Észak-Magyarország, 2003. november (59. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-15 / 266. szám
2003. november 15., szombat ISZAK-MAGYARORSZÁG # KULTÚRA / 8 HÍRCSOKOR 53 Motetták, misék, barátok. A Hassler Együttes nemrégiben fejezte be egy új, Bartolucci-motettákat és misét tartalmazó CD stúdiómunkáit. Az együttest legközelebb november 18-án, kedden este 7 órától hallhatja a közönség a Miskolci Galériában, ahol Sir Lászlóval, a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatójával beszélget Sándor Zoltán. 0 A Bartók Kórus Rómában. Rómába utazik november végén a miskolci Bartók Kórus, mivel koncertet ad november 27-én este a Santa Maria Maggiore Bazilikában. A koncerten Domenico Bartoluc- ci olasz zeneszerző' dirigálja a kórust. Népszerűbérlet sorozat Miskolc (ÉM) - A Népszerűbérlet sorozat keretében tartja következő hangversenyét a Miskolci Szimfonikus Zenekar a Miskolci Nemzeti Színházban, hétfőn este fél 8-tól. A hangversenyt Pál Tamás vezényli, aki a Salieri Kamarazenekar megalapítója, lemez- és világpremierek sorozatát készítette el, több magyarországi, illetve ősbemutatót tartott. A MŰSOR Mozart: Sinfonia Concentrante Beethoven: III. Esz-dúr „Eroica” szimfónia op. 55 Bach: III. Brandenburgi verseny Filmekkel startol vasárnap a rockjubileum Miskolcon Miskolc (ÉM - SZG) - Rockfilmekkel startol a 30 évvel ezelőtti diósgyőri pop- fesztivál jubileuma alkalmából megrendezendő miskolc gála és szuperkoncert. A magyar rockfilmek hete most vasárnap kezdődik, a Rónai Művelődési Központban. Az első film az Extázis 7-től 10-ig. Hétfőn az Ezek a fiatalokat játsszák, kedden a Jancsó Miklós rendezte Omegát, szerdán a Kopaszkutyát, csütörtökön pedig Szö- rényi-Bródy klasszikusát, az István, a királyt. Az előadások 6 órakor kezdődnek, a 350 forintos jegyek és 1500 forintos bérletek a Rónaiban, az Adyban és az Ifjúsági és Szabadidő Házban vásárolhatók meg. Republic, meglepetéssel A 21-i színházi díjátadás és gála a Miskolci Kamaraszimfonikusok és Benkő László közös koncertjével kezdődik, ezután mondja el megnyitógondolatait Hiller István miniszter. A Halasi Imre által rendezendő műsorban a hazai beat, pop, rock számos nagyágyúja veszi át megérdemelt jutalmát. Zárásul a Republic zenél, meglepetést ígérve. A szuperkoncert 22-én lesz, 3 órakor kezdődik, és az éjszakába nyúlik. Fellépők: az Edda, a P. Mobil, a Republic, Charlie, a Sziámi, a Takáts Tamás Dirty Blues Bánd, a Hooligans, a Disco Express, a Helios, az Excelsior, a World Peace. www.boon.hu Vti* htto://eszak.boon.hu \ l 1 írásaink a kultúra világából ÉM-INTERJÓ: MŰGYŰJTŐK ÉS MŰVÉSZEK TALÁLNAK EGYMÁSRA Eladással segítenék a helyi művészeket A Miskolci Galéria és a MissionArt Galéria szervezésében rendhagyó kiállítás nyílt a Miskolci Galéria Rákóczi- házában Művészek, művek, műgyűjtők címmel. A tárlaton, amelyen minden kiállított mű megvásárolható, kortárs és XIX-XX. századi magyar művészek alkotásait mutatják be. Dr. Dobrik Istvánt, a Miskolci Galéria igazgatóját és Kishonthy Zsoltot, a MissionArt vezetőjét kérdeztük. KISHONTHY ZSOLT: A MissionArt Galéria már öthat alkalommal rendezett ilyen hasonló, év végi, egy estés kiállítást, állófogadással és az alkotások vásárlási lehetőségével egybekötve. Tavaly ebben léptékváltás történt, ugyanis a Miskolci Galériával közösen szerveztük a rendezvényt, így bővíteni tudtuk a kiállítottak és a meghívottak körét, a pedig nem egy napig, hanem egy hétig tart. Honnan jött a rendezvény ötlete? DR. DOBRIK ISTVÁN: Ebben a régióban egyre nagyobb az igény ma igényes műgyűjtésre. Azt szeretnénk elősegíteni, hogy a gyűjtők a befektetendő pénzükért megfelelő kvalitású műhöz jussanak. Célunk az volt és most is az, hogy az érdeklődők művekkel és művészekkel találkozhassanak, lehetőséget teremtsünk az ismerkedésre, műtárgyak vásárlására. Relatív, hogy ki műgyűjtő, ezt nehéz meghatározni. Óriási különbségek is vannak a gyűjtők között, nemcsak a ráfordított pénz tekintetében, hanem abban is, hogy kinek mennyire szenvedélye a műgyűjtés. Milyen helyi műgyűjtőkről van tudomásuk? Már nem egyesek kiváltsága a műgyűjtés, egyre többen fektetik ebbe a pénzüket. Ennek persze feltétele, hogy valóban „jó”, megfelelő kvalitású műről legyen szó. Egyre többen díszítik lakásukat, irodájukat is műtárgyakkal. Vannak védett gyűjtemények, védett műtárgyak, amiket jobban ismernek. Ezeket a műalkotásokat a szakmúzeumokban nyilvántartják, és ezeknek is megvan a maga ellenőrzése. Magyarországon talán túl sok védett műtárgy is van, 50-60 ezer, míg például Angliában tudomásom szerint csupán néhány száz. Mennyire nyilvántartottak a gyűjtemények, illetve mennyire titkosak a hazai gyűjtemények? Változó, van olyan gyűjtemény, ami nyilvános és ismerik, van, amelyiket nem. A Miskolci Galéria nem rendelkezik listával a helyi gyűjtőkről, de körülbelül tudjuk kik az érdeklődők, a gyűjtők, annál is inkább, mert nem egyszer fordul elő, hogy a gyűjtők műtárgyat adományoznak a galériáknak, múzeumoknak. Nem tartom jellemzőnek, hogy a gyűjtők, ne vállalnák fel azt, hogy gyűjtenek és ezt megtehetik. Ez persze változó, de Európában vagy az USA-ban még sokkal nyitottabbak a nagyobb magángyűjtemények, nem egy közülük önálló múzeumban állandóan látható. Minek alapján feltételezik, hogy nyilvánosság elé állnak a komoly vagyonnal rendelkezők? Ez az ő dolguk, van, aki nyilvánosság elé áll, és van, aki nem. Tavaly sokan eljöttek, és jó néhány üzlet is kötetett, ezek pontos adatai azonban általában üzleti titoknak minősülnek. Tavaly nagy sikere volt, sokan eljöttek. Külön öröm, hogy miskolci művészektől is vásároltak. Szeretnénk, ha pezsgőbb lenne a művészeti élet a városban, ahogyan volt az a háború előtt, de a hetvenes években is. Reményeink szerint jövőre is lesz folytatás. Mitől függ a folytatás? Szeretnénk a jövőben is minden évben megrendezni ezt az eseményt, hiszen a célunk, hogy tudjuk a helyi művészeket segíteni és közelebb hozzuk őket a gyűjtőkkel, vásárlókkal. Ameddig ez a cél teljesülhet, addig megrendezzük a kiállítást. FOLYÓIRAT Fenékkel az üveget - a Bárka humora Miskolc is szóba kerül az irodalmi lapban Miskolc (ÉM - BA) - Kérjük a kedves Vásárlót, az üveget a fenekével helyezze be. Az áruházi felszólításnak Pod- maniczky Szilárd próbált eleget tenni, az esetet leíró kispróza a Bárka című folyóirat legutóbbi számában olvasható. Nem véletlenül: a Békéscsabán szerkesztett kiadvány e számát az irodalmi humornak szentelték: az irodalmi humor fesztiválra született írások közlése mellett A humor szerepe a magyar irodalomban összefoglaló címmel a témáról szóló tanulmányokat is közreadnak. Utóbbiak közül az Irónia, paródia, humor a fiatal magyar irodalomban című Németh Zol- tán-írás egy rövid bekezdést szentel a Miskolcon élő Zemlényi Attila költőnek is. Garaczi László Sóvárgás című írásának szereplője pedig szintén miskolci, bizonyos Tóth Mari kartonozó és hastáncosnő. Letehetetlen Azon túl, hogy letehetetlenül szórakoztató a tematikus szám, az is eszünkbe juthat: az akkor még Miskolcon, Jenei László által szerkesztett Orpheus című irodalmi folyóirat 1990-ben hasonló összeállítást tett az olvasók elé. Az iróniáról szóló szám szerzői között találhattuk az említett Podmaniczky Szilárdot is. Lu&iftK http U/mciL bmk, i if, hu/ bárka/ Gitárosok Miskolcon. Másodszor rendezték meg a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Gitár Találkozót a héten. Az Erkel Ferenc Zeneiskolában a kilenc szakirányú oktatási intézmény képviseltette magát diákjai által. (Fotó: Ádám János) NAPLÓ Glóbusz és tradíció fp * Hegyi Árpád Jutocsa Az Egyesült Államokból hazatérve, az ember csodálni kezdi a világot. Mennyi speciális íze, kulturális finomsága, költői emlékezete van az óvilágnak. Vajon életben maradnak-e ezek a tradicionális finomságok? Kivágják-e a „cseresnyéskertet"? A globalizációról van szó. Ha a kultúra fejlődését az élővilág evolúciójához hasonlítjuk, a kérdés az: megmenthetők-e a kihalásra ítélt kulturális dolgaink? (Szokások, kultuszok, nyelv, ételek, ünnepek, műfajok, „cseresznyéskertek", stb.)? Avagy a létért folyó küzdelemben életrevalóbb, globális kultuszoknak hódoljunk? (Plaza-feeling, Hollywood, multina- cionalitás, multikulturalizmus, McDonald's, Halloween, Broadway, stb.) Nemigen hiszem, hogy az életerős, globális jelenségekkel szemben bármilyen kultúrharc eredményes lenne. Mint az új élőlények a törzsfejlődésben: legyenek akár szörnyek, de kialakultak. Kiirthatatlanok. Élnek. Be kell engedni őket, mert úgyis bejönnek. De meghódolni nem kell. És áldozattá válni sem. A földi civilizáció többé nenres- het abba a bűnbe, hogy egy új rend elterjedésével elpusztuljon a meghódított területek kultúrája. Ma már nem lehetne Amerikát úgy felfedezni, hogy letaroljuk az ott élő indián kultúrákat. Hittérítés sem megengedett erőszakkal. Honfoglalás se. Szent István se. Hiszen így megsemmisítjük az előttünk élő világokat, a földi kultúra gyökereit. Olyan gyökereket, amelyek egészen mélyről szívják az életet. A globalizáció a föld újra-felfe- dezése, vagy inkább egyesítése a pluralizmus és a demokrácia jegyében. A nyugati civilizáció világkapitalizmusa testesül meg benne: a Föld, mint „egyetlen nagy piac" ábrándja. Ha gazdaságilag nehezen is, de a kultúra terén meg lehet zabolázni. A hollywoodi film, mint az amerikai világ- és tömegkultúra megtestesítője, pökhendien menetelt a világuralom felé, amíg.el nem érkezett Franciaországig. A franciák megértették, hogy ők is, a világ is szegényebb lesz a francia filmmel, ha korlátlanul beengedik az agresszíven terjeszkedő amerikai filmet. Nagy volt a tét, hát az egész nemzet, ha tetszik az egész francia kultúra emelt szót. Törvényt alkottak, korlátozást, amelynek alapján az amerikai film nem szoríthatja ki a hazai filmeket a mozikból. A világ egyik csodája, kulturális öröksége, a francia film így életben maradt. És szimbólumává vált a kulturális globalizáció megfékezhetőségének. A magyar művészet, ezen belül a magyar színház ideális terepe a hazai kultúra védelmének. A nyelv, a hagyományok, a világszínvonalú kortárs és klasszikus szerzők meg a magyar közönség színházszeretete alkalmassá teszi a színházat a globalizáció kulturális eróziója elleni harcra. A kultúrpolitika támogatásával, a magyar színház világában minden bizonnyal kialakul egy új, védelmi tendencia, amely a globális világ üzleti (nemzetközi nagymusicalek) és transzkulturális (egymásba fonódó kultúrák) színházával szemben a magyar hagyományokat és magyar szerzőket mutatja fel nemcsak itthon, de a világ számára külföldi turnékon is. Előrejelzéseim szerint tehát igazán dús és sokszínű, globális és antiglobális lesz a magyar színjátszás. Ha ehhez hozzávesszük azt az új, színházközi kapcsolatrendszert, amely az Európai Unióban, mint egy nagy országban természetessé teszi, hogy Bécstől Párizsig járhatunk színházba, a jövő kifejezetten izgatónak látszik.
