Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-22 / 4. szám
8. oldal. gazdasági érdekeinek megvédése szempontjából, mert hiszen a háborúk is ma tulriyo- mólag gazdasági érdekekért vitetnek és folynak le. De ha ezeknek a háborúknak lehetősége szempontjából fel kell fegyverkeznünk, vájjon nem áll-e ez fokozott mértékben azoknak a gazdasági harcoknak a szempontjából is, amelyeknek nem e lehetőségével kell számolnunk, hanem a melyek feltétlen bizonysággal bekövetkeznek 10 esztendőről 10 esztendőre? Akkor, ha ebbe a gazadsági harcba belementünk minden fegyver nélkül, ha tisztán arra számítunk, hogy minő méltányos érzülettel fogunk találkozni ellenfeleinknél, akkor előre elvesztettük a esatát. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Akár akként döntsön annak idejében a nemzet és a háznak t. többsége, hogy a közös vámterület álláspontján kell maradnunk, akár akként, hogy áttérjünk az önálló vámterület álláspontjára, mind a két esetben szükségünk van erre a fegyverre, mert hiszen önök is akarják, hogy a közös vámterület álláspontján is minél többet érhessünk el a magyar gazdasági érdekek szempontjából. Ezt pedig másként nem tudjuk elérni, csak úgy, ha az osztrák törekvésekkel szembeszegezzük azt, hogy ha pedig ti ezt nem teljesítitek, akkor áttérünk az önálló vámterület álláspontjára és ha abban a helyzetben vagyunk, hogy ennek a figyelmeztetésünknek, mondjuk ennek a fenyegetésünknek foganatot is tudunk szerezni; ha ellenben a helyzet úgy alakul ki-, hogy odaát tisztában vannak azzal, hogy ez semmi egyéb üres fenyegetésnél, nem is fogják azt egyébnek nézni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Elmúltak már azok az idők, a mikor Imre király egy szál vesszővel mehetett végig az ellenséges hadseregen és a mikor az égyéni bátorságnak ez a jele lefegyverezett mindenkit; ma már hadihajókkal, ágyukkal, gépfegyverekkel vívjuk meg a magunk harcait és én — rajtunk kívül — elképzelni sem tudok egy nemzetet, amely arra az álláspontra helyezkednék el, hogy gazdasági harcai számára nem szerezi meg az önálló hitelügylet lehetőségének a fegyverét. A mikor lehet, hogy a megvívandó harcba azzal a teljes gazdasági leszereltség- gel megy bele, amely bizonyos vereséget jelenti. (Úgy van ! Úgy van! taps a szélsőbaloldalon.) Datum-politika. jj ... I A gondviselés egy ujjmutatása volt az, hogy a mostani időkben nem esett össze a bankszabadalom megújításának ideje a vám- és kereskedelmi szerződés idejével, hogy hiteléletünket önállósíthattuk akár úgy ebben a harcban, hogy fegyvert szegezünk az ellenfélnek, arra az esetre, ha velünk szemben méltányosan nem viselkednek ákár úgy hogy annak segélyével, ha kell, kivívjuk gazdasági önállóságunkat. Ha meggondoljuk, hogy kettős rázkódtatás nélkül, mert hiszen rázkódtatások és hullámzások lehetőségét el kell ismerni, ha most kettős rázkódtatás nélkül, tehát ezek halmozása nélkül oldhatjuk meg a kérdést, akkor legyen szabad, rámutatnom erre a tényre mint olyanra, mely a függetlenségi és 48-as párt datum- politikájának leghatalmasabb igazolása. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon). De nem is volt soha a 67-es politikának sem az az álláspontja, melyet most a t. túloldal elfoglal. Történtek Kelemen Béla t. barátom részéről idézetek, felemlítette Kossuth Ferenc t. képviselőtársam, hogy minő más volt a 67-es idők nagy embereinek az állásfoglalása, előadta ezt gróf Apponyi Albert is, a ki felolvasta Lónyai Menyhért nézeteit. Legyen szabad nekem is egész röviden ismertetnem az 1878-iki idők előadójának, Wahr- mann Mórnak álláspontját, amely az akkori többség álláspontját teljesen fedte. Az igazi 67-es álláspont. Ezt megelőzőleg azonban ismertetni fogom a többségnek akkori jelentését s mél- tóztassanak megfigyelni, hogy minő volt akkor az igazán hazafias, igazán emelkedett szellemű 67-es álláspont. Ebben a többségi jelentésben a következő passzus foglaltatik (olvassa): „Kétséget sem szenved, hogy az önálló állam bankügyét leghelyesebben csak önállóan, csak függetlenül minden más állam vagy idegen test befolyásától rendezheti. Bármily nagyok legyenek is azok az előnyök, amelyek kereskedelemnek és forgalomnak az által nyujtatnak, hogy ugyanazon bankjegyeknek minél szélesebb és messzebbre terjedő forgalmi kör biztosittatik, ezen előnyök még sem elég nagyok arra, hogy az állam ezen cél elérhetésének feláldozza a csakis saját érdekeit szem előtt tartó független bankot. Tökéletesen jogosult tehát azon általánosan nyilvánuló óhaj, hogy nálunk ilyen bank létesittessék s törekvéseinknek határozottan e cél elérésére kell irányulniok.“ (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Messze felette áll ez annak a „valaha“ felfogásnak, amelynek az igen tisztelt előadó ur kifejezést adott, hogy az önálló bankot talán valaha fel fogjuk állítani. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Katasztrófáról beszél! Zaj.) De itt van, t. képviselőház, indokolása is a 78-as időkben beterjesztett törvényjavaslatnak Szél! Kálmán aláírásával, a mely indokolásnak befejező passzusa a következőkép szól (olvassa): „Végre az ország joga, önálló bankot állítani, épen fenmaradt. Az ország azt ezen egyezség értelmében csakis egy nemzet életében aránylag rövid tiz évre nem veszi igénybe“. Egészítsük most ki ezeket Wahrmann Mór előadásával. Ennek az előadásnak mara kánsabb részletei a következő (olvassa): „A bizottság többsége“ — igy szólott az akkori előadó — „határozottan kimondja, hogy - bankkérdés legcélszerűbb megoldása“ — tehát célszerű és nem jogi — „önálló államban csak önálló bank felállításában állhat". A következő passzus így szól (olvassa): „Kormányunk a tárgyalások kezdetén igen helyesen nem indulhatott ki közös bank eszméjéből s ez a tárgyalások alapját nem képezte, hanem a kormáuy oda csak lépésről- lépésre szorittotta „ ... stb. Ugyancsak beszéde további folyamán kijelenti, hogy (olvassa): „Lemondunk tiz évre de ha ezt a tiz esztendőt okosan felhasználjuk, úgy, hogy vagy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása következtében a valuta rendezéséhez foghatunk“, — a mi meg történt — „vagy az ország népeinek munkával párosult takarékossága utján nagyobb tőkék képződnek“ — a mi elvégre szintén megtörtént — „azt merném jósolni, hogy ezen tiz esztendő lefolyása után az önálló bank nem lesz többé óhaj, de ténynyé válik“. (Tetszés és éljenzés balfelől.) S az, t. képviselőház, hogy abban az időben nem állították fel az önálló jegybankot, abban találja magyarázatát, hogy akkor még Magyarországon forgalomban voltak a Szatmárnémeti, 1911. kényszerforgalommal ellátott államjegyek, a melyeknek nem volt ugyan ércfedezetük, de a két államnak garanciája alatt állottak, s akkor attól lehetett tartani, hogy ha az önálló bank létesül, akkor itt hazánkban is kétféle jegy lesz majd forgalomban, a melynek diszparitással kell megküzdeni és annak az államjegyek, a melynek nincs ugyan ércalapja, de garanciája alatt áll mindkét államnak, talán nagyobb lesz a kedveltsége, mint a bank által kibocsátott jegynek, s igy az emberek inkább amazt fogják igénybe venni emennek rovására. Ezért tűzte ki minden kormány céljául azt, hogy ezeket a különben is az állam pénzügyi élete szempontjából megengedhetetlenül forgalomban lévő fedezetlen államjegyeket bevonja; s akkor, a mikor ez megtörtént, elérkezett az ideje annak, hogy most már az önálló jegybank valóban felállittassék. (Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lássuk most már a közelebbi időket, lássuk, hogy 1899-ben, tehát a legutóbbi tárgyalás alkalmával, minő volt a felfogás e kérdésben. És itt méltóztassék megengedni, hogy elsősorban az osztrákok nyilatkozatát ismertessem, és felolvassam Kaizl akkori pénzügyminiszter nyilatkozatát, ki arról, hogy miért nem akarja Ausztria az önálló jegybankot, a következőképen nyilatkozott: Habár Magyarországnak kétségbevonhatatlan joga si van a külön magyar bankot felállítani mégis, minthogy a bankközösség fentartása a legfőbb biztosítéka a közös vámterület és a gazdasági egység fentartásának, (Felkiáltások balfelől: Aha!) minthogy a közös bank elfogadása szükségképen maga után vonja a külön vámterületről való lemondást, Ausztriának mindenáron szorosan kel ragaszkodnia a duoliszíikus a közös csak azért is, nehogy Magyarország önálló bankot állítson fel mert ha ez megtörénnék ha Magyrország önálló jegybankot állítana, akkor ez lenne az első lépés a magyar közgazdaság felszabadulásához ... (Igaz ! Úgy yan! a bal- és a szélsőbaloldalon!) Holló Lajos: Ők tudják! Ausztriában tudják! Osztrák minister tudja! Kelemen Samu : „a külön vámterület felállításához, sőt magának a közösügyes rendszernek és folyományaképen a hadsereg közösségének megszüntetéséhez is. (Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mostani idők Kaizl-ja, Blilinski pénz- ügyminister ur, körülbelül hasonlóképen nyi- lltkozott, csakhogy diplomatikus finomsággal, nem oly brutális formában, a mikor azt mondta a bécsi babamentben tartott beszédében: Háromféle veszedelem fenyeget bennünket; fenyegetett az önálló bank felállításának veszedelme, fenyegetett a kartellbank felállításának veszedelme, fenyegetett a készfizetések tényleges megkezdésénekveszedelme, mind a három veszedelmet kikerültük“ — bocsánatot kérek, hogy itt már németül idézek — wie soll ich nur sagen — durch die Weisheit der ungarischen Regierung“ (Igaz! Úgy van! Derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminister ur, a ki már akkor is intézője volt Magyarország pénzügyének, 1899-ben, az akkori törvény- javaslat tárgyalása alkalmával, julius 4-én, a következő nyilatkozatot tette (Halljuk! Halljuk! „Én kijelenthetem és biztosíthatom a t. Házat, hogy a hosszú és nehéz tárgyalások folyamán voltak olyan momentumok, a midőn nagyon közel állottunk az önálló bank tényleges felállításához.“
