Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-14 / 40. szám
Hl. évfolyam. 40-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. március 14. Kedd. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Horvát tesvéreink. (drb.) Annak a közmondásos igazságnak, hogy „evés közben jön meg az étvágy", igazán megható példáját szolgáltatják horvát testvéreink. Az is igaz, hogy félszázad óta mindig csak etetjük magunkat velük, nem csoda tehát, ha Dráván túli felebarátaink kelleténél jobban belejöttek ebbe a műveletbe. Nincsen egyetlen irányú politikánknak. melyben ne szolgáltatnék a tehetetlenség, élhetetlenség múzeumba való példáját. Nem lehet eldönteni, Ausztriához való viszonyunk, ktíl- avagy nemzetiségi politikánk érdemli-e meg e tekintetben a babért. Csak az Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulaidonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. bizonyos, hogy minden kocavadászt megszégyenítő biztossággal lőjjük a bakkokat évtizedek (sőt évszázadok) óta itt is, ott is. A miniszterelnök legutóbbi nagy nyilatkozata azokkal kapcsolatban, amik a saborban történnek, ismét a hor- vát-kérdésre tereTi figyelmünket és arra a bakkra, melyet a Dráva-Száva közötti vadászterületen — úgy látszik — még mindig nem lőttünk le végleg. Jellasich aljas árulását, a horvát bandák gaz támadj ~ait azzal viszonoztuk 1868-ban, hogy a megjavulás hihetetlenül ostoba reményében, feledve a még szintén vérző sebek fájdalmát, keblünkre öleltük nyolc százados múlttal hozzánk fűzött „testvéSzerkesztöség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. I Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. reinket“; fehér lapot nyújtottunk eléjük, hogy ők írják arra újonnan szabályozandó viszonyunk feltételeit. Az 1868. évi XXX. t.-c.-ben pedig államiságunk egyenes veszélyeztetésével olyan jogokat és kedvezményeket, olyan különállást biztosítottunk számukra, aminőkkel Ausztria miatt tényleg talán magunk se bízunk és amelyek joggal ösztökélhetik horvátékat arra, hogy egy külön, önálló horvát- királyság allűrjeivel szédelegjenek a Dráva-Száva közének egykor szinma- gyar területén. — Van külön ország — (nem is tartomány —) gyűlésük; közoktatás-, igazság- és belügyeikben teljes autonómiájuk; ezen ügyeikre jóval több költségük, mint amennyi neAz idealizmus reálizmusa. Irta: Vidovich Ernő. 1. Ragyogó, fényes bálterem. Sok-sok gontalanul keringő pár táncol el a néző előtt, a cigány valami andalító keringőt játszik. Egy ősz anya gyönyörködve nézi a tovatűnő párokat. Suhogó selyem ruháján csakúgy csillog-villog az ékszer. Ritka szép táncoló pár lejt előtte. A legtöbb férfi őket nézi, nehány irigy leányszem sokáig követi, de ők csak táncolnak édes gondatlansággal. A leány barna: vakitó fehérségű nyaka jobban világit, mint a fényes csillárok; a fiú fdélceg arca csupa büszkeség, csupa fény. Testvérek. A legjobb táncosok s puszta gyönyörűségből táncolnak együtt. Az a tiszteletgerjesztő matróna az anyjuk. Otthon pedig a szegényes lakásban, a füstös petróleumlámpa fényénél, Íróasztala felé hajlik a férj, az apa s elhomályosuló szemekkel, ideges mozdulatokkal iparkodik megkeresni a — mindennapi kenyeret. II. Valahol lent Boszniában egy bolond mohamedánus, vérengző hiéna, megforgatta kését egy daliás főhadnagy szivében. Nótás, vidám fiú volt. Lelke a tisztikarnak, aki mulatott gondatlanul, de első volt, ha a kötelesség hívta. Megkapó látvány volt, mikor kiterítették. A fekete, napbarnitotta arcot nem torzította el a halál. Úgy feküdt, mintha a legelső öntudatlanul felugorna, hogy ott legyen, ahová az ezredét vezénylik Tiszttársai körülvették a hevenyészett ravatalt. Mély megindulás látszott mindenkin a kis kadét alig tudott elfojtani egy lépten- nyomon feltörő könnycseppet. Hirtelen nyilt az ajtó. Csábitó szépségű leány rohant be, a bosnyák leánya, akit a leti faj ittas bosszúvágyával megölte a főhadnagyot. Nem szólt semmit, észre sem vette a többieket. Némán a ravatal mellé rogyott, homlokával súrolta a hideg, kemény kövezetei mélységes fájdalmában ajkával harapdálta a ravatal lábát s a szomjas föld mohón itta be könnycseppjeit. Ez a szem sem maradt szárazon. Még a kőszívű ezredes fehér szakáién is végig folydogált egy könycsepp. Megkapó látvány volt. A ravatal mellett az összetört szivü leány volt, a ravatal mellett az összetört szivü leány, aki szerelmével megölte minden boldogságát. Körüllötíe a sok marcona katona, akik rég elfeledtek sirni s most ez a jelenet megtanította valamennyit. Szegény főhadnagyot ez a jelenet kiengesztelheti kora haláláért. Valahol, kis akáclombos falujábán egy leány édes gyönyörűséggel tekint minden pillanatban véköny karikagyűrűjére, amelyet a főhadnagy adott neki, Ígérve örök hűséget, örök szerelmet. főhadnagy elcsábitott s akiért az apja a keíCávét legjobbat és legolcsóbban beszei ezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mórfka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4‘40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :: •
