Északkelet, 1909. november (1. évfolyam, 19–22. szám)
1909-11-28 / 22. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. XZ£ii^jaa2tt&VStt&iiani2XitSÍ& ——gPM—a— mi Ml | i-»•.■*.-•■■von:■,«—«vwmwu, Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona, j Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona. I Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18. A mi eiőhaladásunk. (F. E.) Ha a külföldi nagy államok gazdasági életét szemügyre vesszük, őszinte irigységgel láthatjuk azok hihetetlen magas fokon álló gazdasági kultúráját, óriási vagyonát, virágzó*ipa- rát és kereskedelmét. Őszinte irigységet mondottunk, mert csakugyan nem nézhetjük egykedvűen azok rohamos, | sőt szédítő előrehaladását s a mi lassú cammogásunkat, mely a gazdasági élet minden terén jellemez bennünket. Sokan keresték az okokat, melyek a hátrarnaradottságunkat előidézték s nem szűntek meg eléggé hangoztatni épen azokat, melyek legkevésbé működtek közre ezen káros állapotok létrehozásán. Emlitik a történeti tényeket, hogy a mi országunk volt mindenkor a keresztyénség és Felelős szerkesztő: CSOMAY GYŐZŐ. Laptulajdonos és kiac az „ÉSZAKKELET! KÖN' Hirdetések a iegmérsékeítebb árért közöftetnek. ■Jött hirdetéseknél nagy árengedmény. v tér sora 20 fillér. 4í levelek e lap kiadóhivatalába iczy-utca 18. sz.) küldendők. kultúra védőbástyája a kereí^ vő veszedelmek ellen. Török, tatár inváziónak mi voltunk mindenkor ütköző pontja, szinte jégtörő sziklája, melyen azután egész Európa többi országai bátran pihentették le fejüket, semmi veszély őket nem érte, az acélos magyar kar felfogta és elhárította tőlük a vészes csapásokat. S van valamelyes igazsága azoknak, kik e tényekben találják úgy kulturális, mint gazdasági visszamaradottságunk egyik sarkalatos tényezőjét. Ám ez azonban csupán a múltra vonatkozhatott. A háborús idők, midőn a magyarnak egyik kezében a kard villogott s csak a másikkal munkálkodhatott előhaladásán, mindenesetre megakadályozták abban, hogy teljes erejét vihesse a békés előrehaladás küzdelmeibe, de ezek már régen a már módjában lett volna a magyarnak sokkalta több eredményt felmutathatni, mint a minőt napjainkban láthatunk. Másutt kell keresnünk a hibát. Nemzetünk természete az, mely eleve kizárja a gyors fejlődést, a kulturális ! előhaladás meggyorsítását. A mi nemzetünkből hiányzik a vállalkozási szellem, nem ismeri a nagy kaliberű dol- dokban rejlő hatalmas teremtő erőt, nem mer semmi vállalkozásba fogni, mert erejét kicsinynek hiszi, fél min- : den kockázattól s többre becsüli a j kicsiny, de biztos jövedelmet, az arány- | talanul nagy, de valamelyes kockázattal járó nyereségnél. Annyira beleélte magát ma már nemzetünk az ő kicsinyes viszonyaiba, hogy szinte kételkedik annak lehetőségében, hogy tőle nagyszabású valamit is kérhetnéAdventi ének. Zörgetek, ember, — bűnös telkednek Keresem a nyitját. Boldogok, akik szómra figyelnek S keblöket kinyitják... Ki ösvényemet egyengeti: Örök szerelmem’ viszem neki; S kitárulnak előtte az egek... Én zörgetek. Zörgetek, ember, — mert a tél kívül Süvöltve csikorog; A zordon halál diadalmat ül, Az élet meg zokog. A szívnek nagy a betegsége: Idvezítőre nincs szüksége. Halandó élete: pokol-förgeteg... Én zörgetek. Zörgetek, ember, — nyiss nékem utat! Ne kérdezd, hogy ki a’?... A te Megváltód, Krisztusod, Urad, Isten —, emberfia... Most jövök hozzád az életre, — Egykoron meg az Ítéletre. Óh, halld meg ezt, te haldokló beteg!... Én zörgetek. Zörgetek, ember,—még mint vendéged Kereslek téged fel; De ha por-élted napja kiégett: Nálam te zörgetel... Az én szolgámra, ki hív vala, Vár az öröklét szent hajnala. Ám a hitetlen nem lát új eget... Én zörgetek. Berlin, 1909. november 26. Németből szabadon : Sárközi Lajos. A tizenhármas szám. Általában ismeretes azon babonás felfogás, mely azt tartja, hogy a tizenhármas szám szerencsétlenséget jelent. Pedig ha a Mindennemű nyomtatványokat nagy gonddal, ízléses kivitelbei, legjutányosabb árért Uszít az „ÉSMfELETl HÖNYVIiVOSIDÍI" Szatmáp-üémeti, Hazinczy-uíca (Zárdával szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET".
