Északkelet, 1910. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1910-10-09 / 41. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. tanítóság minden kis ótomja. Férfiak, nők vályetve hordták össze, mondhatni téglánként azt a hatalmas épületet, alkották meg azt az emberbaráti intézményt, amelyet kedden adtunk át ünnepélyesen azon célnak, amelyet szolgálni hivatva van. Ezt a nagy munkát, ezt az igazán önzetlen, elismerést érdemlő, lelkes tevékenységet ünnepeltük kedden. Minden kornak meg van a jelszava. A mai kort a legszebb, a legnemesebb jelszóval lehet méltán illetni s ez a gyermekek kora elnevezés. A mai kor jelszava: mindent a gyermekekért ! Egyik humánus, a gyermekek nevelését célzó intézmény a másik után terem, mintha a nap melege csak úgy húzná elő a földből. A gyermekmenhelyek, internátusok gombamódra szaporodnak s miután a „Tanítók Háza“ is ezen nemes célt, a kor jelszavát szolgálja, volt ami ünnepünk igazán ünnep. Be kellett látni és ezért illeti elismerés e mai kort, hogy egy ország nagysága, ereje a gyermek ápolás, a gyermeknevelés mentői intenzivebb keresztülvitelében rejlik. Ha a gyermekápolás, nevelés helyes alapokon nyugszik, az illető országnak fejlődni kell, előbb-utóbb naggyá, hatalmassá kell lennie ! Az ünnep lefolyása egyszerű és egyszerűségében mégis nagyszerű, lélek nemesitő és felemelő volt! Megható látvány volt együtt látni a díszgyűlésen a demokratikus s a népjogokat a legnagyobb keretekben megvalósító református, az aulicus, hatalmas, képzett r. kath. s a kettő között helyet foglaló g. kath. egyházat, egyesülve látni egy nagy, egy hatalmas cél szolgálatában ! Kótay Lajos elnök ideális lelkének minden virágát beleszórta megnyitójába, utána ismertetve lett a cél, a mit a Tanítók Háza szolgálni hivatva lesz, a létrejövetel története, majd Csaba Adorján tolmácsolta a kormány üdvözletét, Bodnár György hatalmas, magasröptű szónoki szépségekben gazdag beszédben méltatta Halász Ferenc érdemeit s aztán letárgyaltattak magát az egyesületet érintő tárgyak. A gyűlés lefolyása után megtekintettük a munkakiállítást. Elragadó szép minden kiállított darab. Ezután hatalmas, nagyarányú bankettre gyűltünk össze! Hatalmas, nagy, szép beszédeket hallottunk. A szebbnél- szebb beszédek közül különösen magasra kiemelkedett egy hatalmas, egy nagy szellemi torna, aminek szereplői dr. Falussy Árpád és Bodnár Gáspár voltak. Minden szavuk egy nagy eszme, minden mondatuk egy hatalmas gondolat ! Mint két csillag. Egyik már lefutott és mégis fényesen világit. A másik még fel sem ment az ég pereméről, mégis tündöklőén fénylik. Miért kellett egyiknek már letűnni s miért nem emelkedik a másik oda, ahol őt szeretnők látni ?! Este koncert s utána bál s ezzel a lélekemelő ünnepély befejezést nyert! Te nagy, hatalmas alkotás, átadattál rendeltetésednek, hivatásodnak. Hivatásod nagy, hatalmas és felette nehéz. Töltsd be hivatásodat úgy, amint azt mi méltán várjuk tőled, hogy a mi ünnepünk mindég igazi ünnep lehessen! A VÁROS. Rendkívüli közgyűlés. A szüret miatt f. hó 3.-ára kitűzött városi rendkívüli közgyűlés megfelelő érdeklődés hiányában nem volt határozat- képes. Az újabb rendkívüli közgyűlés napjául ezért f. hó 20.-át tűzték ki. Tanácsi hírek. A városi tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy a Vajay-utcában a kérelmezett közkutat e hó folyamán készíttesse el. Hogy Kain azt tette s őket úgy elhagyta, Majd beletörődtek, el is felejtették, Egy rakás gyermekük azután is lett még. Örömben, jólétben sok időt töltöttek, Mig megadták árát a tiltott gyümölcsnek, Mig beteljesedett az Ur szava rajtok: „Hogyha abból esztek: halállal lakoltok“! Évezredek múltak azóta s azalatt Az ember, a világ óriásit haladt; Csodákat teremtett az emberi elme, ( A szellem hatalma és a szív szerelme. Ha feltámadnának: csodálkozva látnák: Mivé lett az ember! mivé lett a világ! Talán el sem hinnék, hogy ők is itt laktak, Álomnak tartanák, vagy szemkáprázatnak ... * * * * Ma már majd leszakad a föld is alattunk, Minden talpalatnyi földet elfoglaltunk, Egymást marjuk, esszük; s ennek az az oka, Hogy „sok az eszkimó és kevés a fóka“. Igényünk is megnőtt és halad a korral, Agyunk ujabb-ujabb eszmét, tervet forral; Újabb meglepetést szül minden pillanat : Hirdetve csodáját a gőznek, villanynak ... Kihaló-félben van a régi jó erkölcs, Most hiába mondod: ha nincs pénzed ne költs! Mert a jó tanácsot nincs ki megfogadja Okosabb a gyermek mint az édes apja. Pap vizet prédikál, de maga bort iszik; Nem olyan szent ő sem, amilyennek látszik A pároséletet bár a dogma tiltja, Ne higyje senki, hogy az erény martyrja. A pap is csak ember: hús, vér; nem szentlélek, Neki is van szive s ha szeret: nem vétek, De hogy szive tüzét tilos csókkal oltja: A haladó kornak örök szégyen-foltja. Az erény, becsület: elavult fogalmak, Ezek szakállára már kevevet adnak; Kiment a szokásból a szívesség s hála, S a szerénynek hamar felkopik az álla. A nagyzás, fényűzés fenn és lenn egyaránt Ijesztően terjed és sokat sárba ránt, A divatmajmolás, könnyelműség, kártya Eszeveszett módon világszerte járja. Az irnokné úgy jár, mint a főispánné, Ha ez theát iszik: neki se kell kávé, Ha gyermek születik: ő is dadát fogad, Ha kihull a foga: ő is rakat fogat. Nem is úri ház, hol nincs egy rakás cseléd, Hol egy sereg kutya nem ugrándoz feléd, Hol nincs ebéd előtt egy pár üveg cognac Hol a kártyázásból egy-két nap kifogynak Hol névnap, disznótor, lakodalom, jour van, Nem hívják semminek, ha pezsgő nem durran, S nem görnyeg az asztal az étkek súlyától A miknek a nevét maguk sem tudják jól. A nagyzás az oka, hogy pusztulunk, veszünk, Könnyelműek vagyunk, nincs számitó eszünk, Tovább nyújtózkodunk, mint a takaró ér, Hizeleg, ha mondják: ez asztán gavallér! Majd nő az adósság, mint a hógörgeteg, S mikor már mindenütt hiába zörgetnek: Ki börtönbe kerül, ki öngyilkossá lesz, Korunkban — fájdalom—már nem is újság ez. Abban a nagy harcban, mit vívunk a létér’ Az igaz ösvényről, jó útról sok letér, Lelkiismeretét, üdvét is eladja, Csak azért, hogy legyen betevő falatja. Millió a számuk, akiket a nyomor, ínség, éhség a bűn örvényébe sodor; Mert kevés az, aki inkább meghal éhen, Mintsem érje bármi gyalázat és szégyen. Vannak, kik biborban-bársonyban ragyognak, A kik élvezői rengeteg vagyonnak, Kiknél percről-percre nőttön-nő a tőke, Pedig nem hull érte arcuk verejtéke. Ha ezek tudnák: hogy mi a nyomor, inség S a vele küzdőket kéretlen segitnék: Megszűnnék a jajszó s többé nem kisértne A sociálizmus fenyegető réme ... Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, : i í villany erővel pörkölve. :::
