Észak-Magyarország, 2003. július (59. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-28 / 174. szám

2003. július 28., hétfő ÉSZAK-MA6YAR0RSZÁG $ SZÓLÁSTÉR / UTÁNAJÁRTUNK / 5 A SZERKESZTŐ ÍRJA Köz(ki>szolgáltatottak Kiss József E-MAIL.: KissjozsEF@inform.hu Jogászunk éppen jól megérdemelt nyári szabadságát tölti, így ezúttal nem a jogász, hanem a szerkesztő „válaszol”. Méghozzá azokra a kérdésekre, ame­lyek mindannyiunkban felmerülnek, ha figyelemmel kisérjük a Szólástérrovat- ban megjelenő leveleket, olvasói véle­ményeket. Vannak olyan témák, melyek hosszú ideje visszaköszönnek, és nem azért, mert ezekkel bárkinek is kedve volna folyama­tosan foglalkozni, hanem azért mert nem oldódnak meg. Ilyen téma például a közszolgáltatók viszonya a „közkiszolgáltatottakhoz”: e téren (az utóbbi időben) az áramszolgál­tató a listavezető. Nagyon sok levelet kaptunk olvasóinktól, melyben kálvári­ájukat írták le, mely a villanyórájuk kö­rül, pontosabban az áramlopás vádja kö­rül zajlott. Az nyilvánvaló mindenki előtt, hogy hazánkban lopják az áramot (miért pont azt ne lopnák?), és az js nyilvánvaló, hogy egy bevételorientált szolgáltató ezt meg akarja szüntetni, de legalább is elviselhető mértékre kívánja csökkente­ni. A baj az, hogy a hozzánk forduló áramlopás gyanújába keveredett panaszo­sok egytől egyig idősebb, többnyire egye­dül élő, nem túl jó anyagiakkal ren­delkező emberek. Esetükben többnyire nehezen képzelhető el, hogy újhold ide­jén, sötét éjszaka foguk közé szorított csavarhúzóval kúsznak fel a villanyosz­lopra, vagy a lépcsőházban buherálják a villanyórát, hogy a gyermekkocsi táro­lóban működő titkos alumíniumkohójuk számára lopott kilowattórák ezreit biz­tosítsák rosszhiszeműen. Mert a „büntető számla” alumínium­kohóhoz illő visszamenőleges fogyasztást, és dermesztő összegeket tartalmaz, így a nyugdíjból százezreket kell részletekben fizetni, ha megáll az ügy a bíróság előtt. Sajnos, nem ritkán megáll, mert a törvény betűje szerint rendben van minden. Akkor viszont - kedves törvényhozók - tessék megbuherálni a törvényt! A vásárió az udvarias kiszolgálásra vevő A legjobb és ráadásul legolcsóbb „reklámhordozó” az elégedetten távozó vásárló A nyitás óta népszerű az áruház Miskolc (ÉM) - Sokan szinte szabadidősport jel­leggel mennek vásárolni, mások igyekeznek mielőbb túlesni rajta. Az udvarias kiszolgálsát azonban min­den vásárló igényli, így olvasónk is: „Két dolgot szerettünk volna vásárolni a miskolci Média Markiban: hűtőt és porszívót. Gondoltuk, kérünk róluk infor­mációt. Az informátorok a he­lyükön voltak, de egyetlen kér­désünkre sem tudtak válaszol­ni. Ekkor jött a második meg­lepetés. Hoztuk, vittük Az elárusító utasította a férje­met, hogy hozzon fel egy emelet­tel lentebbről rakodókocsit, ve­lem pedig közölte, hogy hozzam utána a porszívót. Ekkor én megkértem a fiatalembert, hogy legyen szíves ő hozni! Nem mondta, csak arcáról látszott, cifra gondolatok járnak fejében. Miután fizettünk, megköny- nyebbülten távoztunk volna, ha ... Ahhoz ugyanis, hogy a garan­ciális papírt lepecsételjék, meg kellett volna bontani a hűtő cso­magolását, de így az szállíthatat- lanná vált volna. Egy dolgot megfogadtam: ide többet nem jö­vök.” A válasz: Tisztelt Vásárlónk! Elnézését kéi'jük, hogy áruhá­zunkban tett látogatásuk nem úgy alakult, ahogyan azt Ön és mi is szerettük volna. Remél­jük, hogy - a levelében leírtak ellenére - mégis lesz második alkalom, amikor elégedetten Reméljük, lesz második alkalom... Média Markt távozik majd tőlünk. Ami az informálást illeti: azon va­gyunk, hogy e téren is javít­suk szolgáltatásainkat. A leve­lében említett 50 km-en belüli ingyenes házhoz szállítást a cipekedéstől való mentességet a kényelmes vásárlás miatt ta­láltuk ki: sajnos ezúttal ez nem jelentett Önnek köny- nyebbséget. A garanciajegy-ki- töltést, -lepecsételést és az üzembe helyezést szintén a vá­sárlás megkönnyítése érdeké­ben találtuk ki. Megkérdeztük: nagyáruházakban, vagy a kisebb üzletekben vásárolnak szívesebben? I s-is. Mindkét típusú helyen vásárolok, ha csak egyféle dologra van szükségem, akkor előny­ben részesítem a kisebb üzleteket, ha többféle cikket keresek, akkor a nagyokba megyek. Plaszkó Csaba (34) ELADÓ E n szívesebben me­gyek nagyáruházak­ba, bevásárlóközpontok­ba a nagyobb választék, és az alacsonyabb árak miatt. Az eladók hiánya nem zavar: megkeresem, amit venni akarok. Varga Zoltán (38) VASÚTI SZAKEMBER N álam a nagyáruhá­zak, bevásárló- központok vezetik a lis­tát a nagyobb választék miatt. Ugyanilyen fontos szempont az idő tényező is: többféle dolgot tudok egy helyen megvásárolni. Mihály Zoltán (29) INFORMATIKUS H a igényesebb műsza­ki cikket vásárolok, akkor szívesebben me­gyek kisebb szaküzletbe, ahol tapsztalatom sze­rint az eladók tájékozot­tabbak, többet tudnak segíteni a vásárlásban. Tóth Sándor (20) TANULÓ A nagyobbakat részes! tem előnyben. Sze­rintem a kisebbek nem tudnak versenyezni a nagyok áraival, akciói­val, áruválasztékával - még az igényesebb ki­szolgálással sem. Illés Zoltán (20) TANULÓ SZÓLÁSTÉR Hogy élünk? Szeretnénk vitát indítani a le­velezési rovatunkban arról, hogy Önök hogy érzik: valóban válság­ban van-e a magyar gazdaság vagy sem? Épp eleget nyilatkoz­nak erről a különféle gazdasági szakértők, politikusok, üzletembe­rek. Mi arra lennénk kíváncsiak, hogy Önök a saját bőrükön ho­gyan érzik meg a változásokat? Jobban vagy rosszabbul élnek most mint egy-két évvel ezelőtt? Milyen következtetéseket vonnak le az árak és a nyugdíjak, fizeté­sek alakulásából? Tényleg úgy ér­zik, hogy túl sokat költ el az ál­lam hivatalokra, tisztviselőkre, közalkalmazottakra? Ha a családi kasszájukba néznek Önök, mit lát­nak: több forint marad benne hó végére mint eddig? S vajon Önök hogyan é^rzik: mit hoz a családjuknak a jövő? Mit terveznek, tervezhetnek gyereke­iknek - akárcsak a következő évet vizsgálva... Várjuk leveleiket - osszák meg véleményüket mindannyiunkkal, ne csak a politikusoké legyen a szó. Természetesen ha valaki úgy kívánja, nem közöljük nevét, cí­mét - csak a szerkesztőség őrzi meg teljes garanciával. Névtele­nül azonban nem fogadunk el le­veleket. A SZERKESZTŐSÉG Egy régi kaland A rendőrség megítélésével kap­csolatos véleményekhez szeretnék kapcsolódni egy történettel, előre- bocsátva, hogy nekem még soha nem volt semmi problémám a rendőrséggel. A történet a nagyob­bik fiamnak esett meg 1995-ben, aki ekkor a húszas éveinek elején járt. Ekkor - jobb híján - egy sütőipari kft.-nél dolgozott sofőrként, mint áruterítő és min­dennap hajnal fél négykor indult „Kútba esett” ügy Először június 2-án jelezte mezőkövesdi olvasónk, Csirmaz István, hogy az ottani buszpá­lyaudvaron lezárták a közkutat. Mint írja „...a helyi Volán vezetője figyelmen kívül hagy­ta, semmibe véve az utasok leg­elemibb dolgait, lezáratta a köz­kutat.” Utánajártunk az ügynek, és hamarosan választ is kaptunk a Volántól: „A közkifolyók számá­nak csökkentésére, az autóbusz­állomás épületétől 15-20 méterre lévő közkifolyó megszüntetésére a Mezőkövesdi Önkormányzat döntése alapján 1996-ban került sor. Ezzel kapcsolatban társasá­gunktól előzetesen sem a terület önkormányzati képviselője, sem a hivatal illetékese nem kért vé­leményt. Az, hogy melyik közki­folyót szüntetik meg, nem a Borsod Volán Rt. hatásköre és nem is tudjuk befolyásolni az ez irányú döntéseket.” Az ügyben tehát nem a Volán a felelős. A közkút hiánya azon­Addlg Jár az utas a bán tovább foglalkoztatja a kövesdieket. Július 22-én újabb levelet kaptunk a kút miatt. A nem szüntetik fotó: bényei válasz ezúttal is az, hogy a kút megszüntetése miatt az önkor­mányzatnál kell kopogtatni. munkába. Egyik ilyen hajnalon saját személygépkocsijával munká­ba menet az Avason megállította két gyalogos rendőr (utólag kiderült: a készenléti ezredből) a következő szöveggel: „Hol voltunk- diszkóban?”,A fiam közölte, hogy dolgozni megy. Erre körbe­járták az autóját és cikizve kérdezték: milyen autó ez? Alfa?- ráadásul Gulietta? Na akkor adja át az iratait! A fiam kinyitot­ta a kocsiban a kesztyűtartót és ekkor láthatóvá vált egy - tokban lévő - úgynevezett úttörőkés, amit én adtam a fiamnak és gyerekko­runkban a derekunkon hordtuk. A rendőrök azt mondták, hogy „Adja csak ide egy kicsit!” - amit a fiam meg is tett. Erre ők azon­nal elvették és közölték, hogy fel­jelentik veszélyes szerszám birtok­lása miatt. Idézést kapott a rendőrségre, ahol egy bennünk bűnözőt látó nyomozó főhadnagy közölte velünk, hogy - a rendőrsé­gi törvényre hivatkozva - meg­bünteti a fiamat 12 000 Ft-ra, mert közterületen 8 cm-nél hosszabb pengéjű kés volt nála. Amikor közöltük vele, hogy nem nyil­vános helyen, nem közterületen birtokolta, azt válaszolta, hogy az autó belseje is közterület!” Végül megkérdezte a fiamat, hogy volt-e már dolga a rendőrséggel? Mire ő azt válaszolta, hogy: „Igen, a BM- nél voltam határőr, Ferihegyen akciószázadban. Remélem, ez nem hátrány.” Ezek alapján közölte, hogy a bírságot 6000 Ft-ra mérsékli, amit a fiam - további fellebbezés nélkül - ki is fizetett, de láttam rajta, hogy a rendőrségről alkotott véleménye jó időre igencsak negatív irányba fordult. Név és cím a szerkesztőségben Egy eb fohásza Hű, de kutya meleg van, pedig még csak most jön a neheze, men­nem kell futni, amihez semmi kedvem. Jól van ez így, édes gaz­dám? Szerintem nem egészen tisz­tességes dolog, hogy te ülsz a vo­lán mögött, én meg loholok utá­nad? Amikor hozzád kerültem, azt ígérted, hogy majd együtt ját­szunk, futunk, gondoskodsz rólam, OLVASÓINK LEVELEIRŐL meg hogy barátok leszünk és én leszek az élő lelkiismereted. Cse­rében segítek majd rendbe tenni az egészségedet. Na jó, belátom, azért töltöttünk együtt sok szép, örömteli időket is. Talán még szerettél egy kicsit akkoriban. De egy ideje csak be­vágod magad a kocsiba, aztán uc­cu neki, hadd menjen. Úgy teszel, mintha nekem kellene lefogynom, mintha az én vérkeringésem, a szívem rendetlenkedne, az én ko­leszterinszintem volna magas. Nem gondolod, hogy ismét bicikli­re kellene ülnöd?! Persze, meg el­feledtem: nem tudnád elviselni, hogy még egy kutya is megelőzhet téged, mert nem bírod úgy teker­ni a pedált, hogy versenybe legyél velem. És ez igaz is, hiszen az én utazósebességem nagyobb, mint egy átlag kerékpárosé - lévén, hogy németjuhász kutya vagyok. Csakhogy én sohasem éltem vissza helyzeti előnyömmel. Egy­szer sem kényszerítettelek arra, hogy az én tempómban bicikliz­zél és sohasem bírtalak arra, hogy úgy fuss, mint én. Mindig a lábaidnál voltam, alázatosan. Most már érzékeled: milyen meg­alázó érzés és megerőltetőén fá­rasztó futni a te gépi lóerőid után? Jaj gazdám, ne nyomd már úgy azt a gázpedált, mind­járt elszakad a póráz. Nem látod, a nyelvem is lóg már. Nem igaz, hogy mindez velem történik. Mi­csoda kutyavilág jár mostanában rám!? Ha nem hagyod abba, es­küszöm, világgá megyek vagy feljelentelek az első elémbe kerülő hatóságnak állatkínzásért. Pedig te jó ember voltál, nem ér­demelnéd meg a büntetést. Kér­lek gazdám, ne legyél ilyen go­nosz, kegyetlen (embertelen) em­ber. Javulj meg, legyél a régi, szeretetre méltó gazdi ismét. Em­lékszel, milyen jó volt kezdet­ben...?! Pásztor György Miskolctapolca

Next

/
Thumbnails
Contents