Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)
1910-05-08 / 19. szám
-— •'-!N . / hmmb Hmmi BBB&k M jfH Bí^tBHHBi Hü liMMfe . \T H MSBk H j^y wjk Mg? BHBi 1111 jSIBB«3 a z _ WC^jW mm mm mm SC^B ■mmm Wmm$§£&. dmi& |p8ffl|| llg&iila WMmM. »Pwhmm Sslsl jglaSBaft ||§f •-, '• i.^%w"v mm Jtr MmJm Hm 11111 BP® B SIP^ B : 4’*;3á* || ___ ^yg| jg&tSsP ^aBl Igpa ^Wm fr^! fyg m*8 gjm ^ II. évfolyam. —ÄT-“-------19-ik szám. Szatmárnémeti, 1910. május 8. A SZATMÁR-NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. I Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. I Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség: Petőfi-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. | Kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18. (Zárdával szemben) i Felelős szerkesztő : Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltéinek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak e lap kiadóhivataléba (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. nemzeti munhapápf. — Dr. Veréczy Ernő. — A mai napon egy nagy s a mai politikai viszonyok között jelentős lépéssel haladtunk előre. Lapunkat, amely eddig is igyekezett hivatásának minden téren megfelelni, átalakítottuk politikai lappá s ezzel részt kívánunk venni a politikai életben is. Programmunk a tiszta, megalkuvást nem ismerő függetlenségi, de azért nem személyeskedő. Minden lap alakulásánál, vagy átalakulásánál szokás programmot adni. Nálunk ez felesleges, mert amidőn azt mondjuk, hogy a függetlenségi párthoz csatlakozunk s megalkuvást nem tűrő politikát fogunk folytatni, akkor tulajdonképen programmot is adtunk. Hiszen a függetlenségi pártnak meg van a maga mindenki által ismert programmja. Részletes programmot tehát nem adunk. Foglalkozunk inkább e helyett a nemzeti munkapárttal és annak programmjával. Feladatunk meglehetősen nehéz, mert hisz ami „nincs“, azzal foglalkozni szinte lehetetlen! Már pedig azt állítani a munkapártról, hogy annak programmja van, még fantáziának is merész, ha csak azt nem tekintjük programmnak, amire a munkapárt oly előszeretettel hivatkozik, tudniillik a királlyal való feltétlen kibékülést, a minden áron való behódo- lást s a parlamentnek, a szólás szabadság elkobzása árán való munkaképessé tételét. Ha a munkapártot megalakulása óta szemléljük s láttuk, hogy a nemzeti társaskör miként vedlett át munkapárttá, ha szem előtt tartjuk a 100 és 100 helyen elmondott politikai szónoklatokat s programmbeszédeket, szomorú szívvel, szinte kétségbeeséssel kell nemcsak azt konstatálnunk, hogy a munkapártnak hívei vannak, hanem azt is, hogy a munkapárt az általa kitűzött cél elérésére jelölteket is kap. Egy párt, amelynek nyíltan bevallott célja a behódolás, az ellenvélemény negligálása s annak letörése tisztán csak azért, hogy a behódolás annál könnyebben és annál nagyobb mértékben történhessék, létjogosultsággal nem bírhat és nem is bir. A mi sajátságos közjogi viszonyaink mellett üdvös és feltétlenül szükséges az, hogy a magyar király- lyal megértsük egymást, ez a körülmény azonban — dacára annak, hogy egy személyről van szó, — absolute nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy az osztrák császárral szembe szálljunk ott, ahol szükséges! Sőt ha önállóságunkat és függetlenségünket legalább külsőleg meg akarjuk őrizni és oltalmazni, az indokolt szembeszállás egyenesen kötelesség. No már most, ha a munkapárt, a parlament munkaképessé tételének leple alatt ab ovo meg akarja fosztani a parlamentet ellentállási jogától, tulajdonképen megfosztja a magyar nemzetet az osztrák császárral való szembeszállás lehetőségétől is ! Mi is hivei vagyunk a parlament ^munkaképessé tételének úgy azonban, ! hogy bizonyos tekintetben a parlament ellenállási joga biztosíttassák. A költségvetés, az ujoncmegajánlási jog alkotmányunk biztosítékait képezik, ezeket elkobozni nem engedjük, már pedig, ha a házszabályok oly módon fognak módosíttatni, amint azt a munkapárt tervezi, hogy t. i. az obs- trucció minden téren ki lesz zárva,— egyetlen fegyverünk lesz kicsavarva a kezünkből és önállóságunk utolsó jelei is lepel alá kerülnek. A minden áron való kibékülésnek, mi azonos a behódolássai, szintén nem lehetünk hivei. Mert hiszen, ha mi minden áron ki akarunk békülni öreg királyunkkal, illetve az osztrák császárral, annak, mint már a „minden áron“ szó is mutatja, minden téren mi adjuk meg az árát! A munkapárt az mondja hogy meg „kell“ csinálni a békét s miután meg kell csinálni, meg is „lehet“ azt csinálni. — Mi ezzel szemben azt mondjuk, ha meg „lehet“, meg „kell“ csinálni a kibékülést. A „kell“ és „lehet“ szócskák alkalmazásában van tehát közöttünk a különbség, de az a látszólagosan kis különbség oly óriási, hogy azt eloszlatni lehetetlenség, mert hiszen e szócskák variálódnak a gazdasági és politikai élet minden fázisában. Hogy állunk pl. a bankkérdésnél? Mindennemű nyomtatványokat nagy gonddal, ízléses kivitelben, legjntányosabb árért készít az „ÉSZaKKELETI KÖNYVHYOMDíT Szatmárnémeti, Hazinczy-utca (Zárdával szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“.
