Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-03 / 31. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Szatmárhegy és külterület. I (V.) A „Szatmár“ cimü laptársunk vasárnapi számában azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hosszú időn keresztül Szatmár várossá teljesen elhanyagolta iker testvérét s csak újabban látszik a testvéri szeretetnek némi jele a kereskedelmi, tanoncz és polgári iskoláknak Németiben való elhelyezésében. E cikk tartalmával mi is azonosítjuk magunkat, mi azonban e cikkünkben a szülői hálátlanságra kívánunk reá mutatni s foglalkozni fogunk, kimutatva a szülői szeretet teljes hiányát, Szatmár-Németi szab. kir. város két mostoha gyermekének a Szamárhegynek és külterületnek méltányos és jogos kívánságaival. Előre kell bocsátani mindenek előtt azt, hogy az egyenlő teher viselésből önként következik az egyenlő I jogok élvezete; az az akik egyenlően; vesznek részt a teher viselésben, méltán követelhetik azt, hogy az általuk összerakott pénzből fakadó jogok is egyenlően osztassanak el. Na már most, a midőn a Szatmárhegy és külterület a teher viselésben éppen azon mértékben vesz részt, mint az anya város, az lenne a méltányos, ha az anya város által nyújtott előnyökben a Szatmárhegy és külterület is része-! sülne, mert hiszen ahhoz, hogy az anya város n-lgárainak előnyt j nyújthat, kényelmet biztosíthat, a Szat- márhegyen és külterületen lakók is nemcsak hozzájárulnak, sőt a terheket egyenlően viselik. Az az eljárás azonban, amelylyel az anya város a két mostoha gyermekének nem fényüzési és kényelmi, hanem egyenesen exis- tenciális, a tovább fejlődésnek alapját képező kívánságait, mondjuk követel! menyeit kezeli, olyan rossz politika, amely előbb-utóbb vissza hatást fog szülni. Mert mit is kér a hegy és a külterület ? A Szamárhegynek összes kívánsága abban öszpontosul, hogy kéri utainak jó karba hozatalát s fokozatos kikövezését. No kérem ez a kívánság igazán annyira méltányos és jogos, ! hogy annak teljesítése elől elzárkózni lehetetlen. Mert ha a hegyi polgárok : éppen úgy hozzájárulnak a város ter- j heinek viseléséhez, mint mij akik aszphalton s villanyvilágitás mellett járunk-kelűnk, kocsijaink pedig ma- kadámon, keramiton s mü utón járnak, akkor igazán méltánytalan a hegyieket arra kényszeríteni, hogy térdig érő sárban kínozzák magukat s tegyék tönkre jószágaikat, Isten ellen való vétek őket arra kényszeríteni, hogy i Karácsonyi legenda. Irta: Matolcsy Sándor. Leszállt az est és nyomába jött a köd. A gázlámpák világossága a sötéttel nem tudott megküzdeni, a megfagyott aszfalton senki sem járt; általában mély csend uralkodott. Az egyik ház földszinti ablakára felmászott egy rongyos rikkancs, a száját nyitva felejti és bámul be a szobába. Ott bent, közel az ablakhoz, egy karácsonyfa csillog. A gyertyái, mint ezer kis csillag, ragyognak, köztük kis fényezett gömbök sokszorozzák csillogásukat. Az örökzöld karácsonyfa pedig a fényes csillogás, ragyogó pompa között méltóságteljesen terpeszkedik. A rongyos rikkancs Odakint áz utcán bámulja a csillogó karácsonyfát; ő még I olyat sose látott. Odahaza, az ő kis külvárosi, otthonnak nevezett odújában, ahol az édes anyja betegen kuporog, az apja meg összetörtén piheni ki napi munkájának fáradalmait; odahaza, az ő otthonában még sohasem csillogott karácsonyfa. A gyerek rányomja az orrát az üvegre, mereven néz a karácsonyfára. Aztán lassan egy könycsepp gyűl a szemébe. Leugrik az ablakról és gyorsan, vágtatva rohan végig a síkos aszfalton. Valahol meglát egy cilinderes, jól öltözött úri embert. Odaszalad hozzá, aztán gyorsan, lihegve, szakadozottan kezd neki beszélni. Tudja Isten, mit beszél. Talán az az ur, aki ezen a néptelen éjszakán az utcára vetődött, talán az sem halija. Csak gépiesen a zsebébe nyúl és megveszi a fiú minden újságját. A rikkancs zsebre vágja a pénzt, aztán ismét elkezd szaladni. ——————^ ' ■ .vxijsamtBammm j ’ i Szedi az apró lábait és igyekszik előre. Ki akar jutni a városból. Valami gondolata jött és most meg akarja valósítani, mielőtt megbánná. Tud valahol a közelben egy kis fenyvest, arra igyekszik. Amint kiér a városból, egy pillanatia visszahökken. Az országutat térdig érő hó takarja. Nincs benne kocsinyom, nem tapostak még bele emberi lábak gyalogösvényt. Szent karácsony estéjén senki sem dolgozik. Csak egy kutya szalad onnan az «erdő felől befelé. A gyerek fél tőle, elhúzódik előle s aztán neki vág a nagy hónak. A lába átnedvesedik, az inai meg-megrogynak, de azért csak siet előre. Útközben az éjszaka néma csendje megijeszti; fütyülni kezd. Nem is tudja hogyan, talán csak úgy magától rájön a szájára és aztán élesen fütyüli be a csipős, hideg levegőbe „Az Istennek szent angyala“ M l ff Szatmármegye V § » külföldi mintára berendezve udvar i^yesebh áru fi az a Kazmczy-u. 4.
