Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-07 / 60. szám
111. évfolyam. 60-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. április 7. Péntek. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. V E R É C Z Y ERNŐ. Társszerkesztő: DUSZ1K LAJOS. Fömunkatársak: Dr. Bartha József, Vajthó Lajos. Laptulajdonos az Északkeleti Könyvnyomda. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 8M. Nyilttér sora 20 fillér. i Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Első személy — en! Valamelyik görög filozófus formálta tétellé, hogy a politiké, a közügy szolgálata csak önzetten és szabad férfiaké lehet. A közügy munkásai, az államrendezés hivatott és népakarattal megbízott pallérjai akkor emelkednek ki egy fejjel magasabbra a saját érdekeik hizlalására alamizsnát kérő közéleti funkcionáriusok fölé, ha a saját emberi önzésüket el tudják fojtani s a közvagyont épp úgy védelmezik, mintha a sajátjuk volna s nem prédáiják, mint a Csáky szalmáját. A sajtó a leghevesebb visszatetszéssel, szinte bosszankodó felszisz- szenéssel foglalkozik azzal a mozgalommal, melyet Múzsa Gyula képviselő ur indított a képviselői fizetés felemelése céljából. Erről sok szót illesztettek egybe s tördeltek hasábba a nyomdászok, még azért van egy cikknyire terjedő mondani valónk a tárgyhoz. Először is az, hogy ennek a kérdésnek aláírási ive — vagy magyarul szőnyegre-hozatala tapintatlan, időszerűtlen és boszantó. Kiábrándító. Egy legújabban felfedezett kór ez a mai I parjament halálosan beteg testében, mondhatnók lelkében. Egy jajkiáltása ez ennek az agyonsanyargatott, elfe- kélyesedett szervezetnek. Egy siettető nógatás a — végelgyengülés, a sír és felbomlás felé. Nem azon bős. zankodunk, hogy épp most, a mikor egymás után jönnek haza hosszú orral, keserű fásultsággal a tanárok, tisztviselők, dijno- !kok a parlamenti fogadótermekből, a: |hova tapogatózó hittel, meg-meglob- ; bánó reménynyel vonultak be, most a képviselő urak vezetnek küldöttséget j— önmaguk elé fizetés-emelésért. Van ebben humor, szatíra és kéj- j gáz, ugy-e ? A postások akkor kaptak egy kis vékonyka Ígéretet, mikor az egyik koldussságra született meggyilkolt gyermekei elé tetemre hívta fukaü gazdáját — az államot; a többi agyon j óvatolt és ágydeszkáig foglalt állami hivatalnok-ekszisztencia még azt sem. S most előállnak a nagyságos urak s ők is fizetésjavítást kérnek. Rossz vicc ez, nagyságos uraim. S a rossz vicceknek van valami meghatá- rozhatatlanul kellemetlen hatásuk. Un- dor-é, düh-é, vagy fanyarság? De ilyesforma a hatás, melyet ez a rossz vicc okozott. — Nem lehet ebből a csekély gázsiból reprezentálni, — mondják. Reprezentálni . . . Olyan ez a szó, mint a színházak ruhatárában a nafta- linos királyi biborköpeny: kellő világításban imponáló, Kttfömben hatástalan rongy. Csakugyan — elismerjük — reprezentálni küldötte önöket oda abba a nemzeti függetlenséget hazudó — pardon: reprezentáló — nagy palotába a magyar nemzet! Reprezentálni: bizonyságot tenni, tüntetni mél- tóságosan, becsületes munkával, komoly érdeklődéssel és önzetlenséggel; reprezentálni egy nemzetet, egy leron- gyosodott és kiábrándult, de még nem öntudat nélküli nemzetet. De nem gummirádlis, automobil, livrés inas, pezsgős, reggelig nyúló vacsorák jelentik a — reprezentálást, hanem valami más. Ez a más •— megmondjam ? — a komoly, legnemesebb honszerelemtől buzdított, tiszta, önzetlen nemzeti munka ! (A szó cégéres hamissága nélkül)! Önöknek a reprezentálás fáj, nekünk sokkal könnyebb természetű baKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor káv^kereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 ::: villany erővel pörkölve. „MoKka korona,
