Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-22 / 4. szám
Szatmárnémeti 1911. északkelet 9. oldal Tárgyalások Lukácscsal. Én, t. ház, ezt most egy személyes álláspontunk igazolására hozom fel. Hónapok óta országszerte találkozunk azzal a rágalommal, hogy akkor, amikor a függetlenségi és 48-as párt tárgyalásokat folytatott a pénz- ügyminister úrral, mint Őfelségének akkori kiküldöttjével, e tárgyalások szükségszerűen vontáh maguk után az önálló bank álláspontjának e párt részéről való elejtését. Ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : Dehogy ! Kelemen Samu: Ezzel szemben állíthatom és igyekezem kiemelni, hogy a 67-es idők összes nagy államférfiad beleértve a t. pénzügyminister urat is, sohasem nyilatkoztak úgy, mint nyilatkozott a t. előadó ur. Ők az önálló jegybank felállításának nemcsak jogát ismerték el, nemcsak a felállításnak puszta lehetőségérőt disszertáltak. Ha egy gyakorlati államférfi, aki az állam ügyeinek vitelére van hivatva, azt mondja, erkölcsi és politikai integritása teljes épségével, a mely- lyel rendelkezett és rendelkezik ma is, hogy közel voltam ahhoz, több Ízben voltam közel, hogy felállítsam az önálló jegybankot, de még nem állíthattam fel, mert akkoriban a valutakérdés szintén nem volt annyira rendezve, mint most, akkor joggal bocsátkozhattunk azzal az államférfival tárgyalásokba, a nélkül, hogy valaki a jogosultságnak csak látszatával is szemére vethetné ennek a pártnak, hogy álláspontját elejtette. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Egészen más okok játszottak itt közbe. A mai politikának forró légköréből kapcsoljuk most ki ezeket a kérdéseket. Annak idején az arra hivatott férfiak majd ki fogják mntatni, hogy minő harmadik tényezőknek közbelépése gátolta meg ebben a dologban a megértést. (Zaj balfelől.) Semmi esetre sem az egyik, sem a másik oldalon, sem becsapási, sem elejtési szándék nem forgott, és ezeknek a most ismertetett nyilatkozatoknak és az előttünk fekvő tényeknek alapján joggal tárgyalhattunk minden elvfeladás nélkül. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon- Zaj.) T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy ezek után talán mondandóim sorrendjében az lesz a leghelyesebb, ha avval a kérdéssel foglalkozom, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslat elérte-e legalább az adott keretekben azt, hogy megvalósította azokat az óhajokat és létesítette azokat a reformokat, melyeket a közös jegybanknak álláspontján is megvalósítani kel. (Halljuk! Halljuk!) Részlet kérdések. T. képviselőház! Ha ebben a részlet- kérdésben nem is vagyok egy nézeten pártomnak egyik-másik tagjával, kötelességsze- rüen kifejezést adok annak, hogy ebben a törvényjavaslatban vennak oly részletek, melyek haladást, javulást jelentenek a múlthoz képest, igaz, nagyobbára oly tereken a hol a magyar érdek, az osztrák érdek és a jegybank érdeke találkozott, a min egyébként különösebben csodálkoznunk nem lehet. Az eltérés, mely köztem és pártom egyik-másik tagja közt egy részletre nézve fennáll, a jegykontingentálásnak a kérdése. Én itt azon állásponton vagyok, hogy a törvényjavaslat helyes rendelkezéseket lépte- tett-e tekintetben életbe. Kötelességemnek tartom, hogy ezt nyíltan elismerjem, mert hiszen ellenvetéseimnek is csak akkor lehet objektiv jellege, ha ugyanazon objektivitással ismerem el a jót, mint a minő objekti- vitássat megkritizálom a rosszat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A jegykontingensnek 400 millióról 600 millióra való felemelése oly reform, melyet joggal várt a közgazdasági élet és a melyet én három okból feltétlenül helyesnek tartok. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak elsősorban meggondolni, hogy a 400 milliós kontingensnek megállapítása olyan időben történt, a mikor úgy az osztrák, mint a magyar közgazdaság is, de különösen a mi közgazdaságunk fejlődésének kezdetleges korszakát élte. A mai viszonyokhoz képest az akkori megállapítás igazán a gyermekruháknak és gyermekcipőknek a dolga. De azt is tudjuk, hogy azóta és különösen az utóbbi időkben a pénz értéke, helyesebben vásárló ereje csökkent és ha ezt figyelembe vesz- szük, akkor természetes, hogy a pénzeszközöket, a forgalomnak ezeket az eszközeit gyarapitanunk kell. De van még egy harmadik indok is ! és ez az, hogy annak az adómenlességnek ! megszüntetése, mely eddig a 400 milliónál következett be, rendszerint úgy hat, mint egy vészjel. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Nyomban idegessé teszi a pénzügyi világot annak tudata, hogy Íme, most már megszűnt a banknak az a joga, hogy adómentesen bocsáthasson ki bankjegyeket, a bank tehát korlátolni fogja jegy kibocsátási jogát, és ez visszaszítóiag fog hatni a vállalkozói kedvre- Más államokban, hol a vállalkozói kddvnek tulcsapongásával találkozunk, hol a spekujfdót és a vállalkozói kedvet korlátozni kell, az ilyen rendelkezés lehet helyes; de nálunk, a hol a vállalkozás élénkítésére van szükség, erre semmi ok sincsen. Én tehát azt az álláspontot, a melyet a kormány a törvényjavaslatban elfoglal, a magam részéről feltétlenül helyeslem. Helyesnek találom .. . Lovászy Márton (közbeszól). Kelemen Samu : Az egy más elvi kérdés. Mártonffy Márton: Össze ne vesszenek ! Gr. Batthyány Tivadar: Sohse féljen ! Szakszerű dolgokban ezt megengedjük magunknak. Csuha István: Mi elintézzük ezt egymás közt. Just Gyula: Csak Tiszával végezzék el! Kelemen Samu: Nagyon szomorúnak találnám, ha a pártkeretek odáig tengenének túl, hogy részletkérdésben és szakkérdésben gúzsba volna kötve az emberek keze. (Úgy van a szélsőbaloldalon-) Én abban a pártban, merem mondani egy pillanatig sem maradnék meg, nem azért, mert pártkereteket akarok feszíteni, hanem azért, mert lelkiismeretem á bilincseket el nem bírná. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen a helyzet, akkor méltóztassék megszüntetni a parlamentá- rizmust| meri akkor ez teljesen fölösleges. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Csuha István : Okuljanak belőle ! Gr. Batthyány T|vadar: Nem vagyunk szavazó-masina! Az 5. §. veszedelme. Kélemen Samu: Ugyancsak osztom azt az álláspontot is, amely a 10 K-ás bankjegyeknek külön teljes ércfedezetét megszüntette, mert helyes, ha ez az ércfedezet a töqbi ércfedezetbe olvasztatik be és ennek folytán általában rendelkezésére áll az öszszes kibocsátandó jegyeknek. HelÁes a javaslatban a bankfiókoknak a kérdése és még egy más, Ámde ezeket nekünk az igen t. kormány olyan karácsonyi ajándékkal szolgált viszonzáskép ennek a törvényjavaslatnak 5. §-ában, a mely igazáo csodaszülöttnek mondható és bízvást el volna helyezhető politikai panoptikumban. (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha rólam volna szó, a főrendiház esetleges eltörlésének kérdésében olyan állásponton vagyok, hogy velem ebben a kérdésben lehet beszélni. Azonban, hogy a főrendiház jogköre eltöröltessék ilyen módon, a mint most történik, hogy kis zseblámpnssal egy paragrafusnak árnyékában, hogy úgy mondjam, alkonyati homályban fúró eszközökkel felfegyverkezve igyekezzenek a főrendiháznak szekrényeit kifesziteni, ez talán még sem elfogadható álláspont. (Tetszés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem fogadható el különösen azért, mert egyes célzatosan kiszemelt kérdésekben vonni meg a főrendiház jogkörét incidentaliter egy különben egészen más célzatú törvényjavaslat rendelkezése között, olyan eljárás, melyet az alkotmányosság szellemével összeegyeztetni nnm lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) De arról is meg vagyunk győződve, hogy minden ilyen rendelkezés, bármennyire tiltakozzanak is ellene, feltétlenül precedensül szolgál és szolgálhat a jövendőre minden olyan kérdésben, a mely Ausztriával közvs érdekeket érint. (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Jól tudom, hogy minden ilyen rendelkezésnél azt szokás hangoztatni: ez pedig a jövőre precedensül ne szolgáljon. De épen ez a figyelmeztető arra, hogy a jövőre is hasonlót tegyenek, hasonló módozat szerint. Olyan dolog ez, mint mikor testi sértések, mondjuk arculütések csattannak el, azután a békés hangulatú párbajsegédek felveszik a jegyzőkönyvet arról, hogy ezek az elcsattant pofonok pedig lovagoiasan nem léteznek. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legveszedelmésebb ebben a rendelkezésben aa uralkodói jogkörnek az a tágítása, a melylyel találkozunk; (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mikor a képviselőház tanácskozási rendjének és szabályainak megváltoztatása és módosítása mellékesen át- utaltatik az uralkodói jogkörbe és a felség szankciójába, akkor ez ellen a közhatalmak helyes egyensúlyának szempontjából is tiltakoznunk kell. (Élénk helyes a bal- és szélsőbaloldalon.) Én akkor, mikor azt látom, hogy ez voltaképen nem egy elv, a melyet a t. kormány statuálni akar, hanem csak egy expediens, bátor vagyok arra figyelmeztetni a t. kormányt, tegye ezt újból megfontolás tárgyává, — szó hangzik arról, hogy ilyesmiről valóban folynának tanácskozások — és hiszem, hogy méltóztatnak találni egy oly kivezető utat, mely ekkora alkotmány- jogi sérelemmel nem jár és mely szerzett jogainkat a jövendő szempontjából nem ko bozza el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy másik igen lényeges hibáját a javaslatnak látom abban a negatívumban a mely a közös bank likvidációjára vonatkozik. A közös jegybankra vonatkozó eddigi törvényeknek leglényegesebb hibája az volt, hogy nem szabályozták a közös jegyaank esetleges likvidrciójának kérdését, hanem fentar- tották azt arra az időre, a mikor a perlekedés a két fél közt ki fog ütni. Hogy ilyen rendelkezések megállapítását olyan időre hagyjuk fenn. mikor a két fél egymással
