Északkelet, 1910. augusztus (2. évfolyam, 32–35. szám)
1910-08-28 / 35. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. hatóságilag engedélyezett végeladás. az összes raktáron levő divatáruk £wr mélyen leszállított árban árusíttatnab el. A miniszterelnök mint befesületbiró. — Irta: Dr. Veréczy ^rnö. — Az Erősdy affér, amely eleinte a főispán ur Öméltóságának Magánügye volt, lassanként országossá’ növi ki magát. Miről is volt szó eredetileg? Arról, hogy Erősdy ur Öméltósága adhat és kérhet-e elégtételt? A becsü- letbiróság kimondta, hogy nem. S miért nem? A kérdés eme részét homály fedi, mert az adott szó, amit a főispán ur Öméltósága sutba hajított, titoktartásra kötelez, de semmi esetre sem azért, mert a főispán ur Öméltóságát vadász szenvedélye tilos területre hajtotta. Ma már azonban nem arról van szó, hogy Erősdy párbajképes ember-e, hanem arról, hogy az, akit egy 5 tagú becsületbiróság dis- qualifikált, lehet-e főispán, lehet-e a kormány és igy a király képviselője? Hát erre a kérdésre a felelet csak az lehet, hogy „nem!“ A főispáni állás bizalmi állás. Lehet-e már most bízni egy olyan ember szavában, aki becsületszavát adta egy egész tisztviselői tábornak s az adott szót nemcsak megszegte, hanem egyenesen a nemzeti ellenállás letörésére vállalkozct:? Az adott szó szent, de különösen feltétlen szükséges a megbízhatósága a bizalmi állásoknál. S ha valaki bizalmi állásban van, az adott szóval hajigálódzni, mintha rothadt almával, nem szabad, mert különben az illetőnek a bizalmi állásból pusztulnia kell. S mit látunk? Azt, hogy a miniszterelnök ur nemcsak nem ejti el azt, akit egy 5 tagból álló becsületbiróság disqualifikált, hanem lovaggá üti. Bizottságot küld ki azért, hogy a papa kedvencét rehabilitálja, azzal az indokolással, hogy ő a hivatalnokot elválasztja a becsülettől, azaz bánja is a miniszterelnök, ha becstelen is az a hivatalnok, csak jó hivatalnok legyen. Ezért van aztán anarkia Magyarországon. Másutt a becstelen ember önmaga levonja a konzekvenciát, nállunk a miniszterelnök nem engedi levonni, mert az illető erőskezü ember. Másutt a becstelen ember eltűnik a föld színéről, nálunk főispán A becsület skálája. Természetesen nem az objektiv értelemben vett becsületnek a skálájáról akarok írni. Annak a becsületnek, amelynek ismérveit szűk korlátok közé szorítja a szigorú definició, fokozatai nem lehetnek, aminthogy viszont nem lehet szoros definíciója a szubjektív becsületnek. A szubjektív, egyénhez kötött becsületesség sohasem fedi tökéletesen a becsületesség tárgyi fogalmát, néha meg épen sajátságos ellentétben áll azzal. Akárhányszor beszélünk egész komolyan tolvajbecsületröl is, habár a lopás kétségtelenül kizárja a valódi becsületesség fogalmát. De becsületes a tolvaj a saját, szubjektív szempontjából FISCHER ANTAL női akkor, ha a prédán testvériesen megosztozik a cimborájával és a veszedelemben is hűségesen támogatja azt. A becsületnek ma már valóságos skálája van, amelynek távlatait a társadalmi konvenció állapítja meg. Van kis, nagy, legnagyobb és páratlan becsületesség. Van olyan becsület, amelyik csak addig terjed, hogy a reábizott postautalványokról hűségesen beszámol a térti vevényekkel és van olyan becsület, amely minden kritikának a latbavetésével is eléri a lovagias elégtételadási képességnek a Csimborasszóját. Ennél a pontnál megállók, mert tulajdonképen az egész rövid kis tárcámnak az írását annak a magyar főispánnak az esete juttatta eszembe, akinek a becsületét sok-sok i divatáruházában, Szál fürgelábu riporter örömére egész sereg uj- sághasábon lehetett tárgyalni és letárgyalni a meleg, — hírre éhes ugorkaszezonban, — akiről puritán becsületbirák állapították meg, hogy lovagias elégtételt adni vagy venni képtelen. A dolog politikai hátterét vizsgálni nem akarom, azért sem, mert a politikát sohasem tartottam háládatos mesterségnek, de azért sem, mert elegendő a hírlap vonalon felüli részén politizálni. Arról sem akarok és tudok az ügy közvetlen közelről, tapasztalásból való ismerete nélkül véleményt alkotni, hogy a főispán ur rászolgált-e a becsületbiróság ítéletére, vagy nem. Az ügynek témámmal szorosan összefüggő részét vizsgálva, azt állapíthatom csak meg, hogy ezt az urat, méltán, vagy méltatlanul, de alapo:már, a „PANNÓNIA“ mellett
