Észak-Magyarország, 2004. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-31 / 203. szám
Kistérség Csepel-sziget: az útért NEKÜNK IS TENNI KELL Varjú László Taksony polgármestere szerint vége van, s remélhetőleg Magyarországon már soha nem is tér vissza az az idő, amikor politikusok, mintha csak a sajátjuk lenne, úgy osztogatták az adófizetők pénzét. Aki ezt magától nem tanulta meg, azzal megtanítja az Európai Unió szigorúan szabályozott, felügyelt, s nemzeti költségvetésekre is hatással lévő pénzügyi rendszere. Ezért ha ezerszer is hallja, hogy mint befolyásos országgyűlési képviselő járjon már ki pénzt a Csepel-szigeti gerinc- útra, kénytelen nemet mondani. Mert próbálkozni ugyan lehet, de csak akkor érdemes, ha van is értelme. Mindennek ellenére mindkét társadalmi tisztéből eredően Varjú László vezéregyénisége, szervezője a Csepel-szigeti gerincűt építésének. Miután gyakran naponta kétszer is ingázik a képviselői irodaház és a Csepel-sziget valamelyik települése között, saját maga is tapasztalja, hogy a közlekedési állapotok elviselhetetlenek, baleset- veszélyesek, időtrablók, s a legsúlyosabb gátját képezik a fejlődésének. Hiszen kovácsolhatnak a sziget környéki települések bármilyen nagyra törő terveket is az idegenforgalom fejlesztésére, rekreációs központok, lovas turista bázisok kialakítására, Európa legizgalmasabb horgászparadicsoma létrehozására, ha ilyen marad a közlekedés, aligha mennek valamire. A szigeti gerincűt megépítése mégis reális lehetőség. A képviselő úr ismeretei szerint arra a következő évek költségvetésében van fedezet, számítani lehet európai uniós támogatásra is abban az esetben, ha kész tervekkel, az út szükségességét bebizonyító projekttel állnak a nyilvánosság elé. S ha ennél nincs fontosabb megoldandó feladata a kistérségnek, akkor erre a lakosságnak, az önkormányzatoknak, a képviselőtestületeknek is áldoznia kell. A választópolgároknak oly módon, hogy erről meggyőzik helyi képviselőiket. Az útépítés költségeit természetesen nem vállalhatják az önkormányzatok. Azt azonban igen, hogy a lakosság arányában költségvetésükből megszavaznak pénzt a projekt előkészítésére, a tervezésre. Az útért folyó kampány úgy tűnik sikeres volt. Az önkormányzatok megszavazták a pályázatkészítéshez elengedhetetlen összegeket, a terveken dolgoznak. Az év végéig talán a pályázat is elkészülhet, s pár éven belül lerövidülhet az amúgy szomszédos, időben manapság mégis távoli Csepel-szigeti települések és Budapest között. Ha már sínen lesz az ügy, több idő jut lobbizni a Ráckevei-Soroksári Duna teljes rehabilitációja, szervezni és kiszélesíteni az együttműködést szomszédos fővárosi kerületekkel, gyorsítani a csepeli és a szentendrei HÉV-et összekötő, egy új metróvonalat jelentő kapcsolat megteremtését. Egyáltalán, terjeszteni azt a szellemet, hogy a területfejlesztés alfája és ómegája az összefogás, a célok jó megfogalmazása és formába öntése, azaz a pályázatírás. Érdemes, hiszen Taksony, ahol Varjú László polgármester egy pályázat segítségével juthatott például minden igényt kielégítő labdarúgó pályához. A régióban kulcsfontosságú az agglomeráció közlekedésének fejlesztése 2004. • II. évfolyam 8. szám • Járóföld 13
