Északkelet, 1910. október (2. évfolyam, 40–44. szám)

1910-10-09 / 41. szám

II. évfolyam. 41-ik szám. Szatmárnémeti, 1910. október 9. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona, i Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. | Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkeszíők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. A szeretet ünnepe. Irta: Dr. Veréczy Ernő. Kedden volt Szatmáron a szere­tet ünnepe. Dagadó kebellel, mindig gyorsabban és gyorsabban dobogó szívvel szemléltük azt, hogy a nemzet igazi napszámosai, a tanítók hivatásuk magaslatán állva, a társadalom támo­gatásával mintegy varázsütésre miként teremtettek otthont gyermekeiknek. Ott volt ezen az igazán szeretet ünnepén a megye, város, társadalmi osztályra, vallásra és politikai pártállásra való tekintet nélkül, ügy hogy a szeretet ünnepén nemcsak szívből ünnepel­tünk, hanem reményt merítettünk a Múlt és jelen*) Irta: Leel-Őssy Albert. Az első emberpár: Ádám s Éva talán Bölcsen teszi va!a, ha nem kap az almán, De hát Éva anyánk addig-addig beszélt, Hogy elvette szegény Ádám apánk eszét. Belekóstoltak a megtiltott almába, Ádám is, Éva is pompásnak találta, Csakhogy már akkor is hamis volt az asszony, Ádámnak a csutkát hagyta csak csupaszon. Nekik még könnyű volt, mert csak ketten voltak, Hírét sem hallották bazárnak meg boltnak, Ahol a pénzöket elkölthették volna, *) ízelítő szerzőnek „Őszi rózsák“ c. alatt november hóban megjelenő újabb költemény-füzeté­ből. — Az „Őszi rózsák“ előfizetési ára 2 korona, mely összeg lehetőleg e hó végéig postautalványon szerző címére Micskére (Biharm.) küldendő. Szerk. jövőre nézve is. Ugyanis Magyaror­szág magyarsága és íüggetlensége ki­vívásának átkos kerékkötője az, hogy minden téren, még a kulturális élet­ben is politika az irányadó. A politika mindenek előtt. Meg­nyugtató volt tehát ez az ünnep, ami­kor ott láttuk a különböző felekezete­ket, ott láttuk a legkülönbözőbb társa­dalmi állásuakat, ott láttuk a politikai tekintetben egymástól nagyon, nagyon távol álló volt és jelenlegi főispánt, szinte jóleső érzéssel láttuk, hogy most már van egy hely, ahol min­denki válvetve működik s ez a hely a kulturális mező. Reménysugár ez hazánk jövőjére, Még az esketésért se járt akkor stóla. S az esküvő után se mentek Olaszhon Derült ege alá — mindjárt gyorsvonaton. Ruhájuk se készült párisi divatra: Fügeva-levélből Éva füzte-varta. Ételre italra se sokat költöttek, Nem lévén még akkor torták meg befőttek, Megették, ami volt, egymás tenyeréből S szomjukat oltották a patak medréből. Nem tartottak inast, hetest, kicsist, szolgát, Szakácsnőt, szobalányt, se kétféle dajkát, Nevelőt franciát, németet és angolt. . . Mindez Ádám apánk és Éva anyánk volt. Nem zaklatta őket ügyvéd, végrehajtó, Nem is volt még akkor annyiféle adó, Nem ütköztek össze a rend- s törvénnyel se, Egyik a másiknak a sértést elnyelte. Nem voltak tagjai százféle egyletnek, Ferblit nem játszottak s nem huszonegyeztek, mert ha a kulturális téren igazán erő­sen dolgozni fogunk, Magyarország hatalmas, nagy és független lesz. Ame­lyik nemzet művelt, az nem lehet szolga, mert a műveltség, mint a rozsda eszi meg a rabbilincseket. Ezért ünnepelünk mi a szeretet ünnepén olyan lelkesen, ezért volt ez az ünnep igazán ünnep. A mi lelkes, dolgos kis csapa­tunk, a tanítóság lelkében, mint egy messze derengő halavány kis remény csillámlott meg az eszme: egy inter- nátus felállítása. Ez az eszme pár hó­nap alatt a sok dolgos kéz munkájá­val ime testet öltött. Mint ezer és ezer szorgalmas hangya dolgozott a Bálba, orpheumba, színházba se jártak, Legfeljebb a zöldbe rándultak vasárnap. Távoli fürdőkre nem küldte a doktor, Enyhét nyújtott akkor minden fü, fa, bokor; De meg tudjuk, akik forgatjuk az írást, Hogy az első párnak még a foga se fájt. Házibarát se járt a házukhoz soha, (Hogy Éva hü maradt: talán ez az oka.) S mikor kéményükön kelepeit a gólya, A lapok nem írtak hasábokat róla. De Kain még alig, hogy felcseperedett, Mindjárt felforgatta a békét, a rendet. Mai nap is titok, hogy min kaptak össze De az tudvalevő, hogy Ábelt megölte. S aztán, mert félt, hogy majd kikap az apjátul: Elbujdosott messze — operencián túl. . . Ott megházasodott; ámde hogy kit vett el : A biblia adós rá a felelettel. Ádám s Éva sokat sirtak-rítak rajta, Rlánicza László polgári, katona és orthopäd cipész­mester modern cipész-műhelyében Szatmár, Kinizsi-utca 32. a leg­szolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek úgy francia§valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopäd) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl.

Next

/
Thumbnails
Contents