Északkelet, 1910. augusztus (2. évfolyam, 32–35. szám)
1910-08-28 / 35. szám
Szatmárnémeti 1910. ÉSZAKKELET 5. oldal. CSARNOK. A malacok. (Állat-regény.) Irta: Zempléni Árpád. Sánta Kovács János igás-kocsis volt egy debreceni cívisnél. Konvenciója egy pár csizma, harmic pengő forint, búza, rozs, árpa és két disznótartás. Tavaly ilyenkor két nagyon kedves süldője volt Kovácsnak: Csákó és Virág. Nagyon értelmes, intelligens két disznó volt az. A nagyobbik fekete szőrű, konyafülü mangalica volt neve Csákó, formája ékes. Ó volt a sertésifjuság dísze és virága. Mikor naplemente után zörgős kolompjával röfögve végigfutott a külső- esapó-utcán,„ minden szép malacka szive megdobbant örömében, Ő volt az utca összes malackáinak ideálja, akiről érzelmes nótákat és pajkos történetkéket visitoz- tak minden ólban. Kint a gyepen egész udvara volt fi- és nőmalacokból, kiket Ámor szép mesterségére tanitgatott. — Hrm, hrm ! — röfögött Csákó ilyenkor páratlan komolysággal, — nem kell hinni a kocáknak! Hamisak mind! Ha csak úgy csinyján, meghunyászkodva bántok velük, megcsalnak, kinevetnek. Erélyesen kell fellépni ellenük! Akkor nem mernek szembeszállani velünk, a teremtés koronáival, büszke kanokkal. Az arany ifjúság áhítattal hallgatta őt. Minden szavát mélyen elméjükbe vésték és elhatározták, hogy az ő utasításai szerint fognak kedveseikkel, a szép malackákkal bánni. így épült fel a Csákó nagy népszerűsége. Szerette és kitüntette mindenki. A korosabb kocák, ha udvariasan köszönt nekik, leereszkedő nyájas röfögés- sel köszöntötték vissza. A malackák pirulva sütötték le előtte ábrándos fekete szemeiket. A vastaghangu bácsik komolyan fogadták uramöcsémet és minden fontos ügyben kikérték véleményét. Ő volt a disznódi orákulum. Csákó is szeretett mindenkit. Tisztelte a kocákat, az élemedett kanokat; szelíden bánt a malackákkal; csupán a nyáj Miskái ellen érzett legyőzhetlen ellenszenvet. Ezek a lusta, elhízott herék, kik oly bután néznek álmos szemeikkel, mint a birkák ; ezek az ambuláns szalonnagyárak, eleven lacikonyhák őt végtelen haragra ingerelték. Hogy valaki, aki e földön disznónak, tehát a teremtés koronájának született, képes leélni életét anélkül, hogy a szép kocákban gyönyörködjék, szemeiktől megittasodjék; hogy valaki minden magasabb gondolat, nemesebb érzés nélkül csak emészszen: ez őt prófétai dühöngésbe hozta. S nem haragudott-e méltán ? Avagy az-é a disznó hivatása, hogy meghízzék s akkor a falánk emberek prédájává legyen ? Avagy pedig az, hogy tökéletessé váljék, mint tökéletesek ázok, akik immáron egy jobb világban vannak, ahol Ő legel és legeltet, a Legnagyobb, aki azonban nem teremt senkit a maga képére és hasonlatosságára. Ama jobb világban, ahol csak árpa nő, meg kukorica, a makkfa pedig egész éven át terem, ahol nincsenek hentesek és kutyák, meg sertéshusevő gyaurok, akiben a művelt keblek meg- botránkozzanak: szóval ama szebb honban aligha az a sorsa a disznónak, ami itten, hogy agyveleje, melyben eszmék rajzottak, vagdalt vesével zsírban megsüttessék és puha tetemei bebalzsamozás helyett füstre kerüljenek? Bizonyára nem. Itt is csak ezek a lusta, kövér bácsik az okai, hogy a nemes disznófaj Newtonai és Shakesperei a hentes kése alatt vérzenek el. Ezért gyűlölte és vetette meg ezeket a szenve- délytelen hízókat. Ő persze, a ki szeretett szeretni és gondolkozni, nem is hízott ám meg. Mangalica lévén, jó húsban volt, de nem kövér. A nagy gondolkozók nem szoktak elhízni. A filozóf mind sovány, mint a keszeg. Kovács János uram, a ki persze nem tudta, mily tüneményszerü génié birtokába jutott, nagyon vakarta a fejét, mikor „látta, hogy a malacok nőnek-nőnek, de nem híznak. Ő, az együgyü teremtés, úgy spekulált, hogy télen át a Csákó és a Csillag örökségéből fog enni fagyos szalonnát. Azon jártatta tehát üres idejében mindig az eszét: mért nem hízik az ő Csákója? Talán megforrázta a gyomrát! — vélekedett s gyorsan fellánNyomtatványokat legolcsóbban készít lapunk nyomdája. goló haraggal gondolt jámbor feleségére, a ki, vigyázatlanságból nyilván, a moslékba önthette a forró vizet. No, lesz a szegény asszonynak. Megveri. Aznap este behívta a kondást. Mi baja van a Csákónak ? Mit csinál egész nap ? Pihen-e eleget ? Nem étették-e meg patkányméreggel vagy apró üvegcseréppel ? Nem döglött belé, de megsínyli ... A kondás elmondta, hogy minden rendben van. Ő legalább nem vett észre semmit. Nem is vehetett. Nem érti a sertések nyelvét, pedig oláh a jámbor. Hogy is gondolhatta volna szegény Mitru, hogy magyar embernek még a disznóját is az intelligencia bántja ? János bácsi megnyugodott, majd meg hizik a Csákó a krumplin. Csákó élte világát tovább is, nem háborgatta senki a soványságáért. Örvendett folyton terjedező népszerűségének. Azonban e nagy népszerűség sem tette őt hűtlenné első szerelméhez, Virághoz, ahhoz a szelíd, szemérmes kocához, akivel a tavaszi vásár óta egy ólban lakott Kovács uramnál. Virág, ez a szép, csepüszőrü süldőkoca volt az ő szívének egyetlen választottja. Kint a nyájban, a gyepen sokat kergetőztek és ha legelés közben el is szakadtak egymástól, Csákónak, ha egy-egy izes gyökeret, cserebogár-lárvát vagy vakondot kitúrt, mindjárt eszébe jutott a szép, lenszőrü Virág, odaosont hozzá ragad- mányával, megtaszitotta figyelmeztetésül és a szép koca örvendő meglepetéssel sikoltott fel. A fertőben Csákó előbb mindig a Virág számára túrt ki egy jó, hűvös helyet; kényelmesre kifeküdte s mikor már olyan puha volt, hogy akár egy herceg is jól érezte volna magát benne, odahívta kedvesét: Gyere édes Virág, kész a helyed, feküdj belé. Virág boldogan feküdt a kész, jó puha sárba. Csákó pedig odább ment, hamarosan összemarakodott valamelyikkel azon jó barátai közül, akiket végkép nem szívelhetett, kikergette fekhelyéből s kényelmesen elhelyezkedett az elfoglalt ágyban, annak a párja mellé. Az igy elüzöttek dühösen cammogtak odább, de nem merték bántani a nyáj derék vitézét, a népszerű (talán nyájszerü?) Csákót. A porban mindig egymás mellett heverészett Csákó és Virág, mint a halak jegye a kalendáriumban. Ilyenkor keveset beszélgettek, azt is csak úgy lassan. — Csákó 1 — Hrm ? Virág. — Szóltál? — Meleg van. Folytatása a 6. oldalon. Telefon : ^ ^ | Sürgönyeim : 283. M. III 111 „Turul“ Szatmár. Gépforgalmi műszaki vállalat SZATMÁR, Atilla-utca 11. szám. Szállít: legjobb rendszerű motorcséplőket, gőzcséplőket, elsőrendű gazdasági és szőlőszeti eszközöket, valamint malom- és olajgyári berendezéseket. Elvállal: Automobil, stabil és cséplő-motorok javítását szavatosság mellett. Szakértői véleménnyel bármikor szolgál peres ügyekben és tűzkárok esetén. A cég különlegessége „TURUL“ zajtalanul működő szóró rosta arankamentesítő betétekkel. (Sutay szabadalma.) Használt vetőgépefcet becserél vagy javításra jutányosán elvállal. Mindenben igen olcsó arab!! A gazdaközönség nagybecsű támogatását kéri kiváló tisztelettel SUTAY JÓZSEF motorspecialista.
