Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-03 / 2. szám
2001. január 3., szerda Miskolc és környéke 1 Ami 2000-ben történt Sok izgalmas és emlékezetes esemény történt ebben az esztendőben is. összeállításunk harmadik részében azokból az írásainkból, cikkeinkből válogattunk, amelyek leginkább reprezentálhatják az évezred zárását. Kereszt nélkül árválkodik a templom Szirmabesenyö (ÉM - MMI) - Szomorúan, ugyanakkor kétségbe esve mutatja Kovács János kanonok a szirma- besenyői római katolikus templom megrokkant tetőzetét, ö és a hívek félnek, hogy a korábbi szélvihar okozta kár még növekedhet a tető beszakadásával, a beázás által...- Azon a csütörtökön, március 9-én nagyon nagy szélvihar söpört végig Szirma- besenyőn - mondja Kovács János. - A fák földig hajoltak, a hatalmas szél leszakította a toronyról a keresztet, a gömböt. Attól féltem, hogy az egész tetőt leemeli... Néhol alá is nyúlt, a csatornát több helyen összegyűrte, a borítólemezt szintén arrébb tette . Elkorhadtak a fagerendák A tornyot - erről a helyszínen bárki meggyőződhet - megcsavarta, s jól látszik: a torony meglehetősen furcsán áll, mintha egy óriás az ujjával játszadozott volna rajta.- Amikor felmentek a mesterek, hogy megnézzék, mit lehet kezdeni a toronnyal- folytatja a kanonok - kiderült, komoly probléma van a tetőzettel. A fából készült tartószerkezetek, a gerendák mind korhadtak, szúettek. Olyan mértékben, hogy bármikor nagyobb baj adódhat a tetővel, akármikor beszakadhat. Természetesen az azóta eltelt időben járt itt a biztosító szakembere, aki felmérte a kárt: végeredményben a leszakadt kereszt és gömb kárrészt térítik meg. Ez pár százezer forint mindössze, viszont a tető teljes cseréje mintegy kilencmillió forintba kerül. Ebből maga a torony helyreállítása 3,4 milliót tesz ki. A tetőzet sajnos, több helyen beázik, így előfordulhat, hogy az értékes belső, az 1995-ben restaurált festmények is tönkre mennek. Gyűjtést szerveztek A szirmabesenyői templomot 1755-ben kezdték építeni egészen 1762-ig, amikor is elkészültével felszentelték. Tehát nem egy fiatal építményről van szó, s a tetőzetét az eltelt időkben csak javítgatták.- Seregély István érsek úr is mondta: a legnagyobb baj, ha a tetővel van baj - mondja Kovács János - Természetesen időben jeleztük a problémát neki, a konkrét egyeztetésre rövidesen sort kerítünk. Addig is elkezdtük a hívek körében a gyűjtést. Ez idáig úgy egymillió forint gyűlt össze. Nemrégiben vettek egy új orgonát, amire szintén gyűjtésből biztosították a pénzt, ily módon a hívek mostanában anyagilag meglehetősen leterheltek. Aki segíteni akar a szirmabesenyői templom renoválásában, a Főegyházmegyei Alapítványon keresztül is megteheti. A szirmabesenyői plébániától szintén kérhet az adományozó befizetési csekket (melyet postán elküldenek).- Minden fillér számít r mondja búcsúzóul a szirmabesenyői kanonok. - A templom megmentéséért mindent megteszünk. Már csak azért is, mert ilyen szép belsejű, gazdagon díszített templom nem sok van a környékén. Várják az adományokat A Főegyházmegyei Alapítvány számláján egy alszámlát nyitottak, melyre a szirmabesenyői templom tetőszerkezetének felújítására szánt adományokat várják. A vállalkozók az összeget - az ilyenkor szokásos módon - leírhatják adójukból. Közöljük a számlaszámot: 11739009-20146829. Az átutalásnál kérik feltüntetni, hogy a pénzt a szirmabesenyői templom felújítására szánták. Az oldalt írta: Mészáros István telefon: 20/326-5966 Szerkesztő: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@inform.hu Miskolc-Pereces (ÉM - MMI) - Aki végigmegy Perecesen, meglehetősen vegyes kép alakulhat ki benne: megtalálható itt a gyönyörű családi házaktól a nagyon lepusztul- takig szinte mindenféle építmény. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy itt a végletekkel szembesül az erre járó. A Miskolc helységnévtáblától számítva a perecesi út mellett meglehetősen kicsi az a terület, amelyik még nincs beépítve. így pillanatok alatt az egykoron virágzó bányásztelepülésre ér az autóval, esetleg busszal közlekedő, ahol a Miskolc-Pereces tábla fogadja. A kép vegyes: jobbra, s balra először szépen rendben tartott porták, átfestett, renovált házak, aztán egyszerre, mintha egy másik helységbe érnénk, vörös téglás, lepusztult, lépcsőházi ajtók nélküli régi építmények látszanak. Aztán megint változik a kép, ismét szép házak sora, majd újra a régi bányászkolónia épületei. Egykoron jómódú, sokat dolgozó bányászok éltek itt, ma már jobbára nyugdíjasok, olyanok, akiknek elég nehéz a rezsi- költségeket is kifizetni. Bertók Pál és felesége szintén az egykori bányából élt. A Debreczeni Márton téri lakásba 1955-ben költöztek be.- Jómagam nem ekkor, hanem korábban, 1951-ben kerültem ide a bányába Szabolcsból - mondja. Amikor ebbe a lakásba költöztünk, még minden más volt: az épület rendben volt, s a környezet sem így nézett ki.- Mi azóta ebben a lakásban élünk megszakítás nélkül - egészíti ki felesége. - Sosem költöztünk el máshová, így mondhatom az egész életünket itt éltük le. Az persze, nem mindegy, milyen körülmények között. Az utóbbi időkben ugyanis meglehetősen lepusztultak a környék házai, mind a külseje, mind a lépcsőházak, hát hogy is mondjuk, kívánnivalót hagytak maguk után.- Egy fiatal család, Szabóék kezdeményezték, hogy újítsuk fel a lépcsőházat - ismerteti a renoválás kezdetét Bertók Pál. - Ő járt a MIK-hez, kérte, hogy adjanak festéket, egyebet, mi magunk pedig elvégezzük magát a munkát. Segített ebben Koczka Mihály, aki műszaki ellenőr a MIK-nél. A szükséges festéket biztosította az ingatlankezelő cég, talán azért is, mert látták a lakók eltökéltségét.- Manapság elég ritka, hogy társadalmi munkát végezzenek a lakók - mondja Koczka Mihály -, így természetesen segítettünk. A festésen túl elvégeztették a lakosok a bérház alsó részének vakolását, és a járdát is újra beto- noztatták. Kedvező utóhatásról is beszámolhatok, hiszen a jó példa úgy tűnik ragadós: már más lépcsőházak lakosai is jelentkeztek, hogy tudniillik ők is rendbe tennék közvetlen lakó- környezetüket. A lépcsőházban futunk össze Szabónéval, aki éppen a postaládájából szedi ki az újságot, leveleket.- Nem volt azért könnyű, sokat jártam Koczka Mihály nyakára - mondja. Aztán még a saját festékünkkel is kiegészítettük a kapottat, mert az önmagában kevés lett volna. Végül csak megcsináltuk, mert rettenetes volt már a lépcsőházunk. Most tessék megnézni, szép, tiszta - szemben a telepen található többivel. Megmozgatta a község apraját-nagjját Jövőre már két-három naposra tervezik a sajósenyei falunap programjait Sajósenye (ÉM - MMI) - Jól érezték magukat, azok, akik részt vettek az augusztus 11- én délután, illetve este megrendezett sajósenyei folklórfesztiválon, hiszen fergeteges hangulatot teremtettek a fellépő együttesek. A rendezvény megmozgatta a Sajó-menti település apraját- nagyját, s a szomszédos községekben lakókat is. A tavalyi népdalos, néptáncos fesztivál is nagy sikert aratott, ezért hatá- roztatott el, hogy hagyományt teremtenek, s rendszeresen megrendezik a fesztivált. Most egy spanyol, pontosabban egy baszk együttes is fellépett - nem kis sikert aratva. A messziről jött táncosok, zenészek mellett a helyi és a szirmabesenyői népdalkor, a Bőd- mosi formációs táncegyüttes és rog Néptáncegyüttes, a Sajóvá- a sajósenyei mazsoretek bemuEgyre több rendezvénynek ad otthont a faluház Fotó: mmi tatója-is nagy sikert aratott. A faluház előtti téren minden szék foglalt volt, mire az együttesek visszaértek a menetből. Először ugyanis a falu belsejében csalogató menetelést tartottak. Az egybegyűlt közönséget Takács István polgármester köszöntötte, majd a senyei mazsoretek egy esernyős számmal kezdték el a programot. A fesztivál elég sokáig, úgy kilenc óráig tartott. A sajósenyei polgármestertől - aki szintén tagja a helyi népdalkörnek - megtudtuk, hogy jövőre, amikorra elkészül a falu főterének számító faluház előtti terület, már két-három naposra tervezik ezt a fesztivált, amit ezen időbeni bővítés kapcsán falunapnak neveznek majd el. Kihez tartozik, kié az egykori laktanya? Miskolc-Lillafüred (ÉM - MMI) - Valamikor sok kiska- tona koptatta itt az udvari betont, futotta körbe reggeli torna gyanánt a szép környezetben található laktanyát. Egykoron itt szigorúan tilos volt fotózni (tábla is jelezte), ma már a kutya sem törődik az ilyesmivel... Akkoriban parancsba adták: szolgálatos katonáknak távcsővel kellett vizslatni a környéket, nehogy valamiféle diverzáns akcióval próbálkozzék itt valaki... Talán ma már le lehet írni: a lillafüredi honvédségi épületekben az évek során sok-sok katonát képeztek ki, akik a megyében (vagy annak határain túl) szép számmal található laktanyák valamelyikében szolgáltak tovább a kiképzést követően. Pingyomon, Szakáidon, Mező- csáton, a miskolci Petőfiben stb. A kiképzés alkalmával izzasztó és kemény feladatokat kellett leküzdeniük a katonáknak, például amikor a rajparancsnok kiadta: teljes felszereltséggel irány a hegyoldal! Ez azt jelentette, hogy mikádóban, fegyverrel, gyalogsági ásóval s minden létező nehezékkel nekivágtak a kiskato- nák a bejárattal szemközti hegyoldalnak, s a hegy tetejéig megállás nélkül - olykor vigyázz, repülő! parancsokkal fűszerezett -, erőltetett menetben tették meg a távot... Ennyit a múltról, akik itt töltötték le sorkatonai szolgálatukat, kiképző idejüket bizonyára számtalan történetet tudnának mesélni az egykori időkből. S a jelen? Bizony lehangoló: a hajdanán tisztára, ragyogóra suvickolt laktanya elárvultán, betört üvegű ablakaival, málladozó falaival, gazzal felvert udvarával várja jobb sorsát. Mint ismert, megyénkben ma már egy fia katonai egység nincs. A laktanyák egy részét értékesítették, bérbe adták, más része pedig, mint például a lillafüredi üresen tátong, fokozatosan megy tönkre. Vajon mi lesz a sorsa ennek az épületnek? Eladják, bérbe adják? Kihez tartozik, ki vigyáz rá, ki kezeli? E kérdésekre nem volt olyan egyszerű megtalálni a válaszokat: hosszas nyomozást igényelt, amíg valami konkrétum birtokába juthattunk. Kezdjük az elején, azaz a legközelebb. Tóth Attila őrmester, a megye egyetlen katonai szervezete, a hadkiegészítési parancsnokság elhelyezési szolgálatvezetője elmondta: nekik nincs közük az épületekhez. Talán a szolnoki vagy a veszprémi katonai alakulatokhoz tartozik a hajdani honvédségi létesítmény. Megkerestük a szolnokiakat, ahol Jász Ferenc alezredes, a katonai alakulat törzsfőnöke első nekifutásra semmit sem tudott mondani. Utánanézett, s kiderült: nem hozzájuk tartozik. Az ügy egyik érdekessége, hogy sehol sem tudtak konkrétummal szolgálni olyan kérdésekben, hogy vajon őrzik-e még egyáltalán a laktanyát, van-e ott üzemelő telefon (állítólag úgynevezett HM-vonal létezik még), a fő kérdésre pláne nem, hogy tudniillik jelenleg kihez tartozik a létesítmény?... Végül elértük Papp Károly ezredest, a megyei hadkiegészítési parancsnokság parancsnokát, aki elmondta: információi szerint a Kincstári Vagyonigazgatóság vette át a volt laktanyát, mely felkerült tavaly év végén az eladási listára. O úgy tudja két kiskatona őrzi a valaha szebb napokat látott épületkomplexumot. Egyébként a Kincstári Vagyonigazgatóság ez ügyben illetékesét három napi szívós telefonálás, keresés után sem sikerült elérnünk. Nincs gazdája Fotó: Mészáros István
