Észak-Magyarország, 2009. június (65. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-04 / 130. szám
2009. június 5., péntek ÉSZAK ÉRTÉK ÉS TUDÁS / l» Területalapú támogatások a megyében Mészáros Péter kirendeltségvezetö, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal A 2009. évi területalapú támogatás benyújtását a gazdálkodók elektronikus formában tehették meg az erre kialakított informatikai felületen. A számítógéppel, illetve internet-hozzáféréssel nem rendelkező gazdák kérelmeit meghatalmazás útján a falugazdászok, valamint a kamarai, illetve külső tanácsadók nyújtották be. A kérelmezési eljárási a rendszer kezdeti múködésbeli hiányosságai ellenére folyamatos volt. A gazdálkodók megértéssel vették tudomásul az elektronikus úton való kérelmezési eljárás bevezetését, mely hozzájárul a formai hibák kiküszöböléséhez, és az előzetes egyeztetések szerint jelentek meg a falugazdászok kamarai tanácsadók irodáiban, ahol a 2008. évi kérelemsor adatok, valamint a gazdarajzok aktualizálásra, valamint az egységes kérelemben különféle jogcímekre történő kifizetési igények is feltüntetésre kerültek. A május 22-én rendelkezésre álló adatok szerint országosan 186 727 db igénylés érkezett be, mely 5 041 774 ha területet foglal magában. Ebből a Borsod-Abaúj-Zemplénben igénylők száma 10 016 db kérelem, mely 298 993 ha területet fed le. GAZDASÁGI ÖRÖKNAPTÁR * A nagyon várt Medárd Szász Gábor professor emeritus, DE AMTC Agrometeorológiai Obszervatórium Június közeledtével ez évben lezárul a kontinentális és mediterrán hatások kibontakozásának az időszaka. A közel 100 évre visz- szatekintést biztosító időjárási napi térképek szerint Közép-Európa éghajlatában sajátosan gyökeres változás következik be, melynek elsődleges és számos járulékos hatás következtében az óceán és a kontinens energetikai egyensúlya alapvetően megváltozik. Míg a téli félében a kontinentális és mediterrán hatások uralkodnak, nyáron az óceáni hatás kerül messze a túlsúlyba. Ezt a változást mind a hőmérsékleti, mind pedig a levegő- nedvességi értékek bizonyítják, megindul a nedves-hűvös óceáni légtömegeknek a kontinentális területek felé irányuló beáramlása, amelyet általában európai monszunnak szokás nevezni. A népi megfigyelések szerint - szerte Európában - Medárd-csapa- dékoknak szokás nevezni a valóban gyakran erőteljes formában tapasztalható változást. A csapadék megérkezése hazai éghajlatunknak egyik igen sajátos jelensége, amely azzal is magyarázható, hogy ezt az időszakot igen gyakran egy meleg kontinentális jellegű mediterrán jelleggel kevert május előzi meg. Áttekintve a Kárpát-medence időjárási, ún. szinoptikus térképeit könnyen felismerhető, hogy a tavasz vége, nyár eleje az évnek az az időszaka, amelyben a csapadékszélsőségek a legszerényebb méreteket öltik. Más szavakkal élve ez azt jelenti, hogy a csapadékhullás bekövetkezésének a valószínűsége az év folyamán ekkor a legerőteljesebb. Hazánk nyugati felében a medárdi csapadék időszaka május, míg a Dunától keletre elhe- . lyezkedő területeken pedig már júniusban következik be. A júniusi csapadék alakulásában háttérbe szorulnak mind a kontinentális, mind pedig a mediterrán hatások, de az atlanti eredetű csapadék bekövetkezése a legnagyobb valószínűségű. (Kontinentális: 25%, mediterrán: 28%, óceáni hatás: 34%.) A valószínűségi arányszámok összevetéséből az is kitűnik, hogy a bekövetkezés kizárólagossága mellett a bizonytalansági tényező nem hanyagolható el, statisztikai elemzések alapján azonban az említett esemény már meghaladja a véletlen határát. Ez évben a májusi csapadék szükséglete rendkívül nagy, tekintettel arra, hogy áprilisban és májusban lehullott csapadékmeny- nyiség a sokéves átlag szerinti közel 100 mm- es összeghez mérten csupán 10 mm. Tekintettel a viszonylag magas hőmérsékletre, a talaj vízkészletének jelentős hányada - főként a felső rétegekben - a párolgás útján elveszett, s a növények átmenetileg vízhiányban szenvedtek, illetve szenvednek jelenleg is. TANÁR ÉS TANÍTVÁNY Dr. Berde Csaba, a tanár ■ A mi feladatunk, hogy a nálunk végzőket felkészítsük a céljaik elérésére. Avar László „Aki a mi egyetemünkre jön tanulni, az később vezető szeretne lenni. Ezt onnan tudom, hogy mindig elvégzek egy tesztet a hallgatóság körében. Megkérdezem, ki nem akar növény- termesztő lenni, s néhány kéz lendül a levegőbe. Aztán aziránt érdeklődöm, hogy ki nem kíván állattenyésztéssel foglalkozni, s újfent megszámolhatok néhány jelentkező kezet. Végül előjövök a farbával, s megkérdem: önök közül, ki nem akar vezető lenni? Erre senkinek sem mozdul a keze. A mi feladatunk, hogy a nálunk végzőket felkészítsük a céljaik elérésére, tehát arra, hogy valamikor vezető, irányító állást töltsenek be. Szakmai elkötelezettség Én is ezen az egyetemen végeztem. A családunkban közvetlen agráros nem volt, az édesapám jogászkodott, de engem nagyon érdekeltek a természettudományok, a biológia- és a földrajztanárok személyisége nagy hatást gyakorolt rám, s ma is emlékszem Jaszi bácsira, aki az általános iskolában megérttette, megszerettette ezeket a tantárgyakat. Úgy érte el, hogy nem túl bonyolultan magyarázta ezt az egyébként egyszerű tantárgyat, s nem is misztifikálta a saját óráit. A Mátészalkai Mezőgazdasági Technikumban érettségiztem. Ez erős szakmai elkötelezettségű, ám kis családias iskola volt. Kivételes helyzet, hogy ott engem kizárólag férfiak oktattak, őket kevésbé érdekelte a diákok érzelmi élete. Ugyanebből az iskolából jött az Agrárra Nemessályi Zsolt, Béri Béla, akik ma az Agráron tanítanak. Pályaválasztásomban nagy szerepe volt dr. Bajkán Barnabásnak, a középiskola igazgatójának, aki elkötelezettje volt a debreceni agrárképzésnek. Rugalmas szakember Miután, mint előfelvételis az 1 év katonaidőt kiszolgáltam, 1970-ben kerültem a Debreceni Agrártudományi Egyetemre. Ezzel kapcsolatban elsőként mindig az jut eszembe, hogy milyen nagy nevek voltak itt akkoriban. Edelényi Béla, Kádár Béla, Bocz Ernő, vagy a baromfis Kiss István. Sajnos, kevesen ismerték fel Poór Józsefben a társadalomtudomány karizmatikus személyiségét. Ha a mai szakterületemre gondolok, rögtön említenem kell Ács Antalt, Kurucz Gyulát, vagy a kedves emlékű Kocsis Sándort és Nagy Tibort. A diploma megszerzése után 4 évet dolgoztam a tangazdaságban. Ezalatt engem mindennel megbíztak. Voltam gyakornok, paradicsom-ágazatvezető, központi növénytermesztő, vetőmagüzemi mérnök, még sertéstelep-vezető is. Számomra ez a 4 esztendő nagyon jó iskolának bizonyult. Mindazt a feladatot bízták rám, ami épp kényelmetlen volt. Menjél Csaba, tedd rendbe ezt, csinálj rendet ott, hisz te fiatal, rugalmas szakember vagy. Jó iskola volt abban az értelemben is, hogy jól menő, eredményes gazdaságnak számított, s itt megengedték, hogy hibázzon az ember, s ezért még nem is tekerték ki a nyakát. Életre való felkészítés Mint egyetemi tanár nagyon sok esettanulmány hozok onnan, abból az időszakból. Például, eldöntöttem, udvarias vezetési stílust fogok alkalmazni mindenkivel szemben. Csakhogy ennek eredményessége nemcsak a vezetőn, hanem a vezetett felkészültségén, intelligenciáján is múlik. Az Alkalmazott Üzemtani Tanszékre Ács Antal Dr. Berde Csaba hívott tanársegédnek. Itt munkaszervezési, vezetési, vezetéstudományi dolgokkal foglalkoztam az első perctől kezdve. Az idő előrehaladtával, ahogy a gazdasági tudományok egyre jobban előtérbe kerültek, úgy erősödött az általunk oktatott tudományág iránt az igény. Kiderült, hogy a mi ismereteinkkel a lehetőségek egyre nagyobbakká válnak a végzett agrármérnököknél. Igaz ez rájuk akkor is, ha a szakmában maradnak, vagy pálya- elhagyóként másutt igyekeznek boldogulni. Elmondhatom, nagyon sok nálunk tanuló hall. gatóból lett bankár, hivatali vezető, vagy marketingirányító. Tanítványaim közül nagyon sokra emlékszem jó szívvel. Például Szentléleki Tiborra, aki az Észak Erdő Zrt.-nél dolgozik, s a vadászat és a turizmus szakág vezetője.” (Fotó: Avar) Hálás hallgatók Nem tudok bemenni egyetlen főhatósághoz sem, hogy ott ne találkoznék egykori hallgatónkkal. Ma egyébként is divat a menedzsment, s mindaz, amit ennek kapcsán megtanulhatnak a hallgatók. Nagyon szeretik, hogy olyan tantárgyakkal ismerkedhetnek meg, amiből megtanulnak emberekkel bánni, emberekkel tárgyalni, vagy önismeretre tesznek szert. Mi befejező évfolyamokon oktatunk az egyetemen, s ezért a feladatunk nem a szaktudományok bővítése, hanem az életre való felkészítés. Tapasztalatból állítom, ezekért az ismeretekért nagyon hálásak a hallgatóink. H8BWWW1WIW Hw fiTpÁfnnnir>*mHM'm( Szentléleki Tibor, a tanítvány ■ A hely szelleme, a debreceni agrár miliője így egy pillanat alatt rabul ejtett. Avar László „A családban közel-távol nincs, akinek köze lett volna a vadászati pályához, ám engem ez vonzott. Mádon születtem, ott jártam iskolába, majd a Miskolci Gépipari Technikumban tanultam. A bátyám után mentem, és gépgyártás-technológus, számítástechnikus lettem. A gyerekkori álmom azért megmaradt, erdőmérnök szerettem volna lenni. Nem vettek fel Sopronba, ám közben kiderült, hogy a Debreceni Agrártudományi Egyetemen vadászati képzés is folyik. Gondoltam, félévet eltöltők itt, s aztán veszem a kalapom, irány a Nyugat-Dunántúl. Nem ez következett be, hanem gyökeret vertem ott, amiben közrejátszott, hogy megismerkedtem azzal a lánnyal, aki később a feleségem lett. A hely szelleme, a debreceni agrár miliője így egy pillanat alatt rabul ejtett. Azokkal a barátaimmal, akikkel 1993-ban kezdtünk és 1998-ban kaptunk diplomát, máig szólóan jó a kapcsolatunk. Ez még akkor is igaz, ha közben egyikük-másikuk pályát változtatott, mint Szabó Sándor, aki Nyírbátorban lett állatorvos, de említenem kell Kosa Gábort, aki a Nagisz Rt.- nél dolgozik, Dávid Jenőt, aki Biharkeresztesen gazdálkodik, vagy Nemes Jánost, aki a Békés megyében lett vadászati felügyelő. Nagyon jó, családias hangulatban éltünk akkor az egyetemen, összesen talán 600- an tanultunk az 5 évfolyamon, s ma szinte hihetetlennek tűnik, de abban az időben csak akkor kellett valakinek szólnia, ha nem igényelt kollégiumot. Természetes, hogy a vadászati, vadgazdálkodási szakirányt választottam, de érdekelt, amit Kozma András vagy Tyll Szilárd tanár úr oktatott. Azok a tanárok, akik a vadászathoz jobban kötődnek, mint például Szendrei László, Nagy Géza vagy Nábrádi András, azokkal folyamatos és változatlan a kapcsolatom. Hallgatóként számomra az egyetem emblematikus figurája volt Pfau Ernő tanár úr. Külön kell megemlítenem Berde Csabát, akinek egyénisége, megjelenése, sajátos beszédstílusa lenyűgözően hatott a tanítványokra. Szakmai kapcsolat Amikor 1998-ban a menyasszonyommal együtt megkaptuk, ő a közgazdász, én az agrármérnöki diplomát, pályázatokat írtunk a nemzeti parkok vagy erdőgazdaságok felé. Nagy szerencsém volt, mert azon az őszön minden megyében a vadászati és halászati felügyelőségeket személyi állományukban megerősítették. Én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földművelésügyi Hivatal vadászati osztályára kerültem, ahol 6 évet dolgoztam. Jelenlegi munkahelyemre, az Északerdő Zrt.-hez a szerencse is segített eljutni. Egy rendezvényen, a cég vezérigazgatójával, Cserép Jánossal folytatott beszélgetésnek az lett a következménye, hogy én hamarosan az Északerdő Zrt. vadászati és idegenforgalmi szakterületére kerültem, amit a mai napig vezetek. Tudni kell a cégünkről, hogy 108 ezer hektáron gazdálkodunk, az állami erdővagyont működtetjük. Borsod-Abaúj- Zemplén megyében, a Bükkben, az Aggteleki-karszton és a Zemplénben vannak a meghatározó területeink. Azt szoktuk mondani, hogy délen Tiszadorogmától, északon Aggtelekig ér az Északerdő Zrt. határa. Elsődleges feladatunk az erdőgazdálkodás, emellett a vadászati jog hasznosítása. Ez utóbbiba elsősorban a bérvadásztatás vagy kapcsolt értékesítési formában az idegenforgalom tartozik bele. A vadászati ágazat éves árbevétele meghaladja a 150 millió forintot, a vadászati idegenforgalom pedig 35 millió forint bevételt hoz évente. Területi adottságaink miatt kizárólag nagyvadra lehet nálunk vadászni, a dám kivételével.” Jó iskola Szerencsés ember vagyok, annak tartom magam, mert az lett a szakmám, ami a gyerekkori vágyam volt. Ehhez jó iskolának bizonyult a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem, amivel azóta is folyamatos a szakmai, emberi kapcsolatom. Nemcsak évfolyamtalálkozókra, hanem konferenciákra is eljárok oda, s mindig jól esik feleleveníteni a diák- és tanártársakkal az egykor történt egyetemista éveket.
