Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-28 / 51. szám
Ili. évfolyam. 51-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. március 28. Kedd. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: i Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K , Főniunkatársak: Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 . „ „ 4 „ Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Egy szám ára 4 fillér. | Laptulajdonos és kiadó: Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. Lajos. | A magyar református egyháznak nagy gyásza van. Erőss Lajos dr. a tiszántúli református egyházkerület nagyérdemű püspöke e hó 25.-én rövid szenvedés után megtért az egek Urához. A megboldogult egyike volt a magyar református egyházegyetem legtiszteltebb vezérférfiainak. Halála nemcsak a tiszántúli egyházkerületnek, hanem az egész magyar protestántizmus- nak óriási vesztesége. Három év óta állott az egyházkerület élén és ezen idő alatt hatalmas adminisztrátori tehetségéről tanúskodott egész műkőI j dése. Korai elhunyta — 54 évet élt — kicsiny szeretett családot borított gyászba, de velük együtt gyászol az egész magyar református egyház is, amely nagy reményekkel nézett a népszerű püspök sok sikert Ígérő pályafutása felé! A püspök betegsége váratlanul jött, halála pedig épen megdöbbentő volt. Betegsége péntekig teljesen normális volt, láz nem mutatkozott. Pénteken délelőtt azo.iuhn 39 fokra szökött fel a test hőmérséklete s az érverés 114-re. Délután a beteg már időnként vesztette eszméletét. Este 9 órakor vigasztalan volt a helyzet, szombaton reggel bekövetkezett a vég. Ott voltak a család tagjai és a család barátai. Hat órakor átvitték a testet a főiskolába, ahol délután ravatalra helyeztetett. Az egyházkerületi elnökség a temetés ügyében az elhunyt végakarata szerint intézkedett. Ez a végakarat március 17-én kelt erős, határozott vonásokkal van írva és szóról-szóra igy hangzik: „Sírfeliratom ez legyen : A. B. F. R. A. ERŐSS LAJOS a theologia doktora, előbb kémeri, földesi, püspökladányi református lelkész, később a rendszeres theologia tanára Debrecenben s végre a tiszántúli református egyház- kerület püspöke s mint ilyen debreceni lelkipásztoj. — Született 1857. március 2. (Darvason, Biharmegyében), meghalt: 19 .. I. Korinth. 15.20—58. — Megmásithatlan és semmiképen el nem magyarázható, a hozzám tartozók, Emlékszik még? — Emlékszik még Klárika mikor — tudja — először táncoltunk itt, ebben a te"- remben ? — Így beszélt egy fiatal ember egy kis barna lánynak a bálban. A kis leány emlékezett. . . úgy ragyogott a szeme . .. úgy mosolygott a szája . . . Bizonyos, hogy emlékezett ... De hogy is ne emlékezett volna, hiszen olyan az emberi lélek, hogy a könnyed, játszi dolgokra úgy vissza-vissza emlékezik, a nagy, fontos dolgok meg úgy kihullanak az emlékezetéből, hogy no. A viz tükrén ott himbálózik, ott játszik, ringatózik egy-egy kis levélke ... A nehéz kő egy-kettő s a viz fenekéu van, eltakarja az iszap, a fövény .. . Klárika is emlékezett, Pista is emlékezett •.. Az első bál ... nem is bál, csak „próbabál“ ... Bizony csak próbabál, de azért az ám a bál! Ugy-e mindnyájan emlékezünk rá soká ... soká .. . Nem csak „Fizika“ meg „Háztartás Lap“ lapjain van fölirva annak a dátuma egy-egy édes név s átlőtt szív kíséretében, bájos széljegyzeteknek, hanem talán ide be, a szivünkbe is... Mikor olyan tűzzel, olyan rajongással repülünk végig egy-egy kis kurtaszoknyás lánykával a sima parketten s szentül meg vagyunk győződve, hogy mindenki az mondja: — De egymásnak illik ez a két gyerek ! S nem is lehet másként, minthogy minden kis leány irigyli táncosnőnk szerencséjét, hogy az táncolhat velünk, nem pedig ő. Óh boldog próbabálok aranykorszaka! Én, ha a cigány volnék, a próbabálokon sohse tartanék szünetet, hanem húznám, mig csak egy boldog gyermekpárt látnék lejteni. Később ? Olyan nevetséges minden . . Húzza a cigány szebben, mert többet kap: mi táncolunk taktusra, kimérten; a cigány elhagyja, a nő egy betanult mosolylyal megköszöni, hogy nem hagytuk ülni, mig más táncolt; mi kimegyünk a buffetbe, ásítunk egyet, erőltetve tán’ ketőtt is s számítjuk magunkban, hogy még hánnyal kell táncolnunk, hogy harag ne legyen. De hát ott hagytuk el, hogy Klárika emlékezett. . . Olyan aranyos volt ez a Klárika, mikor igy emlékezett . . . — Ugy-e Pista maga odajött hozzám.. Ki is mutatta be? Igen Csató Feri, az az utálatos; maga tudja, miért mondtam annak hát mondja igazán: nem kiállhatatlan, amikor azt izente a testvérétől, hogy szakit most már velem, amiért én magával olyan jól mulattam. Még ő szakit velem, mikor én sohse szerettem, csak a harmadik felsőben úgy „ugrattuk“. — Látja Klárika, én magát már azelőtt szerettem, mielőtt megösmertem s úgy örültem, mikor megtudtam, hogy maga ott | lesz a próbabálon. De jól mulattunk akkor ! Istenem ! Magának sem volt akkor még ilyen ! hosszú ruhája. Azután, mikor először voltam
