Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-08 / 61. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. UH Somlyay próba-terme! Üü semmire sem, előállanak a szellemi óriások és fizetésemelést kérnek. De a legérdekesabb aztán az, hogy a honatyák, a képviselő urak még azt merik hangoztatni, hogy ők nem kívánnak mást, csak ellenértéket. Álljunk meg egy szóra képviselő urak ! Igazsága van mindenkinek, aki munkája megfelelő diját követeli. De a képviselő urak néhány kivételével mit csinálnak? Ugy-e semmi mást, minthogy helyettesítik a szavazógépet ? ! Ezért pedig mindent érdemelnek, csak nem fizetésemelést ! Várjunk uraim egy kissé, majd ha minden állami alkalmazott munkájáért olyan mértékben lesz díjazva, mint a képviselő urak munkája, akkor az urak is előállhatnak fizetés javítás iiánti kérelemmel, addig azonban egy pár szem nagyon is meg van fizetve a mostani fizetéssel. a hépsiseiiház ülése. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Berzeviczy Albert elnök fél tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Polonyi Géza első sorban Tisza István beszédének a vármegyei tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó részével foglalkozik. A legutóbbi választásokon nagyon élesen meghúzták a határvonalat a függetlenségi és munkapárti törekvések között. A függetlenségi párt, a mikor kormányon volt kizárta a hadsereg követeléseit, de segíteni igyekezett az állami tisztviselőkön. Most olyan többség van kormányon, amely a hadsereg követeléseit akarja vakon teljesíteni. A gyülekezési jog kapcsán rátér a sza- hadkőmüvesség dolgára, amelyet itt is szóvá tettek. Konstatálja, hogy a magyar szabadkőművesség nem olyan veszedelmes, mint egyes helyekről hangoztatják, csak egy szektája fejlődik ki újabban, amelylyel szembe kell szállni. Ezután felolvassa a budapesti páholyok vezetőinek névsorát és megállapítja, hogy a demokrata páholy vezeti Budapest adminisztrációját. Szünetet kér Szünet után Polonyi Géza folytatja. Konstatálja, hogy a szabadkőműves nyomtatványokat is diíerétió mellett csináltatják. Polonyi után Beöthy Pál beszélt a javaslat mellett. 9 „UEHITflS“ Első szatmári általános kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felöl azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Gyilkos orosz gróf. Odessza, április 7 Tegnap tárgyalta a törvényszék gróf ! Sibor Marchotsky bünpörét. A gróf feleségül vette anyjának szobalányát. A fiatal pár egy ideig boidogságban élt, mig egy napon holtan találták a komornából lett grófnét. Ott ; Néhány nap múlva gróf Sibor önként jelent- ! kezett a rendőrségen, hogy ő ölte meg a í feleségét. A tegnapi tárgyaláson a törvényszék negyedfél évi kényszermunkára ítélte a grófot. Megverték a hangversenymestert. Csernovitz, ápril. 7. Az éjszaka véres verekedés volt egy itteni előkelő kávéházban. A cseh és német diákok össze-vissza ütötték, pofozták Josephit, a Deutscher Haus hangversenymesterét. Előző A hínár csókja. ! magas emberi beszédben, — ezt feleltem I neki: "Irta : Zsoldos László. A Duna partján sétáltam a halkan! zizzenő nyári alkonyaiban, hallgatva a tücskök csiripelését s a békák brekegését, a kőhajitásnyira sötétlő kicsiny szigettől húzódó | nádasból zsongott ritmikusan felém. Amint igy lassan álmodozva mende- j gélek, a nedves fövényen egyszerre csak előttem terem szapora ugrándozással egy zöld béka. A lábam előtt megállt és én tisztán láttam, hogy kidülledt szemével reám tekint. Igen szerettem az állatokat, s azért én is megálltam egy pillanatig, farkasszemet I nézve a békával a suttogó félhomályban. A kis állat pedig, nekibátorodva jóindulatú fellépésemtől, nagyot kuruttyolt. Aki érti az állatok hangját, mint ahogyan — talán nem dicsekvés, ha mondom, sok évi megfigyelés után nekem is sikerült megérteni, — annak ez a kuruttyszó körülülbelül ezt jelenthette: — Tisztelt uraság mit keres itt este a Duna partján? Nem akartam rossz nevelésűnek látszani, tehát nem ugyan brekegve, hanem — Béka barátom, én festő vagyok és Hangulatot keresek itt este a Duna vize pártán. — Hangulatot? brekkent vissza csodálkozva a zöld jószág. És olyan furcsán ugrott szava meilé, mintha csak azt akarta volna jelezni ezzel az ugrással, hogy nevet rajtam. Hangulatot ? tisztelt uraság ? Buszusan pillantottam a konfidens állatra és nagyot toppantottam a lábammal. — Ej, hát még csúfolod ni akarsz velem ? Az eleven zöldség megszeppent. — Dehogy akarok én veled csufolódni jó uraság, csupán egy titkot akarok elárulni neked, ha meghallgatod. A titok az, hogy itt a nádas szélén a hínárba (s e szónál kissé balra ugrott a viz partja felé) már a nyár eleje óta fekszik egy sárga hajú leány. — Mit beszélsz? szóltam közbe izgatottan. De a zöld béka nyugodtan folytatta: — Igen, sárga hajú. Vagyis tulajdonképpen már zöld hajú, mert odalent miná- lunk mindent zöldre festenek. Amikor lekerült hozzánk az a leány, hát én emlékszem rá, szép volt és fiatal, hanem azóta megru- tult, felpuffadt, szétmállott és megöregedett« Erről a leányról tudok én egy hangulatos dolgot. — Meghallgatod, jó uraság? — Kíváncsian pislogott rám, mialatt én botomra támaszkodva, merengő gondolattal tekintettem a nádas felé. A zöld béke pediglen tovább rebegte : Hát, uraság, az a szép sárga hajú leány tavaly még itt sétált minden alkonyaikor egy barna szép fiatelemberrel. Egymás kezét fogták, vagy karonfogva mentek és suttogó hangon beszélgettek. Szerelmes pár I volt. Egyszer azután, bíboros naplementekor a barna fiatal ember átunszolta a leányt a tahidon és akkor átmentek a szigetre. A leány ellenkezett, azt láttam, tétován lépett rá a hid padlójára, de végre mégis engedelmeskedett a férfinak, átment vele a szigetre. (Folytatjuk.) * *
