Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-31 / 54. szám
2. oldal. ÉSZAKKELÉI Szatmárnémeti, 1911. ÜL? Somlyay próba-terme! ÜJ nyújthat megnyugtató kilátásokat. Ahoz pedig igazán bécsi, osztrák észjárás! kell, hogy a folyton mozgolódó, elszakadási törekvésekkel tüntető, nagy- németbirodalmi ábrándokkal telitett mozaik Ausztriával szemben ezt a Magyarországot folytonosan és rendszeresen visszaszorítani akarják a fejlődésben és mindazt, ami akár gaz-1 dasági, akár külpolitikai erősödésével bármily vonatkozásban van, a legszigorúbb következetességgel megfojtani igyekeznek. És hogy Bécs erkölcsei, gondolkozása, felfogása és bánásmódja velünk szemben semmit sem változott, elénk tárja minden alkalom, eszünkbe juttatja a legújabb jelennek minden eseménye. Hogyan beszélhetnek az úgynevezett gazdasági önállóság elsőbbségének hirdetői a politikai önállóságért, a közjogi függetlenség kivívásáért évszázadok óta folytatott nemzeti harc és erőfeszítések fölösleges, sőt káros voltáról, amikor éppen a gazdasági önállóság elérése terén tett próbálko-; zások keserves és szégyenletes kudarcai bizonyítják, hogy Ausztria épp oly kevésbé akarja gazdasági erősödésünket, mint politikai nagyobb önállóságunkat. ilyen tapasztalatok után csak bárgyú vagy rosszhiszemű nep- bolonditók állíthatják azt, hogy a közjogi harc félbenhagyandó, hogy politikai önállóságunkért küzdeni meddő és szükségtelen erőpazarlás és csak gazdasági tevékenységre kell fordítanunk erőinket. Nem, tisztelt bölcsei a hazának. A hatvanhetes okosságból éppen elég volt. És ha már valakinek nem tetszik a 48-as régi programm, ne vallja magáénak; de ne hirdessen tele szájjal, legtöbbször tele gyomorral és tele zsebbel olyan „hazafias“ elveket senki, amelyekről tudja, vagy tudnia kell, hogy szinhazugság minden szavuk. Tudjuk, bölcsen tudjuk, hogy nemcsak politikai küzdelmet kell folytatnunk, hanem gazdasági és szociális eszközökkel is kell küzdenünk önállóságunkért és erősödésünkért. De a közjogi fegyvernek is ott kell lennie egyik kezünkben és éber szemmel. kell vigyáznunk kedves osztrák testvéreink minden mozdulatára és nem szabad megszűnnie soha egy pillanatra se a nemzet szózatának, amely állami függetlenségünk kiépítését a 48-as elvek és törvények alapján követeli. a írPRITHQ“ Első szatmári általános „UUllllHU kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a ke- I reskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be. A SZÍNHÁZ. Heti műsor : Pénteken „Sárgaliliom“ vidéki történet. (B bérlet) Szombaton „Sárga liliom“. (C) Vasárnap délután „A halhatatlan lump“ operette, este a „Sárga liliom“. (A) kicsikém, hogy csak téged szerettelek .... Szerettem ábrándos lelkedet, mosolygó szemedet, aranyos szivedet. Olyan jól eseti, ha a sok képmutatás után láthattalak téged, megsimogattam selymes barna hajad s hallhattam lágy, édes hangodat. . . Kicsikém . . édesem ... S mig puha kis kezével simogatta a fiú lágy, selymes barna haját, egy nagy könnycsepp homályositotta ej ismét szemét s nőtt, nőtt, a nagz könnycsepp egyszerre csak végiggördülf az arcán s lehullott a fiú vékony kezére. Mintha egy más világról jött volna vissza a lelke, mintha most ébredne, felemelte a kezét a fiú s lassan odavonta a nő könnyes arcát égő arcához s láztól cserepes ajkait odaszoritotta hosszan a lány ajkaihoz . . , Aztán lehanyatlott ölelő két karja, A lány odaült az ágy szélére. Esteledni kezdett, kívülről beragyogott egy- egy korai csillag. A fiú nézte, nézte őket mereven s beszélt mintha a csillagokból olvasná. — Ne sir . .. ne sirj.., úgy fáj, ha sírni látnak. Várd majd mesélek, Emlékszel, a hosszú téli estéken a szamovár, hogy duruzsolt, mi egymás mellett ültünk a nagy sárga cserép-kályha mellett a te barátságos kis szobádban . .. Hogy szövögettünk bolondos terveket s hogy elnéztük, mint játszadozott a kályhából kivilágító fény a bolyhos szőnyegen. Azután ha igy elringattuk a lelkünket, egyszerre csak elkezdtelek bántani hogy már nem is szeretsz engem; hiszen hogy is lehetne egy ilyen bolond fiút szeretni, ki a lelkét is oda adná neked ... Te ezt komolyan vetted, elkezdtél sírni s mig zokogtál; mig a lelked is sirt, én csak néztelek, csak néztem könyörgő szép szemeidet s szerettelek, imádtalak. Szerettelek volna átkarolni s egyenként lecsókolni könnyeidet, de csak soká kezdtetek vigasztalni, csak csak soká kezdtem el simogatni szőke hajadat s csókoltam meg vonagló kis szádat.. Tudtam, hogy mikor sírtál is, boldog voltál nagyon . . . boldogunk voltunk mind a ketten. Elkalgatott egy kicsit, aztán beszélt tovább. Künn gyönge szellő mozgatta meg a tujafát, a csillagok reszkető fénnel ragyogtak. — Már én nem sokká élek. Ne sirj édesem, hiszen nem is oly szomorú ez élet t te fogod majd le a szememet s a te karjaid közt meghalok majd csöndesen , . . Ha lecsukódik a szemem, odahajtom a fejem a válladra, mint régen s gondold azt, hogy csak elaludtam . , . Na ne sirj... ne sirj. .]. Inkáb nem beszélek már. Elfáradtam a sok beszédtől ;£ gyere el majd hónap; érzem, hogy akkor halok meg. Most hajtsd ide a fejedet csókolj meg s menj hogy pihenjek, készülök az útra... Elhallgatott, befordult, hogy pihen jen. JA halál józansága volt ez. Úgy beszélt, mintha nem is ő volna, ki most itt hagyja a napfényt, virágot, az életet... Bejött a nővér, eltelt a látogatási idő. A szőke lány megcsókolta még egyszer
