Északkelet, 1910. október (2. évfolyam, 40–44. szám)

1910-10-30 / 44. szám

4 FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETH FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona. ; Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. j Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. j Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó : az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltéinek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Október 31. Holnap áhnepli a protestáns ke­resztyén világ 393-dik évfordulóját amaz uj teremtés hajnalának, midőn az evangéliom örök üde vizének el­torlaszolt kutforrása felett újból fel­hangzott a mindenható isteni szózat: legyen világosság! Az Ur kibocsátotta lelkét és megújultak mindenek ... A zsarnok úralmú egyház nehéz éjszaká­jából, a krisztusi tan emberileg hami­sított fojtó levegőjéből, a lelki és szel­lemi élet eme zűrzavaros khaoszából kibontakozott egy új világ világossága. Ezt a világosságott irtó háborúk vér- özönébe, börtön, pallos, máglya és gálya kínjaiba akarta fulasztani a sö­tétség, de az igazság bátor dörgedel­mével átcikázott az minden poklok zivatarán, megtisztítva, megelevenítve a keresztyén hitéletet, diadal mát aratva vakságon, homályon. Mert ez e vilá­gosság isteni vala. A reformáció tehát a lelki és szellemi élet megújhodása, ama ro- molhatlan fundamentom, mely vette­tett a Krisztus Jézusban. Az idők for­gatagában a történet elfogulatlan Íté­lete előtt méltán tekinthető uj terem­tési korszaknak. Nem ismeretlen, uj erők özönlöttek ugyan a világ ereibe, hiszen az örök Igazság testet öltött még a szent hajdanban és meg is pe- csételtetett annyi könnyel, vérrel. Ha­nem a reformáció — feltámadás!... Az a szent tragédia, mely egykor az emberek bűne miatt lejátszódott a Golgotán — dicsőségre magaszto­sulva, ismétlődött meg évszázadok múlva, azon eszmékkel, melyek a Irta: SÁRKÖZI LAJOS. lelki és testi nyomor váitságának is­teni eszközei. A láncravert biblia, a benne levő megváltó eszmékkel, ju­tott húsvéti diadalra a reformáció nap­ján. És hogy ez a győzedelmi ese­mény minő változásokat és megráz­kódtatásokat hozott létre a földtekén, nemcsak a hitéletben, hanem a biro­dalmak politikai alakulataiban s a tu­domány és művészet fejlődésében is, szóval az összes szellemi kincsek ér­tékesítésében, amiről immár négy­század tanúbizonysága beszél: emez áldásos eredmények mutatják a re­formációnak, mint uj teremtési kor­szaknak valóságát. Mit is köszönhetünk hát a refor­mációnak? Egy uj világnézetet! Egy uj lelkiismeretet! Ez a világnézlet tünteti fel a maga valóságában, hogy a hit tárgyai, a vallásos érzület szent tulajdonai nem verhetők változhatatlan dogmák bék­lyóiba, amelyek kerékkötői a lélek szabad szárnyalásának. Ebben a vi­lágnézetben kristályosodik ki a foly­tonos haladás gondolata, eme krisz­tusi gondolat, mely szerint a kijelen­tés nem egy időre szól, hanem örök időkre s a fejlődés folyamatában va­lamennyi ismeretnek csak természetes tápanyaga az evangéliom s a kettő között, tudniilik a vallás és tudomány között, nincs lényegbeli ellentét, ha­nem tökéletes testvéri egyesség va­gyon, mert mindakettő egy vérben fo- gamzik, vagyis az egy istenség, az örök eszme méhében. Ebből a világ­nézetből aztán önként következik, hogy : a reformáció nem befejezett tény, ha­nem az írás kiapadhatatlan forrása­ként folyvást csörgedező, éltető és tápláló erő, miglen az Isten beszédé­nek édességétől megittasodnak min­den népek és nemzetek és teljes lé­szen a föld az Ur dicsőségével. A reformáció alapelve tehát krisztusi elv: tökéletesedés mind az örökkévalóságig. Mert nem hogy immár elértük volna a célt, avagy hogy immár tökéletesek volnánk: hanem igyekezünk, hogy el­érjük, melynek okáért meg fogadtatunk a Krisztus Jézustól. A reformációnak köszönünk to­vábbá egy uj lelkiismeretet. Ez a lelkiismeret nem ismer bilincset, bár­mely földi hatalom kovácsolja is azt. A bennünket szabad akarattal felru­házott égi hatalomnak különben sin­csenek bilincsei. Ezért állott be a sza­kadás a hivatalos egyháztól, mely az iidvszerzést illetőleg kényszerzubbony­ban tartotta a lelkeket s a megigazu- lás szabad útja elé oda fektette a maga kifundák közbenjárásának óriási sziklakövét, melynek megkerülésével senki sem járulhat Istenéhez, de ame­lyen csakis megfizetett ceremóniák és külső ájtatossági gyakorlatok segítsé­gével lehet átjutni. Pedig nincs más közbenjáró, mint a Krisztus. S az Ö közbenjárása nem függ semmi formai vezekléstől. A benső bünbánatban megroncsolt lélek minden emberi köz­vetítés nélkül szabadon ragadhatja meg az üdvösséget. íme az újjászületett lelki szabadság, amaz uj lelkiismeret, amely aztán minden szabadságnak köz­

Next

/
Thumbnails
Contents