Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-07 / 60. szám
2. oldal. ÉSZAKKELÉI _____________________________________________ ______________ Szatmárnémeti, 1911. Uj j Somlyay próba-terme! Ujj junk van: mi nem reprezentálni, csak nyomorúságosán, eladósodottan, küz- ködve — ekszisztálni, élni szeretnénk, ha lehetne ! . De értjük a képviselő urak mozgalmát s ez a megértés úgy enyhít, mint a sir. Megnyugtató, kibékitő.! Nini, hisz a nagyságos urak is — elégedetlenek. No ha egyébben nem: ebben az egyben megközelítették a választó és nemválasztó polgárokat: kezet foghatunk. Elégedetlenek vagyunk. Együttesen és — kölcsönösen. Hát bizony magán viseli ez a mozgalom az önzés minden visszataszító jegyét, még azt is, hogy rendesen az önzetlenség stemplijével dolgozik. Nem a maguk fizetését akarják emelni, hanem — mint mondják —j az általános választó jog alapján bekerülendő utódaikét, kik szegény em-; berek is lehetnek. No hát ezt kikérjük az utódok nevében: ne fájjon azon feje a mostani nemzeti hősöknek. —j Azok munkával fognak — reprezentálni. Külömben ne takarózzanak. Ha nincsenek megelégedve — strálkolja- nak. Patent portáé . . . Nyitva a kapu/ Jól eső örömmel és büszkeséggel állapítjuk meg, hogy ebben a gázsiemelő mozgalomban a mi pártunk a politikére való hivatottságáról tett bizonyságot: Visszautasította a törekvést. Önzetlen maradt. Adassék érte tisztelet! Ezzel is egy fejjel feljebb emelkedett. Büszke lélekkel kiáltjuk feléje: „Küzdj és bízva bízzál!“ FORGÁCSOK. Furcsa ország vagyunk mert itt mindenki elégedetlen. De nem komolyan csak úgy . . . Benne van a levegőben, a vízben, mint a föld szelleme, vagy a kolera s beleragadt a lelkekbe. Azonban van ennek az univerzális elégedetlenség-ragálynak egy‘ kifertőtlenithetetlen fészke. Tessék rá nézni a magyarok földjének ábrázatára — a magyar szent korona birodalmának térképére: Mint egy vastago-; dó gyűrű vesz körül az örök elégedetlenség a mi rajongásig szeretett és pelikáni önfeláldozással (ez nem vice!) dédelgetett nemzetiségeink képében. Most a belügyi tárca költség- vetésének tárgyalásánál egy kis csapatszemlét tarthatunk eme „barátaink“ i felett. Olyan forma ez, mint mikor a patkányuduba egy kis gyufafény mellett világosság vetődik: megriadtan borzadunk meg a rettentő pusztításon, a keresztül kasul vájt ouükon, aztán marad minden mint volt — sötétség. Egy öngyilkoló nemzetietlen politika átka ez. A figyelem soha sincs ott, a hol legnagyobb a veszély — a perifériákon. Bécsi dróton rángatott politikánk ilyenkor mutatja meg az érem másik oldalát — a félénk erőt. Tót, oláh horvát, rác és szerb rágja róllunk a húst ... Ha van bennünk élet rúgunk egyet! Nincs itt kímélet. Egy szerves test akkor kezd bomlani, ha uj szerves képletek, uj lények, élősdi- ek hatalmasodnak el rajta. . . Jogaink is vannak. A samaritánusi irgalmat csak az embereknek tanította Krisztus s nem — a — nemzeteknek! Ide nem cirógatás, de erős kéz kell! * kiában és a pólai osztrák tengerészeiben némi magyarok is vannak. Megdicsérte a dicsősséges osztrák tengeri flotta parancsnokát — Montekukkoli grófot — azért, mert a legénység teljes megelégedésére szarutált a legeslegfőbb Hadúrnak — 11. Vilmos császárnak. Ezt a dicséretet három nyelven rendelte napi parancsban tudatni a legénységgel, u. m. — németül, horvátul és olaszul. A magyar tengerészekről — meg- feletkezett. Azok megnyomorodhatnak, koldussá lehetnek, elpusztulhatnak a nagy tengeri szörnyetegek gépei mellett; de a fenséges ur figyelmének látókörén nagyon túl esnek. Csekélység ez csupán, mégis olyan soknak látszik, mert sok ilyen csekélységet nyeltünk már le s ilyenkor a keserű utóiz visszaidéződik. Emlékszünk reá, mikor felrendelte maga elé a delegátusokat s megparancsolta: szavazni, szavazni. Maul halten! Hát — szó ide, szó oda, — azt nem igen foghatja a rágalom sem Ő Fenségére, hogy rajong érettünk. Valami sötét bizalmatlanság választja el tőlünk. Nem ismerjük szivét-lelkét . . . Lehet, hogy ha közel eresztik hozzánk és minket is hozzá, ha megismeri ennek a népnek szertelen lojalitását királyhüségét, ha a magyar levegő kiveri fejéből a sok sugdosást, ! mivel befeketítettek előtte, felmelegszik lelke. A tűz mellett is meglehet fagyni, ha — messze vagyunk tőle. Közeledjünk hozzá, majd leveszi rólunk a bundát. Hátha Így lesz a trónörökössel is? Elég tűz van a lelkűnkben, hogy melegítsük, aki közelit hozzá. Hátha Így lesz ? . . . B UFRITÍUS“ Első szatmári általános nULflllHu kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be. A magyar korona várományossá megint adott egy kis Ízelítőt az ő jogara alatt számunkra megkészitett el- darádói gyönyörökből. Tetszik tudni mit? Olyan hatalmas pofont, hogy ettől a jövőbe tekintő szemünk csak úgy szikrázik. Egyszerűen megfelet- letkezett arról, hogy az oszták monarDávid Ödön fogászati műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készit Telefon 258.
