Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-08 / 61. szám
Szatmárnémeti 1911. ÉSZAKKELET 3. oldal. TÁJÉKOZTATÓ : Megjegyzem az összes áruk legújabb fazonban gyönyörű festéssel és aranyozással. 6 db kávés-teás vagy mókás csak 6 K — f 6 drb sörös, vizes, vagy boros- vizes pohár kristály üveg csak 72 fill. 6 „ étkező csak — — 16 „ — f készlet csak — — — 5 K —f boros pohár kristály üveg csak 54 „ 6 pár kávés vagy teás csésze csak 2 „ 40 f 1 db likőr vagy konyak készlét csak 1 „ 50 f Vidéki postacsomagolás 50 „ Tisztelettel Győry Károly. Bámulatos az a sok újdonság, ami Győry üveg-üzletébe érkezett. Az árak feltűnően olosók. nap ugyanis koncertet hirdettek a Deutscher Hausba. amelyen Frannillon Kaufmann, a híres bécsi énekesnő is feliépet. A vendégszereplés azonban váratlanul elmaradt, mert az impresszárió nem tudott megegyezni a tantiémben. A közönség zúgolódott a művésznő elmaradása miatt, mire Josephi karhatalommal űzette ki a publikumot. E miatt forraltak bosszút és verték össze tegnap a koncertmestert. Óriási tűzvész. Zempléniből jelentik : A megye legvirágzóbb községében, Zemplénvásárhelyen nagy viharban tűz ütött ki és 29 ház leégett. A kár 180.000 korona. A milliárdosok házasságköz- vetitője. London, április 7. Newyorkból jelentik, hogy Bleier Irma a bécsi eredetű varrónő, aki újabban osztrák és magyar mágnásoknak amerikai milliárdoslányokkal való házassága közvetítésével foglalkozik, most a lapokban hirdetést tett közzé, a mely szerint a londoni koronázásra utazik. Ott sok osztrák és magyar mágnás lesz, eljönnek a milliárdoslányok is : ajánja dúsan felszerelt raktárát. jól esik, Sipos Zoltán, aztán Dénes Ella és Komáromi Gizi, Herceg és Hercegné. Egyszóval sikerült az est, mindenki jókedvben volt — még valaki ott fent a menyezeten is, amikor egy kötél hurkát eresztetl le egy szép jelenet közben és amilyen gyorsan leeresztette éppen olyan lassan vissza is húzta, — csak a ház üressége volt bántó. (ki.) Heti műsor : Szombat „A koalíció“ (bérletszünet). Vasárnap „A koalició“ (B. bérlet). EGYHÁZ és ISKOLA. Istentisztelet. A szatmári református templomban virágvasárnap délelőtt prédikál Tuba F.ndre; délután Boros Jenő. — A németi ref. templomban vasárnap d. e. d. u. ifj. Hajdú Károly prédikál. Rokokkó lábát nyujná a dívány, Aztalfia is feszengve dohog, Törné le a rozsdás, vén lakatot, A tölgyasztal komoran kesereg, Mint valami fekete szörnyeteg. Vonaglik a körme álmatagon, Busong az elveszett koronáér’, De lebirja a varázshatalom. Künn gúnyolódva fütyölő orkán kél, Dul-ful a rengő ablakfák között, A réseken át bekiált, beröhög. A viharverte csikorgó ablakhoz Csuronvizes denevért zúgva csapdos, Ez meg bután néz be az üvegen — Benn tele van holdfénnyel a terem. Ám odafent Csend van, csak az óra ketyeg, S mig künt a vihar dala zeng, Még egyre csevegnek a jó öregek, Nem sejfve, az ajtó lenn hogy hereg S hogy a terembül Egy hang kizendül És átsir az ódon A SZÍNHÁZ. A bajusz operettet hozták Mát- ray jubileum — jutalomjátéka alkalmából. Mátray egyik legszimpatikusabb színművészünk, mindenki szerette és jutalomjátékán mégis csak úgy tátongott a színház az ürességtől. De azok, a kevesek, akik összejöttek, azok igazán tisztelői az ünnepeltnek. Ki is tett, magáért e maroknyi had, mint sok telt ház nem. Mikor megjelent a színpadon babérlevél eső, vagy mondhatnék, hogy koszorú eső is fogadta a közönség lelkes és hosszas tapsviharával. Mátray a „srófos bajuszu“ János huszár szerepét játszotta kifogástalan művészettel. Minden mozdulata, minden szava tánca igazi magyar huszáros volt. Egész játékáról csak úgy csöpögött az a zamat. Nagyon ügyes volt még Vidor és egy kis túlzástól eltekintve mely azonban osztrák rovásra történvén a magyar léleknek HÍREK. Viharos éj. Storm. Az udvarház parkettes termén, Dédanya rozzant székein át, Tépett skatulyán, díványok ócska selymén, Remegve fut a sápadt holdvilág. Rácsap az ablaküvegre Az erdei szélroham, Aztán illa berek, Fenyők, tiszafák felett, Ujjongva megint a vadonba rohan. Benn a bútorrá kárhozott fa Ébred e neszre ... Vágyik vissza a vadonokba, Hogy üstökét szélnek eressze. Ágával az éjji sötétbe kinyúlna, Hintázna vadul, örömittason újra, Rázná suhogó levelét szilajon. Táncolna az űrbe, Felhőkbe merülne, Pompázna ezüstszínű holdsugaron. Karjavai a karszék ölelni kíván. Lépcsőn, folyosókon S hogy rá a gyereksereg sirva fakad Rémülve búj’ össze a paplan alatt. Vajthó László. Akik be vannak csapva. Megfordult a világ kereke! Eddig a tavasz után nyár következett, — most pedig tavasz után jön a tél. Mert tévedés azt hinni, hogy mi most áprilisba vagyunk I Dehogy ! Ez csak a naptár szerint van igy. Mi most decembert élünk és havat ropogtatunk a lábunk alatt. Ez a furcsa időjárás aztán sokakat becsapott. Mert lássuk csak: Kisütött a nap. Nyíltak az ibolyák. A Pannónia ablakáról leszedték a hidegfogó pokrócot, szóval mindenki azt hitte, hogy itt a tavasz s mindenki becsapta a télikabátját i a zálogházba. Másrészt mindenki azt hitte, hogy a télikabát van becsapva. Pedig nem igy van! Az van becsapva, aki a téli kabátját becsapta. És ezek az emberek, akik már elköltötték a kabátért kapott vérdijat, hiába éneklik a zálogházak előtt, hogy: Kabát, gyere ki, — mert a kabát nem jön ki! Nem bizony ! A kabát bennmarad és az emberek fáznak! Tanulság ebből az, hogy a mikor jön a tavasz, ne siessünk a kabátokkal a zálogházba, mert amiképen a kapanyél is elsülhet, — azonképen következhe- tik a tavasz után tél is, — amint most be is bizonyult.
