Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-27 / 75. szám
Szatmárnémeti, 1911. 2. oldal. _______ ÉSZAKKEL El tfl! Sóaaftiyay próba-terme! W szí, hogy méltányosan és igazságosan úgy van megoldva a jegy dolga, hogy mindakét napilapnak meg van a szabadjegye .Tévedés! A »Szamosának van 3, mond három szabadjegye, az «Északkelet« nem kapott egye. sem. Miért? Talán azért, mert nem lett volna hajlandó eleget tenni szerződési kötelezettségének ? Nem! Azért, mert a mostani kormány igazságosan kezeli a dolgot s azért^ mert az »Északkelet« nem adta fel elveit, azért, mert az »Északkelet« független politikai napilap s nem hajlandó a mindenkori kormányt támogatni. Elleszünk mi szabadjegy nélkül is, de elveisket fel nem adjuk. Csak még annyit, hogy az üzletszabályzat szerint csak a lapon szereplő szerkesztőknek és főmunkatársaknak lehet adni vasúti szabadjegyet! Nos, a kormány ezt a szabályzatot is keresztültörte. Van hirlapirói szabadfegye itt Szatmáron annak is, aki sohasem teljesített hirlapirói funkciót. De kapott szabadjegyet azért, mert nagyon is intim viszonyban | van a munkapárttal. Kulturverseny a magyar városok között, j Valóban annak nevezhető az a nemes versengés hazánk metropolistai között az egyetemért. Eddig tiz milliót ajánlott fel a ha- mabik egyetemre, ha ő nyeri el. Most vonult fel Pécs szintén imponáló áldozatot igé- [ rétével. Ez a harmadik egyetem csak a leve- } gőben van meg. Olyan az mint Páris arany- { almája Zichy János kultuszminiszter kezében: ; a versengő városok, tetszetik magukat érte. Vájjon melyiknek dobja oda? Pedig milyen végtelenül egyszerűnek tűnik fel az egész versengést felszitott ügynek a elintézése. Adják meg mend a háromnak!.... Oly nagy kul- kulturális érdekek fekszenek az egyetemek szaporításában, annyi socialis közgazdassági és közegészségügyi Inditő erőt relytenek magukban s az államiságunknak különben Szegeden és Pozsonyban olyan imponáló bástyáit képezik, hogy a legszebb legderüsebb remények ébredésének lelkűnkben az egyetemért versengő három városunk nemes egymásra licitálásának szemléletéből. Mig Debrecenben egy protestáns jellegű egyetem felszívná magába a hajdúság vérbeli utódainak képében az erős nemzeti lélek fris eleven erejét, mely rácáfolna ama kárhozatos és gonosz ráfogásra, hogy a keveretlen vérü magyarság gémiusza a tudomány fakuitativmü- velésében gyenge szárnyverésü, addig a nyelvi határokon — Pozsonyban, Szegeden, Kassán, Pécsett, — felállítandó egyetemek elképzelhetetlen áldásíhozó nemzetépitő munkának lennének a kulturális mühellyei. Istenem! Minő perspektíva! Egyetemekkel védelmezett, egyetemekei hóditó ulymagyarország! Minő lendületeit adnának ezek egyszerre a mi kátyúba vágott belső nemzeti életünk szekerének!... Milyen nagy, megcsodált kulturális forradalomban megtisztult iélekkel, inteligenci- ális erővel vonulnánk fel a mi igaz, nagy céljaink felé. Egy uj ezredévre való haladás j beláthatatlan útja nyílik meg előttünk. De jaj — álom ez, veszedelmes, fájó á~ lom. Egy szebb világ egy hálásabb, termékenyebb élet elképzelése ez... Az éjszakában álock, Yoshivara sok háza történeti jelentőségű és sok költői nevet viselt. Volt ott »Virágház«, »Hattyuház«, »Krizantémház« —ezek s a ciaiva, a teaház voltak egyedüli helyek, ahol a kiváncsi európai fogalmat alkothatott magának az antik japán életről. Bűbájos kertek, melyeknek virágzó cseresznyefáikkal rózsaszinü felhőknek látszottak, övezték a házakat. Kissé távolabb lassan, méltóságosan, halk csobogással folyt a Sumida, az örömnek a költők által megénekelt folyója. Az egész Yoshiarát mély árok övezte. Jóval túl emelkedett a tulajdonképpeni Tokió határain s külön várost alkotott. A Tokuvagák korszakának kezdetén, mikor a shogun a hűbéres daimiokat, hogy jobban szemügy előtt legyenek, arra kényszeri- tette, hogy udvarukkal és harcosaikkal az év jórészét a fővárosban töltsék. Jeddo hirtelen bámulatosan felvirágzott s Japán min- ' den részéből a városba özönlött a kalando- | rok hada, melyet a hirtelen meggazdagodás i vágya vonzott. Velük jöttek az elmaradhatatlan nők Kiotóból, Naraból, Fusciniból geiság i és jorók, hogy megédesítsék a harcosok életét. A legszebbeket Yoshivara szolgáltatta. Ezek a szép musmék eleinte szétszórva | laktak a városban, de azután egy morális reformátornak, egy japán Both tábornoknak sikerült kicsikarnia a shonguntól olyan reni- deletet, melynek értelmében a nőket kifele- \ pitették a városból, jó messze, úgy, hogy I valóságos utazást kellett tennie, mig az ember az uj telepre ért. A dolgok természetes fejlődése az lett, hogy a város arra épült ki s a főváros ma már igen közel esik a Yos- hiaráhor. A japán irodalom gazdag olyan romantikus történetekben melyeknek színhelye a Yoshivara, hősnője geisa vagy joró. Elpusz- tithatatlanul élnek a színdarabokban is. Egy japán iskolai olvasókönyvben megNem halljátok a Stalilimento Technikában a hatalmas pörölycsapásokat, fülsiketítő koncertjét? Koporsó szögezések azok ezeknek az ábrándoknak készülő vaskoporsókon, a melyeket igy hívnak — Dridnut, magyarul: ne féij semmitől!... Ne félj __ ISár tficl Ödön műtermét Budapestről áthelyezte. Szaímár, Kazinczy-utca 15 szám. Müfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készít Telefon 258. A SZÍNHÁZ. Károlyi Leóna. Három estén át vendégszerepeit színházunkban a nagyváradiak országos hirü Fedák Sárija. Közönségünk mindhárom estén a kiváló primadonnát megillető lelkesedéssel ünnepelte a művésznőt, de különösen meleg volt »János vitéz«-nek keddi előadása. Ez a szerep egyébként egyik leg- briliánsabb szerepe Károlyi Leónának, aki alakításával annak idejében az első dijat nyer te el a vidéki János vitézek országos versenyén ; az a kereseílenség, ügyesség és népies zamat, mely pazar bőséggel csillog játéká- tékában és meleg, csengő hangjában, igazán nem mindennapi hatást gyakorolnak a közönségre. Nagyon hatásos volt szerdán este »A ható történet olvasható egy leányról, aki eladta magát egy yoshivarai háznak, hogy eltarthassa nyomorgó öreg szüleit. Tette a csodálatraméltó heroizmus tényével van feltüntetve. Bizonyos, hogy eltarthassa nyomorgó, öreg szüleit, Tette a csodálatraméltó heroizmus tényének van feltüntetve. Bizonyos, hogy a mi fogalmaink szerint nem pedagógiai téma, de épp mivel a leány áldozatának óriási voltát emeli ki, nem lehet elvitatni erkölcsös voltát. E bűbájos történetek színhelyét, e tündérvilágot pusztította el a tűz, amely különben is a japán városok megujitója. Minden elhamvadt japán ház, japán város szebben, ragyogóbban újraéled hamvaibáól. De Yoshivara nem fog újra feltámadni, Gondja lesz erre az »Üdv hadseregé«-nek. Jobb is, hogy nem épül fel újra, mert igy annál üdébben fog élni a régi meterek! festményeiben, a régi költők dalaiban s mindazok emlékezetében, kik valaha látták alam- zionok s a női mosoly fényözönét.
