Észak-Magyarország, 2002. május (58. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-09 / 107. szám

2002. május 9., csütörtök ímmmmmmMü KULTÚRA / 8 0 Rézkarcok Miskolcról. Takáts Már­ton grafikusművész 15 lapból álló réz­karcsorozatot készített Miskolc legismer­tebb részeiró'l. A mappát és a művekhez készült vázlatokat május 10-én, pénte­ken délután 4 órától mutatják be a Mis­kolci Galériában. 0 Tárlat és performance. Mihálka György nyíregyházi művésztanár Férfiak társasá­ga című kiállítását és „Fürdeni tilos!" című performence-át mutatja be május 11-én, szombaton délelőtt 10 órától a tarcali bányatónál. 0 A három terror. Maksa Zoltán, Ayala és Ihos József A három terror című „kap- panoperáját” láthatja a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ közön­sége május 15-én este 7 órától. Archív filmek és fotók Miskolc (ÉM) - Miskolcról a miskolci­aknak című archívfilm-bemutatóra (Mis­kolc utóbbi évtizedeit megörökítő film- és videoösszeállítás) és az ebből az alkalom­ból a Kossuth mozi emeleti előterében megrendezésre kerülő „A változó Miskolc a múlt század második felében” című ki­állításra (Farkas Gyula fotóiból) várják az érdeklődőket a miskolci Hevesy Iván film­klubba május 10-én, pénteken délután há­romnegyed 3-ra - a Jedlik Ányos Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társaság és a Cine-Mis Moziüzemi Szolgáltató Kht. szer­vezésében. Az ár ellen Miskolc (ÉM- FCS) - Ez a címe a Kiss József válogatott költeményeit tartalmazó, elegáns, kézbe simuló kötetnek, mely a Ka­zinczy Ferenc Társaság gondozásában nap­világot látó Poétái Gyűjtemény könyvsoro­zat második darabja. Áz első Kazinczy Fe­renc: Fény és homály című verseskötete volt. A cím mintha a Kazinczy Társaság értékmentő tevékenységét is kifejezné, a mai kor anyagias szemléletével szemben munkálkodnak, amikor a közfigyelem el­vadult portáját próbálják megtisztítani, s feledésbe merülő életműveket megmente­ni az utókor és a jelen számára. A sorozat Abaúj, Borsod, Torna, Gömör és Zemplén költőinek munkásságát szeret­né megmenteni a feledéstől, szűkebb pátri­ánk értékeinek megmentésére, újrafelfede­zésére vállalkoztak a szerkesztők. A sorozat- szerkesztő Fehér József, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum igazgatója, ennek, s az előző kötetnek a szerkesztője, Kováts Dáni­el, a versek válogatója nagy hozzáértéssel és szeretettel végezték-végzik munkájukat. Reméljük, hogy a sorozat szép darabjai ott lesznek majd á régió iskolai könyvtárainak polcain, már csak lokálpatriotizmusból is. Úgy emlékszem, én még tanultam kö­zépiskolában Kiss Józsefről. Mára szinte teljesen kihullott a köztudatból, legfeljebb a vájtfülűek tudnak róla annyit, hogy ő szerkesztette a Hét című irodalmi folyó­iratot, s ő írta a Simon Judit balladáját. Kiss József 1843. november 30-án szüle­tett Mezőcsáton, Budapesten hunyt el 1921. december 31-én. Egy, az orosz pogromok elől Rigából elmenekült zsidó kántor uno­kája, akit a szülei rabbinak szántak. Mis­kolcon héber tanulmányokat folytatott, később volt a rimaszombati és a debrece­ni gimnázium diákja is. Csornán és Já­noshalmán járt rabbiképzőbe, de aztán egy barátjával Bécsbe vándorolt, végleg le­mondva arról, hogy rabbi legyen. Jobban érdekelte az irodalom. Diákkora óta ver­selt, első nagy sikerét az 1875-ben szüle­tett Simon Judit balladájával aratta, amit Vadnay Károly olvasott fel a Kisfaludy Tár­saságban. 1890-ben megindította a Hét című folyóiratot, amely a Nyugat szellemi előd­jének tekinthető. Leginkább Arany és Pető­fi hatott költészetére, a népnemzeti irány­zatot képvisélte nemesen egyszerű versei­vel. A századforduló népszerű költője volt, a modem magyar költészet egyik előfutára. Az ár ellen Kiss József ötven költemé­nyét tartalmazza, félszáz sajátos hangú és hangulatú, a kor szociális problémáit, a zsi­dó életsorsot megidéző verset. Ma is élvezhető, üde, szép versek. A címadó köl­temény a hírhedt tiszaeszlári vérvádper ide­jén született, amikor az ottani zsidókat az­zal vádolták meg, hogy vallási okokból meg­gyilkolták Solymosi Esztert, a cselédlányt. {Ár ellen, Kiss József versei - Hermán Ottó Múzeum, Miskolc, 2001) A művészeti ágak egymásra hatását elemezték két napon át a Miskolci Galériában Méhes László Miskolc (ÉM) - Egymásra talált az irodalom és a képzőművészet az irodalom- és művészettörténészek asz­talán, amit a Miskolci Galé­ria Kondor Termében első alkalommal „terítettek meg” egy konferencia erejéig. A művészet - elvben - egy és oszthatatlan. A gyakorlatban azonban^ számosán összetett, önálló ágra osztható, melyen be­lül „izmusok, stílusok, irányza­tok árnyalják tovább a képet. A művészet védőernyője alatt azon­ban ez, az egymástól olykor ugyancsak távoleső sokszínűség mégis valamiféle egységességet jelöl. Még akkor is, ha az egyes művészeti ágakat a legtöbbször egymástól függetlenül elemzik, figyelmen kívül hagyva ezzel vi­tathatatlan egymásra hatásukat. Ezen a szemléletmódon kívánt változtatni a maga módján az a konferencia, amit Irodalom és kép­zőművészet címen tartottak a Mis­kolci Galériában. A találkozó elne­vezése nem volt éppen szerencsés, mert nem igazán utalt arra az iz­galmas vitatémára, ami a lírában megfogalmazott képi világ, vagy a képzőművészetben tetten érhető lí­ra közötti összefonódásokra utalt. Nem tudni azt sem, hogy a szer­vezők tudatosan kerülték-e, hogy több művészeti ágban is tevékeny kortárs művészeket hívjanak meg önvallomástételre: miként is élik meg a művészi kifejezési eszközök és formák közötti átjárást. Meglehet, ez nem is lehetett ennek a találkozónak a felada­ta, hiszen - mint az az egyik szervezője, Ferenczi László, a Miskolci Egyetem Bölcsészettu­dományi Kara összehasonlító Irodalomtörténeti és Művészeti Tanszékének vezetője szavaiból kiderült: a múltból előhozott kapcsolatok elemzésével, össze­függések felfejtésével az elméle­ti kutatók részben éppen a mai kortárs művészeknek szerettek volna fogódzkodót adni tevé­kenységükhöz. Rálátást és meg­erősítést kifejezési módjuk foly­tatására, megújítására, vagy ép­pen elismertetésére. A tanácskozás előadásai igazol­ták azt a tudományelméleti köz­helyet, mely szerint a legizgalma­sabb felfedezések a rokon tudo­mányok mezsgyéjén keletkeznek. így találhatott egymásra töb­bek között a 17. századi embléma­irodalom és a németalföldi festé­szet, a Szenczi Molnár-féle biblia- fordítás és annak címlapmagya­rázata, de vontak párhuzamot Baudelaire és Manet, Juhász Gyu­la és Gulácsy Lajos között, vala­mint három évszázaddal visszate­kintve elemezték a szimbólumok­ból épülő típusképeket. Az egymástól elválasztott kuta­tások összevetése a művészetek egymáshoz való viszonynak új lehetőségeit nyitotta meg - érté­kelte Dobrik István, a galéria igazgatója. Fölvetődött azonban, hogy az irodalom és a kép­zőművészet különálló elemzésé­nek körébe a színházművészetet és a zenét is be kellene vonni. így válhatna még teljesebbé a 20. szá­zad második felétől egyre inkább összefonódó művészeti ágakban született alkotások értelmezése. „Képtelen lennék rangsorolni” Egy alkotó általában nem gondolkodik el azon, hogy ön­kifejezési formaként adott eset­ben miért választja egyszer a lí­rát, máskor a képzőművészetet, a mozgóképet, netalán a zenét. Magyarázatra is legfeljebb ak­kor vállalkozik, ha felkérik rá. Ez történt nemrégiben Vass Ti­borral is, aki többkötetes köl­tőként, de például a grafikai bi- ennálékra beválogatott munkái alapján képzőművészként is is­mert. Hogy mit jelent számára az írott és a képi világ közötti átjárás, arról nemrégiben ma­ga vallott a Pánsíp internetes újság irodalmi szalonjában. Ott közzétett gondolataiból válogat­tunk: „Képtelen lennék rangsorol­ni, hogy mi számomra a fonto­sabb, a líra, vagy a grafika. Nemcsak azért, mert egyenran­gúaknak élem meg a szó- és a képköltészetem, hanem mert egyszerűen szólva: csak erősza­kosan bonthatóak. Nekem már mondták, hogy hülyén hangzik, hogy valaki költő és képzőművész egyszer­re, mert ezt a kettőt nem le­het hasonló intenzitással meg­élni. Aki külön-valóságban gondolkodik, annak hiába is magyaráznám, hogy nekem ez nem kettő. Esetemben nem az irodalmi és képzőművészeti munka egymáshoz és másoké­hoz mért intenzitásáról, ha­nem egymás javára történő el­mozdulásairól van szó, attól függően, hogy éppen szöveget vagy képet építek. De tény, hogy irodalmi indíttatásúak a műveim. Az irodalom (irodalmam) szá­momra képzőművészet is, s ez fordítva is igaz. Például, ha ké­peim nem állnának meg saját lá­bukon, az irodalmiság(om) nél­kül, akkor hasz(on)talan törek­vés lenne minden műalkotásra irányuló tevékenységem.” A Magyar Népmeséktől Gerzson macskáig Horváth Márta Mesekép-tár című kiállítása a miskolci Ifjúsági Házban látható Miskolc (ÉM - DK) - Hor­váth Márta ha nem is ezer, de sok szállal kötődik Mis- kolchoz: a tervező-bábszínész - akinek munkáiból most a miskolci Ifjúsági Házban lát­ható kiállítás - a „Csodama­lomban” tanulta a bábszí­nész mesterséget, korábban pedig rajzfilmes és animáci­ós táborokat vezetett a Bükkben.- Közel 10 évig szerveztük eze­ket a táborokat az ifjúsági ház munkatársával, Berzi Mariannái. Kékmezőn az erdészházban illet­ve a bükkszentkereszti táborban 7-13 éves gyerekek rajzkészségét fejlesztettük, nagyon családias hangulatban. Aztán beszűkültek az anyagi lehetőségek... Pedig vol­tak szülők, akik az előző év ta­pasztalatai alapján már télen szól­tak, hogy feltétlenül jelezzük, ha megint megyünk a Bükkbe. Sok egykori táborozóval a mai napig tartom a kapcsolatot, többen vé­geztek közülük főiskolán rajz sza­kon, de van tervező grafikus, kirakatrendező is. Horváth Márta május 17-ig az Ifjúsági Galériában mutatja be animációs filmekhez készített díszleteit és figuráit. Az anyag egy része akkor készült, mikor még a kecskeméti rajzfilmstúdió­ban dolgozott háttértervezőként és kivitelezőként. Kiállította pél­dául a Magyar Népmesék sorozat­ból a Hét kecskegida, vagy A bé­ka, a kolbász és az egér című ani- mácós filmekhez készült rajzait.- Egyáltalán nem hálátlan fel­adat hátteret festeni, hiszen a fil­met végül a háttér és a figurák egysége alkotja. Nemcsak maga a figura, hanem a háttér szín- és formavilága is nagyon fontos. A háttérkészítőnek elég komoly szabadsága van, mintha önálló képet festene. Jó érzés, mikor „játszom” a festékkel, vagy mi­kor a festék játszik velem... De a múlt mellett természetesen ott a jelen is a tárlaton: a most készülő mesefilmek számítógépről kinyomtatott kockái.- Pertics Róbert és Kiss Jó­zsef írták meg a Márta meséi című történetet: a 10 éves Már­tinak van egy Gerzson nevű ci­cája, akivel minden este átgon­dolják és naplóba írják a nap iz­galmas eseményeit - mert per­sze mindig történik valami iz­galmas. A 12 részes sorozatot novembertől vetíti a televízió. Talán nem vagyok nagyon elfo­gult, ha azt mondom, hogy jól sikerült, kedves sorozat lett ez a papírkivágásos animáció. Amellett, hogy én terveztem és kiviteleztem a filmet, a figurá­kat is én mozgatom... Hogy a bábmozgatáshoz is ért, részben azt is Miskolcnak, illet­ve a Csodamalom Bábszínház bábszínészképző tanfolyamának köszönheti. De a bábszínház is bőven tartozik neki köszönettel, hiszen sok ottani előadáshoz ter­vezte a bábokat és díszleteket az Egy kiállítás képeitől a Hókirá­lynőig. Ezeket - illetve más mun­káit - szeptemberben be is mu­tatja a Csodamalomban. Miklós püspökről is készült rajzfilm Fotók: Dobos Klára Gyerekközeiben Gerzson cica

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents