Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)

1911-04-07 / 60. szám

2. oldal. ÉSZAKKELÉI _____________________________________________ ______________ Szatmárnémeti, 1911. Uj j Somlyay próba-terme! Ujj junk van: mi nem reprezentálni, csak nyomorúságosán, eladósodottan, küz- ködve — ekszisztálni, élni szeretnénk, ha lehetne ! . De értjük a képviselő urak moz­galmát s ez a megértés úgy enyhít, mint a sir. Megnyugtató, kibékitő.! Nini, hisz a nagyságos urak is — elégedetlenek. No ha egyébben nem: ebben az egyben megközelítették a választó és nemválasztó polgárokat: kezet foghatunk. Elégedetlenek va­gyunk. Együttesen és — kölcsönösen. Hát bizony magán viseli ez a mozgalom az önzés minden vissza­taszító jegyét, még azt is, hogy ren­desen az önzetlenség stemplijével dol­gozik. Nem a maguk fizetését akarják emelni, hanem — mint mondják —j az általános választó jog alapján be­kerülendő utódaikét, kik szegény em-; berek is lehetnek. No hát ezt kikérjük az utódok nevében: ne fájjon azon feje a mostani nemzeti hősöknek. —j Azok munkával fognak — reprezen­tálni. Külömben ne takarózzanak. Ha nincsenek megelégedve — strálkolja- nak. Patent portáé . . . Nyitva a kapu/ Jól eső örömmel és büszkeség­gel állapítjuk meg, hogy ebben a gázsiemelő mozgalomban a mi pár­tunk a politikére való hivatottságáról tett bizonyságot: Visszautasította a törekvést. Önzetlen maradt. Adassék érte tisztelet! Ezzel is egy fejjel feljebb emelkedett. Büszke lélekkel kiáltjuk feléje: „Küzdj és bízva bízzál!“ FORGÁCSOK. Furcsa ország vagyunk mert itt mindenki elégedetlen. De nem komo­lyan csak úgy . . . Benne van a le­vegőben, a vízben, mint a föld szel­leme, vagy a kolera s beleragadt a lelkekbe. Azonban van ennek az uni­verzális elégedetlenség-ragálynak egy‘ kifertőtlenithetetlen fészke. Tessék rá nézni a magyarok földjének ábrázatá­ra — a magyar szent korona birodal­mának térképére: Mint egy vastago-; dó gyűrű vesz körül az örök elége­detlenség a mi rajongásig szeretett és pelikáni önfeláldozással (ez nem vice!) dédelgetett nemzetiségeink ké­pében. Most a belügyi tárca költség- vetésének tárgyalásánál egy kis csa­patszemlét tarthatunk eme „barátaink“ i felett. Olyan forma ez, mint mikor a patkányuduba egy kis gyufafény mel­lett világosság vetődik: megriadtan borzadunk meg a rettentő pusztításon, a keresztül kasul vájt ouükon, aztán marad minden mint volt — sötétség. Egy öngyilkoló nemzetietlen politika átka ez. A figyelem soha sincs ott, a hol legnagyobb a veszély — a perifé­riákon. Bécsi dróton rángatott politi­kánk ilyenkor mutatja meg az érem másik oldalát — a félénk erőt. Tót, oláh horvát, rác és szerb rágja róllunk a húst ... Ha van bennünk élet rú­gunk egyet! Nincs itt kímélet. Egy szerves test akkor kezd bomlani, ha uj szerves képletek, uj lények, élősdi- ek hatalmasodnak el rajta. . . Joga­ink is vannak. A samaritánusi irgal­mat csak az embereknek tanította Krisztus s nem — a — nemzetek­nek! Ide nem cirógatás, de erős kéz kell! * kiában és a pólai osztrák tengerészei­ben némi magyarok is vannak. Meg­dicsérte a dicsősséges osztrák tengeri flotta parancsnokát — Montekukkoli grófot — azért, mert a legénység teljes megelégedésére szarutált a leg­eslegfőbb Hadúrnak — 11. Vilmos császárnak. Ezt a dicséretet három nyelven rendelte napi parancsban tu­datni a legénységgel, u. m. — néme­tül, horvátul és olaszul. A magyar tengerészekről — meg- feletkezett. Azok megnyomorodhatnak, koldussá lehetnek, elpusztulhatnak a nagy tengeri szörnyetegek gépei mel­lett; de a fenséges ur figyelmének látókörén nagyon túl esnek. Csekély­ség ez csupán, mégis olyan soknak látszik, mert sok ilyen csekélységet nyeltünk már le s ilyenkor a keserű utóiz visszaidéződik. Emlékszünk reá, mikor felrendelte maga elé a delegá­tusokat s megparancsolta: szavazni, szavazni. Maul halten! Hát — szó ide, szó oda, — azt nem igen foghatja a rágalom sem Ő Fenségére, hogy rajong érettünk. Va­lami sötét bizalmatlanság választja el tőlünk. Nem ismerjük szivét-lelkét . . . Lehet, hogy ha közel eresztik hoz­zánk és minket is hozzá, ha megis­meri ennek a népnek szertelen lojali­tását királyhüségét, ha a magyar le­vegő kiveri fejéből a sok sugdosást, ! mivel befeketítettek előtte, felmelegszik lelke. A tűz mellett is meglehet fagyni, ha — messze vagyunk tőle. Közeled­jünk hozzá, majd leveszi rólunk a bundát. Hátha Így lesz a trónörökös­sel is? Elég tűz van a lelkűnkben, hogy melegítsük, aki közelit hozzá. Hátha Így lesz ? . . . B UFRITÍUS“ Első szatmári általános nULflllHu kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a ke­reskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be. A magyar korona várományossá megint adott egy kis Ízelítőt az ő jo­gara alatt számunkra megkészitett el- darádói gyönyörökből. Tetszik tudni mit? Olyan hatalmas pofont, hogy et­től a jövőbe tekintő szemünk csak úgy szikrázik. Egyszerűen megfelet- letkezett arról, hogy az oszták monar­Dávid Ödön fogászati műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készit Telefon 258.

Next

/
Thumbnails
Contents