Észak-Magyarország, 2004. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-31 / 203. szám
Régiók Amikor először iszunk a Dunából Pár évtizeddel ezelőtt a Temze volt a világ talán legszennyezettebb folyója. A bűzös csatornából nem csak a halak tűntek el, de szinte a teljes növényzet is. London városa nagyszabású szennyvíztisztítási programba kezdett, s a folyó ökológiai egyensúlya a tudósokat is meglepve viharos gyorsasággal- javult. Olyannyira, hogy a Temzében ma már ismét jól érzi magát a pisztráng is. A Dunából még nem veszett ki minden élőlény. A hetvenes években volt a mélypont, amikor egy dunai fürdőzés nagy valószínűséggel valamilyen bőrbetegséggel járt, hiszen ennek az örökké megújuló, de azért mindent mégsem eltűrő folyamnak kellett szállítania számos ország minden szennyvizét, az ipari üzemek legkülönbözőbb savait és lúgait. A helyzet azóta valamelyest javult. Nyugati szomszédaink már szigorúan betartják az ökológiai normákat, Szlovákiában és Magyarországon jelentősen csökkent a nagyipar teljesítménye. Budapesten azonban még mindig legalább a szennyvíz fele tisztítatlanul kerül a Dunába. A helyzet saját jól felfogott érdekünkből sem maradhat így, hiszen ezzel a Mohácsig tartó szakaszt, vízbázisainkat fenyegetjük, akadályozzuk az idegenforgalom virágzását, nem beszélve a szerb, bolgár, román és ukrán Duna-tulajdono- sokról, akikhez a mi vizünk érkezik, s akikkel szemben nekünk is vannak környezetvédelmi elvárásaink. Kötelez erre azonban bennünket uniós tagságunk is, hiszen belépésünkkor vállaltuk, hogy 2015-ig minden ilyen jellegű problémát megoldunk. Sokáig már nem lesz szégyenkezni valónk. A kormány márciusban elfogadott döntése szerint megépül a főváros központi sze'nnyvíztisztító műve, melynek eredményeként 2008-2010-re már a szennyvíznek csak egy egészen kicsi, elhanyagolható része kerül tisztítatlanul a folyóba. A beruházás teljes költsége több mint 131 milliárd forint, melynek 121 milliárdos részéhez igényelhető uniós támogatás. A Kohéziós Alap a támogatható rész 65 százalékát, a központi költségvetés 20 százalékot, a főváros 15 százalékos önrészt biztosít. A fővárosi Önkormányzat fedezi továbbá a beruházás 10 milliárd forintos, az unió által nem támogatható részét is. A Csepelen felépülő szennyvíztisztítóhoz tartozik még egy komposztáló telep, s a hozzá vezető, a majdan elkészülő Csepel-szigeti gerincúthoz, valamint az MO-s körgyűrűhöz kapcsolódó telepi út, továbbá a budai, Duna-parti főgyűjtő is. A Dunának persze még ezután sok éves gyógyulásra van szüksége. De a lábadozás reményeink szerint nem tart majd sokáig. Talán megérjük, hogy főzhetünk a Duna vizében halászlét, s ha megszomjazunk, talán még jó ízűén iszunk is belőle. I* Találkozzanak a térségek Egy korábbi statisztika szerint az ország 8 legfejlettebb kistérsége közül 6 a Középmagyarországi Régióban, Pest megyében található. Az egy főre jutó GDP termelése azért olyan magas, mert a fővárosba és környékére a rendszerváltást követően valóságosan özönlött a tőke. Ennek valóban hasznát látta mindenki, hiszen több lett a munkahely, növekedtek a teleülések bevételei. Mindazonáltal a ma is tartó folyamatnak vannak árnyoldalai is - állítja dr. Nacsa János régiókoórdinátor. A környezeti ártalmakon a közlekedési dugókon túl az is, hogy az átlagosnál jobb helyzetben lévő önkormányzatok és kistérségek kicsit elkényelmesedtek, túlságosan is a saját útjukat járták, s gyakran tudomást sem vettek egymásról. Nem használták ki a közös gondolkodás előnyeit, nehezen hozták létre kistérségi társulásaikat. Pedig annál is inkább szükséges lenne, mert a hazai források elosztása során az elmúlt években elsősorban a fejletlenebb, hátrányosabb helyzetű régiókat részesítették előnyben. Lemaradás tapasztalható e tekintetben az uniós források kihasználása terén is. Régión belül is igaz: ahol nagyobb volt a szükség - például nagykátai, a monori és a ceglédi kistérségben -, ott hamarabb is ébredtek. A szakember szerint a régió akkor lehet eredményes, ha nem csak a települések, hanem a kölcsönös érdekek alapján a kistérségek, vagy éppen Nógrád megyei kistérségek szlovákiai partnereikkel kötnek szövetséget. Ugyanúgy van ez a Dunakanyar két oldalán lévők esetében, a fővárosi peremkerületek és Pest megyei szomszédaik, vagy a már emlegetett hátrányos helyzetű kistérségek esetében. Ilyen törekvésekkel már találkozni a régióban. Mintául szolgálhat, hogy 15 kistérség között teremtettek korszerű elektronikai összeköttetést. Hasonló összefogást kezdeményeztek a Csepel-szigeti települések a határos budapesti kerületekkel a szigeti gerincűt és kommunális fejlesztések megvalósítása érdekében. Jó terepe lehet az cisszefogás élénkítésének az Agglomerációs Fejlesztési Tanács, melynek létrehozásáról az Országgyűlés a nyári szünet előtti utolsó ülésén döntött. A Dr. Nacsa János fővárosnak, s a körülette egyre bővülő agglomerációnak össze kell hangolnia terveit, elképzeléseit, problémáikat csak közösen képesek megoldani a közieke* dés, az infrastruktúra, az oktatás, az egészségügy területén egyaránt. Szükség van erre a szervezetre akkor is, ha a Közép-magyarországi Régiót a főváros és Pest megye továbbra is közösen alkotja, még inkább akkor, ha a régióhatárok megváltoznak. 12 Járóföld • II. évfolyam 8. szám • 2004.
