Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)
1910-05-08 / 19. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. A munkapárt nyíltan hangoztatja, hogy meg „kell“ csinálni az önálló bankot, de mindjárt hozzá teszi, hogy csak úgy ha „lehet“. — Mi ellenben azt hangoztatjuk, hogy miután az önállóbank kérdésébe Ausztriának beleszólása nincs, miután ehhez való jogunk Őfelsége által szentesített törvényekben biztosítva van, meg „lehet“ és meg is „kell“ ezt csinálni. Mi már most az a munkapártnál feltételül kikötött „lehet“? Semmi más nem lehet, mint Ausztria hozzájárulása! Meglehet csinálni az önálló bankot, mihelyt ahhoz Ausztria hozzájárul ! Na már a bank kérdés nem lévén közös ügy, hanem Magyarországnak tisztán belső ügye, az a feltétel, hogy csak akkor lehet megcsinálni az önálló bankot, ha ahhoz Ausztria hozzájárul, nemde önállóságunk elkobzása, vagy legalább is önállóságunk alapjában való megtámadása? így vagyunk az önálló vámterü- rület kérdésével is. Az önálló vámterületet is meg keli csinálni a munkapárt szerint, de csak úgy ha lehet. A mi válaszunk itt is az, hogy miután ehhez való jogunk szintén törvényben van biztosítva, meg „lehet“ és meg is „kell“ csinálni azt. Semmi köze ehez Ausztriának, akarja, nem akarja azt Ausztria, az reánk nézve irreleváns! Ez a mi belső ügyünk, ebbe Ausztriának beleszólása nincsen! A választási jog kérdését illetőleg, nem tudunk foglalkozni a munkapárt programmjával, mert e tekintetben a munkapárt minden tagja másképen nyilatkozik. Egyik akarja, a másik nem! Egyik titkosért, a másik nyíltért áhítozik ! Egyik meg akarja szorítani, a a másik kiterjesztésért kiabál! Sőt vannak olyanok is, akik a már meglevő választó jogot is szükebb határok közé akarják szorítani! E tekintetben tehát dúl az egyetértés! De hol van a programmban a szolgálati pragmatica, a tanügy államosítása az egész vonalon, a szekularizáció, a nagy gazdasági és ipari le- ruházások, a fizetésrendezés, a szerencsétlen adóreform átdolgozása, a nagy vizimunkálatok stb. stb. Programm az nincs, de a párt az már meg van! S kikből e párt? Részben a feltámadt szabadelvűekből, részben és túlsúlyban azokból, kiknek egészen mindegy, ha X, Y vagy Herkó Páter van a a kormányon s akik nem is oly régen Hozsánnával fogadták a koalíciót. Ne üljünk fel hangzatos jelszavaknak, tetszetős „munka“ „munkás“ elnevezéseknek! A „munka“-párt fog j munkálkodni, de azon, hogy önállósá- Igunk látszólagos jelei is eltűnjenek! Munkálkodni fog azon, hogy a behó- dolás minél teljesebb legyen! Ne üljünk fel a hitegetésnek, fenyegetésnek, pressiónak. Lelkünket Judás pénzért ne adjuk el! Tartsuk szem előtt, hogy hazánk önállóságáról, függetlenségéről van szó ! Őseinket hagyjuk nyugodtan pihenni! Akik szabad hazában haltak meg, hadd pihenjenek legalább látszólag szabad földben! Hagyjuk a munkapártot a maga utján haladni, az jóra nem vezethet! A cél, mely a munkaipárt előtt lebeg, nem fogja szentesíteni az eszközöket! Úgy fog járni a ‘munkapárt, mint a bizonyos „Áron, ki a szamáron elakadt a határon“! El i fog tűnni ez a párt a föld színéről, a nélkül hogy maradandó nyomokat hagyna maga után! El fog akadni a | határon úgy, hogy nem fog tudni mo- jzogni, sem előre, sem hátra! S majd akkor ismét jó lesz a függetlenségi | párt, hogy az elakadt szekeret kisegítse a kátyúból. , — -----A fü ggetlenségi párt választási irodája Eötvös-u. 2 sz. (Heinrich-féle ház) alatt van, ahol a hivatalos órák délelőtt 11 — 12-ig, délután 5—7 óráig tartatnak. Telefonsz. 276. A színház. Szombaton (30.) este . . . Ejh, no, mi is került csak színre . . ? ! Teringettét.... Vagy úgy ? . . . Hát bizony szombaton (30) este az u. n. kritikusi toll került — a jól megérdemelt lomtárba. (Még szerencséje egy némelyik kritikusnak, hogy tisztelői annak idején aranytollal lepték meg; az legalább a zálogházba kerülhetett). — Azonkívül az épen időszerű május-éjjeli zenék kerültek — sokba. Hanem színre semmi se került a szatmári városi színházban. A jó öreg Thá- lia a maga örökifjú karavánjával ismét odébb állt s egy színházzal odébb, Nagykárolyban ütötte fel sátorfáját. Bizony, akármint kerülgessük is a dolgot, bele kell törődnünk, hogy 1909—10 évi szezonunk egy különösen zajos, sikerült hét után véget ért. A vidámság hajlékába hosszú hónapokra ismét a csend költözik. A mi vándormadaraink tovaszálltak, mint hírlik: nem is épen jobb hazába. Nem tagadjuk, érezzük a hiányukat. — Nagyon sok kellemes este fűzte össze szivünkkel az emléküket. És ha már a szezon idején se fukarkodtunk az elismerésünk, megelégedésünk nyilvánításával, most, az elszakadás mélabus hangulatában úgy érezzük, semmi dicsérő szó nem túlzott az elköltö- zöttek méltatására. — Tudjuk, hogy ez az érzés egy kissé végletes; ez a kijelentés talán hihetetlen. Hiszen voltak hibák, fogyatkozások, bosszantó apróságok a múltban is; most sem volt arany (főleg a hölgyeken) mindaz, ami fénylett. De hát ezt ismerjék el ők. Mi a magunk részéről azt ismerjük el, hogy általánosságban szólva derék, komolyan törekvő embereknek derék lelkiismeretes művészi munkája töltötte be az elmúlt szezont. Ne vegyítsünk most disszonáns hangokat a bucsuzás mélabus akkordjába, ne gondoljunk hát sem a zene-, sem az énekkarra. Maradjunk csak a mi kedvenceinknél . . . Hejh, Rákóczy, Bercsényi... Akarom mondani: Bállá, Dénes, Wirth Sári, Sipos, Herczeg, Szilágyi Barics, Rónai, Burányi.... Azoknak, akik hasonló „versek“ írására hivatottságot éreznek magukban, átengedjük még Markovics Margit, Gömöri Vilma, Somogyi és esetleg az Inke nevét is . . . Mese a hazafiságról. Hogy mi történt atyánkfiával Mádon, azt mindenki tudja. És ha akad olykor valaki, ki hasonló helyzetbe kerül, jó izüt nevetünk rajta s a legnagyobb valószínűség szerint a kinevetett is a nevetők közé áll. De mikor valaki megindul és a félúton csak azért fordul vissza, hogy nagy képű frázisok között elhitesse velünk, hogy ő most is előre halad: ez már nem egyébb, mint mások negligálása, a mások a lekicsinylése. — Vagy ha már húzódozunk az erősebb és élesebb meghatározástól, olybá tűnik fel a dolog, hogy azok a visszafelé mászók olyan bolondoknak tartanak bennünket, kik ezt a mesét szentirásnak vesz- szük s elhiszünk mindent! Mert úgy áll a dolog, hogy munkapárti atyánkfiái, a nép s a haza körül elkövetett bokros érdemeik tudatában azt a szépen hangzó maszlagot hirdetik, hogy vége ennek az országnak, ha nem vagyunk legalább is olyan hazafiak (ad nótám Bécs) mint Tisza István és társai Khuen Héderváry! És csodálatos valami az, hogy ezt a józan magyar népet vakság fogja el, mikor Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
