Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-30 / 53. szám
— FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. / Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 ,, „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. ,I Állami kabaré. v-';" V V r. Valamikor, Sophokles és Aischylos; korában, koturnusban és tógában ötezer néző előtt szavaltak el tragédiákat, ame- í lyekben istenek és hősök dolgairól esett szó. Az ó-görög tragédiától a bonbon-; niére-kabaréig mindenesetre hosszú ut vezetett, és ez ut jobb és baloldalán j csak olyan vidékek terülhettek el, amelyeknek népe mindig jól érezte magát amaz ut mellett. Merthogy azt az utat, akár egyenesen, akár görbén haladt, a mentén lakó népek vágták, épitették. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Főniunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. A magyar nemzetgyűlés is más vala hajdan, Rákoson és Szeren, mint amilyen ma az olasz márvánnyal bélelt, húszmilliós dunaparti palotában. Rákostól, a Duna jegén, a pozsonyi diétákon és a debreceni nagytemplomon keresztül is hosszú, cikornyás, görbe ut vezetett, fantasztikus kanyarodásokkal, vissza a dunapartra. Talán göröngyösebb volt a beszéd a nemesek gyűlésein s essk azért nem téve- lyedtek el a ttes Karok és Rendek a házszabályok hináros útvesztőiben, mert nem valának házszabályok, — de annyi bizonyos, hogy akár beszéltek, akáj a kardjukra ütöttek, esetleg „cselekedtek“, becsülettel és komolyan viselkedtek. Ámbár akkor se szólt mindenkiből az őszinteség, mivelhogy a tisztalelkű és tisztakezű ember régen se volt nagy bőséggel a szép magyar hazában, — azonban egyet nem lehet eltagadnunk a régi jó országos gyűlésektől : a komolyságot. És ezzel el is jutottunk a mi állami, vagy ha jobban tetetik, nemzeti kabarénk kupolás házikójához. A kabaré tudvalevőleg abban kür Olomöntés. András-nap estéje volt. Nehéz, sejtelmes köd ülte meg a falut, melyen kereeztül olyannak tetszett az ablakokból kiárado lámpavilág, mint a lidérc-tény. Kis lépésre se látott az ember s a nedves köd fojtón ült a mellére. Novák Lilly, a tanító kisasszony, egyi- deig az ablakon keresztül bámult az átlátszatlan ködbe. Azután eszébe jutott az And- rás-napi babona : az ólomöntés. Sebtiben ólmot keresett elő, megolvasztotta a tűz parázsán s az olvadt ólmot átöntötte egy vízzel megtelt tálba. A babona szerrnt aztán, a vízben megszilárdult ólomfigura a leány jövendőbelijének a symbolumát ábrázolja. Lilly kiváncsién halászta ki a vízből az ólomfigurákat. A fal felé tartotta s az árnyék egy katonasapkát s egy Jkardot jelképezett. de maga a leány elkomorull s mereven nézett maga elébe. Gondolatai hatalmas szárnycsapásokkal kalanooztak vissza a múltba s arcán egy könycsepp gördült le. — Ez a katonasapka s kard fájgalmas emléket keltetettek fel újra érzékeny szivében. . . . Ezelőtt két évvel történt. Bekvár- télyozás volt a faluban s az átelleni házban a tanítónál egy csinos, rendkívüli kedves, szőkehaju hadnagyot kvártélyoztak el. A többi olyan közönséges, olyan banális história, de a leány subtilis lelkét s szivét egész valójában felforgatta s mélyen gyökeret vert benne. A hadnagy báró Litnyai Kázmér és az egyszerű szegényes tanító kisasszony egymásba szerettek. Nemsokára személyesen is megismerkedtek s ettől fogva a hadnagy mindig az ódon tanitónőlakban ült, sok mende-mondára adván alkalmat a többi katonatisztek között. A fiatal hadnagy nem törődött vele. Kiéit lelke, a sok átvirrasztott, átlumpolt éjszakák, a sok dőzsölés után valódi oázist talált a leány hótiszta, ártatlan lelkében, a keskeny ajkú, fitos orrú finom kis arcában. Úgy, hogy Litnyay egész komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy báró léttére is elviszi Lillyt, a tanitó kisasszonyt. Mikor ezt megtudták tiszttársai, mindent elkövettek, hogy lebeszéljék szándékáról. Litnyay nem hallgatott rájuk. Ekkor feljelentették az apjának, egy nyugalmazott dandárparancsnoknak, aki a fiához irt goromba válaszában kitagadással fenyegette elvetemült fiát. Kázmér báró még ettől sem ijedt meg. Már teljesen belebolondult a szép tanitó kisasszonyba. Óh, mennyit ültek tanítás után az iskola kertjében, kéz a kézben s suttogtak boldog, kimondhatatlanul boldog szavakat egymásnak. Egy nap vékony karikagyűrűt húzott fel Litnyay a Lilly finom ujjéra. Akkor törA Lilly mamája jóízűen kacagott fel, Kávét legjobbat és legolcsóbban besze ezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Muüka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: • villany erővel pörkölve. :::
