Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)
1910-02-20 / 8. szám
Szatmárnémeti, 1910. 2. oldal. ÉSZAKKELET Ezek a szempontok vezették a németi egyház tanácsát akkor, amidőn a papi állásnak meghívás utján való betöltése mellett foglalt állást s szívvel-lélekkel s egyhangú lelkesedéssel csatlakozott dr. Erdős József debreceni theológiai tanár mellé! Az ő személyében látja az egyház tanácsa hatványozott mértékben összpontosulva mindazt, aminek a németii papban meg kell lenni; ő ember, pap és szónok! Mint ember dr. Erdős József 53 éves, aki tud, akar és szeret dolgozni, aki munkaerejének, munkakedvének teljében van! A munkaképesség elbírálásánál nem tisztán a kor az irányadó. Láttam én 70 éves embert, aki nagyobb hévvel, ifjabb tűzzel dolgozott, mint a 30 éves fiatal ember. Igazán nagy alkotásokat csak a kiforrott, nagy tapasztalatu embertől lehet várni! Az ifjúságnak alkotása, vállalkozása szalmaláng, mélyreható munka csak férfitől várható! Megtestesítője ő a szerénységnek, olyan ő, mint az ibolya, csendesen meghúzódik és láthatatlanul terjeszti nemes lelkének jó tulajdonságait, végtelen nagy tudományát! Családi élete mintaképe lehet minden családi életnek! Mint pap a református egyháznak egyik dísze. Nagy tudománya döntő súllyal bir bármilyen kérdésben. Az ő szava irányadó minden megyek s lefekszem, jó ideig nem tudok aludni. — Ábrándozom. — Bolondság ugy-e ? Nem hiába mondjátok, hogy megkésett ember vagyok. Előbb kellett volna nekem születni, legalább egy századdal. — Mit is keresek én a ti modern világotokban ? Olyan idegen itt nekem minden. — Hát igen; régen ismertem ezt a lányt. — Volt nekem egy eszményképem . . . álmomban alkottam meg. Ezért az eszményképért küzdöttem, dolgoztam, fáradoztam. Tudtam, hogy fel fogom találni és most feltaláltam. Ő az az eszménykép, akit hosszú, álmatlan éjszakákon alkottam magamnak. Ő az . . . Ő, a megvalósult álom“. „Laczi ! Laczi!“ — csendesítettem, „azért nem kell tüzbe jönni. Hát ismered ?“ Keserűen mosolygott. „Ismerem-e? Én, a megkésett ember. — Mit keresnék én a vidám, jókedvű társaságokban ; meg aztán tudjátok, milyen ügyetlen vagyok“. kérdésben nemcsak egyházkerületünkben, hanem egész hazánkban. Neve ismeretes az egész protestáns világban. Mint theologiai tanár hosszú évtizedeken keresztül irányítója volt az egyházi életnek. Hosszú időn keresztül az ő keze alól kerültek ki ielké- j szeink. Az ő általa átplántált nagy tudomány, az ő lelkének nemes tulajdonságai képezték a paizst, amely- lyel lelkészeink a küzdés terére léptek ki. Mint pap nem kenyérnek tekinti a lelkészi pályát, hanem a küzdelem terének, ahol szívvel-lélekkel hirdeti az isten igéjét, de bátran és bárkivel is szembe száll egyháza érdekében. Fegyvere nem az erőszak, hanem a tudomány, amellyel lehet csak igazán győzelmet aratni. Mint szónok kedves, behízelgő, kellemes, lágy tenor hangjával mindenkit le tud bilincselni! Nincs erős hangja, de ura hangjának s vájjon ahhoz, hogy valaki jó szónok legyen, a pusztába kiáltó erős hang kell-e, olyan hang, amelyet meg hall mindenki, de nincs iskolázva? Lehet valaki jó szónok nagy hang nélkül is! Hogy pedig ő tud bánni hangjával, hogy szavának ura, arról vitatkozni se szabad, elég e tekintetben bizonyítékul azt megemlíteni, hogy hosszú időn keresztül működő lelkész volt, majd több év óta theológiai tanár! Csatlakozzunk tehát mindnyájan dr. Erdős József zászlajá alá, mert ha valaki, ő be fogja tudni tölteni papi székünket! Színház. Egy mosolygó hangulatú, zamatosán magyar, népies vígjáték bemutatóját láttuk szombaton (12.) este. A „Sári biró“ bemutatóját. Kissé különösen hangzik a cim. Mert a falu bírája nem Sári; a Sári viszont nem biró, csak annak a felesége. A gúnynév azonban találó. Mert a biróné asszonyom azon nagy stilusu asszonyok fajtájából való, akiket a trónokon vagy a trónok körül Katalinnak, Mária Teréziának, avagy Pompa- dournak hívnak, de akiknek egy kis magyar faluban a Sári bíró címével és jellegével kell beérniük. Szóval biróné asszonyom (Aitner), aki jó nehány évekkel ezelőtt ravasz asszonyi politikával bíróvá tette az urát (Herceg), most is épen biróválasztás előtt áll. Most is azt akarja, hogy az urát egyhangúlag válasszák meg, ámde ezt a tervet veszély fenyegeti a komája: Pengő-Kovács (Szilágyi) részéről, aki hirtelen ellenjelöltként lép fel. Biróné-asszonyom azonban nem igen ijjed meg a Pengő Kovács árnyékától se. Nagy raffinériával leveszi a lábáról úgy Varjut (Sipos) a falusi szegénység szószólóját, mint Haidu sógort (Molnár), a jómódúak vezérét s igy biztosttja ura számára a sikert, amely hogy még se következik be, az bizony bizony nem ő rajta, hanem épen az urán s két szerelmesen múlik. A biró uramék kisebbik fia (Inke) u. i., meg Pengő-Kovács „Na, na Laczi, azért nem kell kétségbe esni“, biztattam. „Tudod mit?! A jövő héten nagy bál lesz, amelyen az egész város fiatalsága meg fog jelenni. Valószínűleg ő is. — Oda elmegyünk, a többit aztán majd elintézzük ott“. Laczi egy ideig vonakodott, de aztán megadta magái. * * * Tényleg elmentünk a bálba, ott bemutatkoztam Ilonkának, — igy hívták a lányt, : aztán, szinte erőszakkal, odavittem Laczit, bemutattam s magukra hagytam őket. — Pár perc múlva mellettem volt Laczi. „Nos’, mi az?“ kérdeztem, „ilyen hamar ?“ — Nem szólt semmit, felvette a felöltőjét s elhagyta a termet. Utána mentem. — Az utcán elfogta a keserűség. „Mondtam, ugy-e, hogy ne erőszakoskodj ! Mondtam, hogy nem való vagyok én a ti modern világotokba. Tudtam, hogy nem a mai világba való az én lelkem. — A legszebb, a legutolsó álmomtól fosztottál meg!“ „De hát mi történt?“ „Mi ? Semmi. Először azt hittem, meg fog ismerni. Hiszen annyiszor találkoztam vele. Mondtam is neki. Csodálkozott és azt mondta, hogy sohasem látott. Aztán beszéltem neki. Hogy mit ? Magam sem tudom. Talán az én világomról... talán... tudom is én miről. Kinevetett, a faképnél hagyott. — Most már mindennek vége... Isten veled!“ Hová mégy? kérdeztem. — Nem felelt semmit. — Felgyürte gallérját s neki vágott az éjszakának. Másnap hiába vártuk a kávéházba, — nem jött. Harmadnap sem és azután sem. Kerestük a lakásán; annyit tudtak róla csak, hogy elköltözött. — A széket ott hagytuk a régi helyén. Vártuk... Tudtuk, hogy el fog jönni. Eljött. — Egy fél év múlva egyszer Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
