Észak-Magyarország, 2002. május (58. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-09 / 107. szám

2002. május 9., csütörtök MUNKAERŐ / 7 OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kedves Úri Mariann! Kétgyermekes elvált, diplomás vagyok, (a levél megírásakor - A szerk.) 9 és fél hónapjá munka nélkül itt, Miskolcon. Minden erőfeszítésem ellenére nagyon va­lószínű, hogy a városban és a megyében nem fogok tudni elhelyezkedni. Azért, mert nincs munka, nincs állás számomra. Nem „nekem való”, (de) semmilyen! A fő­városba, Dunántúlra nem tudok elmenni megfelelő anyagi háttér híján. 5 és fél és 7 éves gyermekemet kellene nevelnem eb­ben a helyzetben úgy, hogy segítségre se­honnan' sem számíthatok. Nem azért fordultam az Ön kedves sze­mélyéhez, hogy segítségért folyamodjak - mert az én és sok-sok sorstársam gondjá­nak enyhítéséhez az ország összes lapja is kevés lenne ilyen családpolitika mellett hanem azért, azzal a kéréssel, hogy legalább írjanak erről a létező és (talán) növekvő nyomorról. Mert nem írnak. Hall­gatnak. Az utóbbi időben már a munka- nélküliség alakulásáról sem számolnak be, a szegénységgel kapcsolatos írások pedig végleg eltűntek a lapból. Én még két hétig (ez azóta már letelt - a szerk.) „hatalmas juttatással” munkanél­küli státuszomat élvezem. Utána mi lesz? Vélhetően bekerülök a „holt lelkek” kö­zé, ahogy egy szociológus kutató nevezi azokat, akik egyszerűen eltűnnek a mun­kaügyi statisztikából, „felszívódnak”. Nincs itt valami óriási feszültség, mely egy előbb-utóbb bekövetkező tragédiát sej­tet a diadaljelentések közepette? Négy év alatt semmi sem történt. Még arra vonat­kozóan sem, hogy milyen megoldások kí­nálkoznának a munkaerő-gazdálkodás egy­re súlyosabb kérdéseire. Csupán annyi, hogy a civileket kizárták, az érdekegyez­tetés intézményeit pedig leértékelték, il­letve egyenesen a szőnyeg alá söpörték. Ki foglalkozik ma azzal, hogy Nyugat-Dunán- túlon a statisztika szerint mintegy 20 szá­zalékkal több embert foglalkoztatnak, mint Észak-Magyarországon, és ez az arány egy­re csak romlik-romlik. Nem közlésre szántam soraimat, de ta­lán egy jegyzetet megérnek ezek a gondo­latok és hozzávetőleg 80-100 ezer borsod megyei család növekvő gondjai. Meglévő gondok. Megmaradó gondok? Szívélyes üdvözlettel, egy olvasójuk Kedves szerkesztőség! Az Észak-Magyarország akkor ír a mun­kanélküliségről, ha az csökken. Mármint papíron csökken, mert a valóságban egy­folytában növekszik. Ezt a témát nagyon sok tárgyilagos és független újság megír­ta, maguk pedig, főleg az utóbbi időben, egyfolytában csak hallgatnak. Ilyen jó a helyzet B.-A.-Z. megyében? Már szóra sem érdemes? Jó lenne, ha megnéznék, mi is a valóságos helyzet! Kovács József SZÉCHENYI-TERV UTCA 1/P („P", MINT POLGÁR) Nevesincs falva (valahol Borsodban) Tisztelt szerkesztőség! Nagyon szívesen olvasnánk az Észak­ban a borsod megyei munkanélküliség ala­kulásáról. Ezt a T. szerkesztőség eddig meg is tette, de csodák csodájára most, amikor újra romlik a helyzet és várhatóan 1-2 hónap múlva katasztrofális lesz, meg sem „nyikkannak”. Ezt is az Önök által kidolgozott választási etika diktálja? Vagy egyszerűen csak nem szabad ezzel foglal­kozni? „Fejeket a homokba”? ÜDVÖZLETTEL SZABÓ FERENC ÉS BARÁTJA Kedves szerkesztőség! Jelenleg egyetlen szervezet sem tartja nyilván a regisztrációból kikerülő állástalanokat Az üres állásokra rögtön kiközvetít a munkaügyi központ Fotó: Bujdos Miskolc (ÉM) - A munka- nélküliséggel kapcsolatosan a legilletékesebb szerv a mun­kaügyi központ. Szinte min­dent tudnak a témáról, mégis nehéz helyzetben vannak, amikor például arra keres­sük a választ, hova tűnnek a regisztrációból kikerülők.- A regisztrált munkanélkü­liek közül kikerülnek azok az ügyfelek, akik munkaközvetítés segítségével vagy anélkül, átme­neti vagy tartós álláshoz jutottak, illetve a munkaügyi központ ál­tal támogatott képző tanfolyamon vesznek részt - ismerteti Lóránt- né Orosz Edit, a megyei munka­ügyi központ igazgatónője. Mint mondja, sok fiatal a si­keres felvételit követően kerül ki a nyilvántartásból, illetve van­nak, akik nem regisztráltatják magukat. Előfordul az is, a mun­kanélküliek egy része időlegesen vagy véglegesen lemond arról, hogy munkát keressen, s meg­szakítja a kapcsolatot a munka­ügyi központtal. Ez azonban az utóbbi években egyre ritkább, mert a támogatott munkahely­hez, közhasznú munkához vagy az önkormányzati rendszeres szociális segélyhez való hozzáfé­rés feltétele, hogy fenntartsák a szervezettel az együttműködést.- A nyilvántartásban nem sze­replő, de állás nélküli személyek számát és arányát jelenleg egyet­len szervezet sem tartja nyilván. Tapasztalataink szerint a nem regisztrált munkanélküliek je­lentős része önkormányzati segé­lyekből, alkalmi vagy időszakos munkából él, de nem ritka az sem, hogy hogy a munkaképes körű fiatalok egy részét a szülők eltartják. Megfelelő munkaerő A betöltetlen álláshelyekkel kapcsolatosan megtudtuk, a re­gisztrált munkanélküliek létszá­máról, illetve az álláshelyek szá­máról szóló statisztika havonta, az adott hónap 20. napján aktuá­lis állapotot tükrözi. Betöltetlen állásként jelenik meg az is, amelyre már elindult a közvetí­tés, de a kirendeltségnek még nincs információja annak ered­ményéről.- Az aktuális állásajánlatok­nál szinte minden esetben van egy 2-3 ezer fős megyei állo­mány, amely folyamatosan vál­tozik: részben betöltődnek az ál­láshelyek, részben újabbak je­lennek meg. Nem jelentős mér­tékben, de előfordul hogy egyes kistérségekben, egyes szakmák (például varrónő, ügynök, szén­égető, tanár stb.) esetében nem szerepel nyilvántartásunkban megfelelő számú, felkészültségű, az esetleges egyéb feltételeknek is megfelelő kondíciókkal ren­delkező munkanélküli. Ilyenkor- bár a munkaügyi központ azonnal megkezdi a közvetítést- hosszabb időt vesz igénybe, amíg megtalálják a vállalkozás számára megfelelő munkaerőt. Többek között emiatt is marad­nak üresen az álláshelyek hosz- szabb-rövidebb időre. Betöltetlenül maradt A feltárt és bejelentett, Illetve az üresen maradt álláshelyek száma a megyében (2002. első negyedév) Forrás: B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Központ Miért nem hisznek a számoknak? Miskolc (ÉM) - Az embe­rek többsége nem hisz a munkanélküliségről szóló statisztikáknak. Mi ennek az oka - tettük fel a kérdést? Szilágyiné Baán Anna, a BÖKIK titkára:- Munkanél­küliségi vizsgá­latokat a Nem­zetközi Munka­ügyi Szervezet is végez, az ő eredményeik szerint a me­gyei munkanél­küliségi ráta 5- 6 százalék, ami ellentmond az ismert 18-20 száza­léknak. A munkanélküliségi sta­tisztikákat a munkaügyi közpon­toknál regisztráltak száma alap­ján készítik el, de sokan kiesnek a regisztrációból, vagy nem is je­lentkeznek be. A feketemunkát végzőket sem jegyzik, s vannak, akik még sohasem dolgoztak. A felmérés elkészítésbe beszámító adatokat nem hozzák nyilvános­ságra, csak a százalékot, ami így részleges eredmény. Ennek pedig ellentmond az „utcán szembejövő munkanélküliek” sokasága. Molnár János, Gönc polgármestere: Szegény vi­lágban élünk, s az időjárás is rátesz egy lapát­tal, tovább sújt­ja a mezőgazda­ságból megélhe­tést remélőket. Az ipari üze­mek sem erre terjeszkednek. Az igazsághoz azonban az is hoz­zátartozik, sokan elkényelmesed- tek, hozzászoktak a munkanélkü­liséghez. Legalábbis két évvel ezelőtt még kényelmesebb volt a minimálbérrel közel megegyező összegű segélyért otthon tűni. Má­ra némileg változott a helyzet, hi­szen a minimálbért jelentősen felemelték, s azóta jobban igyekez­nek akár közhasznú munkásként is elhelyezkedni az emberek. Hogy tetszik-e nekik? Sok esetben az is­kolai végzettség hiánya miatt máshová nem is vennék fel a többséget. Ráadásul a szemlélettel is gond van, s , ha ideköltözne egy termelő cég, félő, hogy nem tud­nák helybéliekkel feltölteni a lét­számot, nem találnának kellő szá­mú szakképzett munkaerőt. Dr. Barkóczi István, az ÉMGK elnöke: Hogy miért nem hisznek az emberek a szá­moknak? Talán azért, mert kör­nyezetükben sokan kikerül­tek a regisztrá­cióból, s látják az elkeseredett próbálkozásai­kat, hogy munkát találjanak. Ugyanakkor a dolog kétoldalú, munkáltatóként számtalanszor ta­pasztalom, nem is igazán akarnak elhelyezkedni a munkanélküliek. Pontosabban nem az elsődleges nekik a munka, mert kialakítot­tak egy életformát, amibe - saj­nos ezt kell mondani - nem fér bele a normális munkamenet. Ráadásul nem ritkán olyan igé­nyekkel állnak elő, mintha ők lennének abban a helyzetben, hogy diktálhatnák a feltételeket. Arról nem beszélve, hogy még mindig kicsinek tartják a munka- nélküli segély és a minimálbér összege közötti különbséget. Va­lószínűleg ezért van a jelentős mértékű munkanélküliség mellett is betöltetlen munkahely. Csapatmunka Miskolc (ÉM) - A kép­zések - a kereseti igé­nyeknek megfelelően - a szaktudás mellett a kézségek felé tendálnak - tájékoztatott Soós Roland, az ÉRÁK igazgatója. Az Észak-magyarországi Re­gionális Átképző Központhoz (ÉRÁK) rendszeresen fut be a cégektől munkatársaik tovább­képzésére igény. Az utóbbi idők elvárásairól szólva Soós Roland igazgató elmondta: már nem csak a szaktudás mérv­adó, ugyanis a kommuniká­ciós, vállalkozói és csapatmun­ka iránti készséget is figyelik, sőt a munkáltatók a szakterü­lettől függően igénylik.- Egy-egy szakképzés igé­nye ciklikus, viszont az infor­matikai és idegennyelvi isme­retek szintén fontosak a mun­káltatóknak, ez egyaránt igaz a munkanélküliek és a mun­kaviszonyban állók át- vagy továbbképzésére. Erre mi is nagy hangsúlyt fektetünk - emelte ki az igazgató, aki azt is hozzáfűzte, hogy a munka­ügyi központokkal folyamato­san végeznek felméréseket a munkapiaci igényekről. * Szllágylné B. A. Barkóczi István Önök gyakran írnak a közmunka-prog­ramokról. Nemrégiben néztem a Magyar Televízió 1-es csatornáján a Regionális Hír­adót. Mindkettő beszámolt arról, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium 120 közmunkást „alkalmazott” 55 000 forintos havibérért, a brigád vezetők pedig 70 000 forintos javadalmazásban részesülnek. Itt Miskolcon! Mi szakápolók és szakasszisz­tensek 15-20 év munkaviszonnyal 50 000 fo­rintért végezzük azt a felelősségteljes mun­kát, amire hivatásszeretetből az életünket tettük fel. Nem az a baj, hogy akik csak a nevü­ket tudják - jobb esetben! - leírni 5000 fo­rinttal többet keresnek, mint mi, hanem az, hogy nekünk legalább 100 000 forintot kellene keresnünk, ha „számítanánk”. Ha emberszámba vennének minket. írjam alá a nevemet? Juszt sem! Az országban több százezer ilyen „megbecsült” közalkalma­zott van. Üdvözlet a kedves szerkesztőségnek +++ (Azért van az aláírásban egy plusz kereszt, MERT AZ AZT JELENTI: DR.) N agyon rossz az itteni helyzet. Munkanél­küliek lettünk a férjem­mel, így a miskolci laká­sunkat nem tudtuk fenn­tartani, el kellett költöz­nünk vidékre, ahol ol­csóbb az élet. A megél­hetésünket az ismerősök ott segítik, ahol tudják. Urbán Ferencné (48), MUNKANÉLKÜLI A környezetemben nem tapasztalom a mun­kanélküliséget, mindenki dolgozik, de a kevés fi­zetség nálam és a család­ban is jellemző. Általá­nosságban korlátozottak a munkalehetőségek, a cégek nem alkalmaznak kisgyermekes anyukát. Liptai Ágnes (21), ÁPOLÓNŐ H elybéliként Vecsésre járok dolgozni. So­kan így vannak ezzel, kevés és rossz fizetségű itt a munka, bár a 20 százalékos munkanélkü­liségi ráta véleményem szerint magas, ugyanis sokan „nem hivatalo­san”, de dolgoznak. C sato Pál (36), LAKATOS-HEGESZTŐ A családomban ugyan mindenki dolgozik, de a fizetések alacso­nyak. A fiataloknak is kevés lehetőségük akad, éppen ezért próbálok én is a piac igényeinek megfelelően továbbtanul­ni, hogy legyenek lehe­tőségeim. Tóth János (19), TANULÓ A férjem 50 évesen munkanélküli lett, már nem alkalmazzák. Az én munkahelyemet is hamarosan felmondják, nem tudom, mihez kez­dünk. Ahogy a kohászat és a nagyüzemek meg­szűntek sokan elvesztet­ték munkahelyüket... Veres Gyuláné (48), RAKTÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents