Északkelet, 1910. október (2. évfolyam, 40–44. szám)

1910-10-09 / 41. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. tanítóság minden kis ótomja. Férfiak, nők vályetve hordták össze, mond­hatni téglánként azt a hatalmas épü­letet, alkották meg azt az emberbaráti intézményt, amelyet kedden adtunk át ünnepélyesen azon célnak, amelyet szolgálni hivatva van. Ezt a nagy munkát, ezt az igazán önzetlen, el­ismerést érdemlő, lelkes tevékenységet ünnepeltük kedden. Minden kornak meg van a jel­szava. A mai kort a legszebb, a leg­nemesebb jelszóval lehet méltán il­letni s ez a gyermekek kora elnevezés. A mai kor jelszava: mindent a gyermekekért ! Egyik humánus, a gyermekek nevelését célzó intézmény a másik után terem, mintha a nap melege csak úgy húzná elő a földből. A gyermekmenhelyek, internátusok gombamódra szaporodnak s miután a „Tanítók Háza“ is ezen nemes célt, a kor jelszavát szolgálja, volt ami ünnepünk igazán ünnep. Be kellett látni és ezért illeti elismerés e mai kort, hogy egy ország nagysága, ereje a gyermek ápolás, a gyermeknevelés mentői intenzivebb keresztülvitelében rejlik. Ha a gyermekápolás, nevelés helyes alapokon nyugszik, az illető országnak fejlődni kell, előbb-utóbb naggyá, hatalmassá kell lennie ! Az ünnep lefolyása egyszerű és egyszerűségében mégis nagyszerű, lé­lek nemesitő és felemelő volt! Meg­ható látvány volt együtt látni a dísz­gyűlésen a demokratikus s a népjo­gokat a legnagyobb keretekben meg­valósító református, az aulicus, hatal­mas, képzett r. kath. s a kettő között helyet foglaló g. kath. egyházat, egye­sülve látni egy nagy, egy hatalmas cél szolgálatában ! Kótay Lajos elnök ideális lelkének minden virágát bele­szórta megnyitójába, utána ismertetve lett a cél, a mit a Tanítók Háza szol­gálni hivatva lesz, a létrejövetel tör­ténete, majd Csaba Adorján tolmá­csolta a kormány üdvözletét, Bodnár György hatalmas, magasröptű szónoki szépségekben gazdag beszédben mél­tatta Halász Ferenc érdemeit s aztán letárgyaltattak magát az egyesületet érintő tárgyak. A gyűlés lefolyása után megtekintettük a munkakiállítást. El­ragadó szép minden kiállított darab. Ezután hatalmas, nagyarányú bankettre gyűltünk össze! Hatalmas, nagy, szép beszédeket hallottunk. A szebbnél- szebb beszédek közül különösen ma­gasra kiemelkedett egy hatalmas, egy nagy szellemi torna, aminek szereplői dr. Falussy Árpád és Bodnár Gáspár voltak. Minden szavuk egy nagy eszme, minden mondatuk egy hatalmas gon­dolat ! Mint két csillag. Egyik már lefutott és mégis fényesen világit. A másik még fel sem ment az ég pere­méről, mégis tündöklőén fénylik. Miért kellett egyiknek már letűnni s miért nem emelkedik a másik oda, ahol őt szeretnők látni ?! Este koncert s utána bál s ezzel a lélekemelő ünnepély befejezést nyert! Te nagy, hatalmas alkotás, át­adattál rendeltetésednek, hivatásodnak. Hivatásod nagy, hatalmas és felette nehéz. Töltsd be hivatásodat úgy, amint azt mi méltán várjuk tőled, hogy a mi ünnepünk mindég igazi ünnep lehessen! A VÁROS. Rendkívüli közgyűlés. A szü­ret miatt f. hó 3.-ára kitűzött városi rendkívüli közgyűlés megfelelő érdek­lődés hiányában nem volt határozat- képes. Az újabb rendkívüli közgyűlés napjául ezért f. hó 20.-át tűzték ki. Tanácsi hírek. A városi tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy a Vajay-utcában a kérelmezett közkutat e hó folyamán készíttesse el. Hogy Kain azt tette s őket úgy elhagyta, Majd beletörődtek, el is felejtették, Egy rakás gyermekük azután is lett még. Örömben, jólétben sok időt töltöttek, Mig megadták árát a tiltott gyümölcsnek, Mig beteljesedett az Ur szava rajtok: „Hogyha abból esztek: halállal lakoltok“! Évezredek múltak azóta s azalatt Az ember, a világ óriásit haladt; Csodákat teremtett az emberi elme, ( A szellem hatalma és a szív szerelme. Ha feltámadnának: csodálkozva látnák: Mivé lett az ember! mivé lett a világ! Talán el sem hinnék, hogy ők is itt laktak, Álomnak tartanák, vagy szemkáprázatnak ... * * * * Ma már majd leszakad a föld is alattunk, Minden talpalatnyi földet elfoglaltunk, Egymást marjuk, esszük; s ennek az az oka, Hogy „sok az eszkimó és kevés a fóka“. Igényünk is megnőtt és halad a korral, Agyunk ujabb-ujabb eszmét, tervet forral; Újabb meglepetést szül minden pillanat : Hirdetve csodáját a gőznek, villanynak ... Kihaló-félben van a régi jó erkölcs, Most hiába mondod: ha nincs pénzed ne költs! Mert a jó tanácsot nincs ki megfogadja Okosabb a gyermek mint az édes apja. Pap vizet prédikál, de maga bort iszik; Nem olyan szent ő sem, amilyennek látszik A pároséletet bár a dogma tiltja, Ne higyje senki, hogy az erény martyrja. A pap is csak ember: hús, vér; nem szentlélek, Neki is van szive s ha szeret: nem vétek, De hogy szive tüzét tilos csókkal oltja: A haladó kornak örök szégyen-foltja. Az erény, becsület: elavult fogalmak, Ezek szakállára már kevevet adnak; Kiment a szokásból a szívesség s hála, S a szerénynek hamar felkopik az álla. A nagyzás, fényűzés fenn és lenn egyaránt Ijesztően terjed és sokat sárba ránt, A divatmajmolás, könnyelműség, kártya Eszeveszett módon világszerte járja. Az irnokné úgy jár, mint a főispánné, Ha ez theát iszik: neki se kell kávé, Ha gyermek születik: ő is dadát fogad, Ha kihull a foga: ő is rakat fogat. Nem is úri ház, hol nincs egy rakás cseléd, Hol egy sereg kutya nem ugrándoz feléd, Hol nincs ebéd előtt egy pár üveg cognac Hol a kártyázásból egy-két nap kifogynak Hol névnap, disznótor, lakodalom, jour van, Nem hívják semminek, ha pezsgő nem durran, S nem görnyeg az asztal az étkek súlyától A miknek a nevét maguk sem tudják jól. A nagyzás az oka, hogy pusztulunk, veszünk, Könnyelműek vagyunk, nincs számitó eszünk, Tovább nyújtózkodunk, mint a takaró ér, Hizeleg, ha mondják: ez asztán gavallér! Majd nő az adósság, mint a hógörgeteg, S mikor már mindenütt hiába zörgetnek: Ki börtönbe kerül, ki öngyilkossá lesz, Korunkban — fájdalom—már nem is újság ez. Abban a nagy harcban, mit vívunk a létér’ Az igaz ösvényről, jó útról sok letér, Lelkiismeretét, üdvét is eladja, Csak azért, hogy legyen betevő falatja. Millió a számuk, akiket a nyomor, ínség, éhség a bűn örvényébe sodor; Mert kevés az, aki inkább meghal éhen, Mintsem érje bármi gyalázat és szégyen. Vannak, kik biborban-bársonyban ragyognak, A kik élvezői rengeteg vagyonnak, Kiknél percről-percre nőttön-nő a tőke, Pedig nem hull érte arcuk verejtéke. Ha ezek tudnák: hogy mi a nyomor, inség S a vele küzdőket kéretlen segitnék: Megszűnnék a jajszó s többé nem kisértne A sociálizmus fenyegető réme ... Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, : i í villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Thumbnails
Contents