Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-31 / 54. szám
Szatmárnémeti, 1911. március 31 Péntek évfolyam. 54-ik szám FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő : Dr. V E R É C Z Y ERNŐ. j Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. Remény és bizalom. Valami nagyon, de nagyon szomorú sajátosság van a mi nemzetünk sorsában. Olyanforma jelenség ez, mint a tüdőbeteg láza, amely egy időre megszűnik, eltűnik néha, de az éjjel óráiban visszatér, megújul és emészti, sorvasztja a beteget tovább. Ilyen lappangó, de mindegyre visszatérő láz. a mi bajunk. Gyökere, forrása, éltetője Bécsben van, a legmagasabb rezieenciában, az osztrák császár és magyar király felséges személyében. Igen, az a mi nyomorúságunk, halálos nyavalyánk, hogy ott, ahol állami életünk alakulásának, fejlődésének minden szála összefut, — hiszen túlzott loyalitásunk minden törvénykezdeményezést a felség tetszésétől tesz függővé, — soha sem azt akarják és nem azt cselekszik, ami fejlődésünkre, erősödésünkre alkalmatos volna, hanem az ellenkezőjét. Tisztában v&n vele minden polgára a hazának, hogy akár a hatvanhetes közösség, — akár perzonálunio kösse össze Magyarországot Ausztriával, a monarchia erős és elleoállásra képes csak úgy lehet, ha a történelmi fejlődés és a politikai alakulások legújabb jelentősége szerint a trón egyedüli szilárd alapjának bizonyult Magyarország úgy gazdasági, mint önvédelmi és külpolitikai tekintetben meg- erősittetik. Hiszen nem kell se tudós szakértőnek, se nagy politikusnak lenni annak kimondásához, hogy a hadseregnek mostani felemás örökös nyugtalanságok forrásául szolgáló nyelvi és szervezeti állapota az állam védekezésének szüksége esetén nem Párbaj. — Gratulálok! Ezzel fogadtak egy modern lovagot a kaszinóban. És siettek sokan megrázni a hős kezét. Az elfogadta a gratulációt. — Sajnálom egyébként, de miért hencegett? Azt mondják belepusztul. S hogy kitérjen a további kérdezősködés elől, büszkeséggel, vegyes érdeklődéssel vette fel a mai lapot: — Hadd lám, mit ir a lap a „véres pisztoly-báraj“-ról. * Akiről itt beszéltek, azt bevitték a kórházba — meghalni. A kórházi jegyzőkönyvben a 20-as számú betegről annyi volt beírva, hogy egy golyót kapott ide meg ide; aztán egy pár furcsa latin szó. A nagy ablakon bekandikáltak a szép nagy fehér őszi rózsák, amelyből olyan szép koszorút lehet fonni s ott állt az ablak mellett egy szép egyenes tujafa, amilyet a sírokra szoktab ültetni. Bent a teremben, fehér párnák közt feküdt a beteg. Mellé állítottak egy halvány arcú apácát, ki egyik borogatást a másik után rakta a beteg szive fölé arra a sebre melyet egy leányért, egy színésznőért kapott. El akarták ragadni tőle; nem engedte azt, kit jobban szeretett az életénél. Belekötöttek, párbaj lett az ügyből s most itt fekszik. Felemelte sápadt arcát, melyből úgy ragyogott ki lázban égő nagy szeme. — Nővér, nem volt itt valaki? — Nem volt még sénki. De alig mondta ezt, kihívták a nővért s csakhamar bebosátott maga előtt egy szép szőke nőt. — Fél óra múlva bejövök, mert tovább nem szabad a beteget zavarni, súgta a szőke nő fülébe a nővér s halk léptekké! eltávozott. A szőke nő odaállt a fiú ágya elé s nézte hosszan, mélyen, bánatosan azt a ha- lovány arcot, azokat a ragyogó lázas nagy szemeket s mikor azokban csak a mélységes szerelmet látja, nem tudja elfojtani előtörő zokogását, hanem odahajol föléje s csak sir, sir minden gondolat nélkül. Az iszonyú tájdalom súlya alatt úgy hánykódik a szive, úgy kalapál . . . Lassan eláll a könnypatak. A szánalmat, fájdalmat elnyomja a féltő szerelem. Vékony kis kezével simogatja a fiú hosszú barna haját. — Szegény kicsikém, hát fáj nagyon, hát nem szólsz hozzám, meg akartak ölni értem. Édes kicsikém . . ! úgy szeretlek . . . Nem volt a világon más barátja szivemnek csak te . . . ügy összeforrt a lelkem a lelkeddel .. . Most te is itt akarsz hagyni. — A világ minket lelketlennek tart, ki eladta lelkét, testét a pokolnak, ki előtt minden játék, csak komédia. Azt hiszik rólunk, hogy pénzért megvehetik mosolyunkat, szerelmünket, lelkünket, hogy az életet is csak szinpadeak nézzük. Ugy-e te tudod Kávét legjobbat és legolcsóbban besze;ezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedönél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Munka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
