbbé tették a mondást, mely fölhangzott a hol csak Cambronne mutatkozott. Számtalan rézmetszetben és a nép körében elterjedt folyóiratban olvasható volt, a tábornok jellegzetes uniformisu kepe alján. Minden fal fele volt ezekkel a képekkel. A tábornok csak a vállát vonogatta, később tiltakozott, végül pedig elunta a dolgot és dühösen fakadt ki: — Én nem mondtam ilyen hosszú mondatot, csak rövid feleletet adtam a megadásra szóló fölhivásra. Hiszen katona vagyok, a katonának pedig ilyenkor csak gorombaság jut eszébe. S e mellett az állítása mellett megmaradt haláláig. Alkalmasint azért, mert katonabüszkesége nem engedte, hogy Londonban tett kijelentését hazájában megmásítsa. A régi gárdaezred második századának gránátosé, Paul Delau azonban ezt mondotta jegyzőkönyvbe : — Mikor a gárda Waterlloonál rohamra indult, az első sorban voltam. Én voltam u- gyanis a leghosszabb legény. Két sortüz között egyszerre hallom, hogy az angol tábornok franciául hozzánk kiált: — Gránátosok, adjátok meg magatokat! Cambronne tábornok erre azt felelte — tisztán hallottam én is, meg bajtársaim is: — A gárda meghal, de meg nem adja magát! — Tüzelj I — adta ki a parancsot az an-, goi generális. Majd megismételte elöbbeni fői- szó litását, de Cambronne megint ugyanazt a választ adta, melyet mi katonák lelkesen Valódi amerikai panama kalapok! Női kézi táska, gallér és keztyü újdonságok! A legújabb divatos forma: Panama, flórentin és manilla zsirardi olasz kalapok, azok javítása és tisztítása. Újdonságok divatmellények, színes ingek, sport övék, sétabot, keztyü, nyakkendő, selyem zsebkendő, harisnya és más férfi divat különlegességekből Ragályinál @ Telephon 296. sz.# O