Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-03 / 2. szám

2001. január 3., szerda tn» MM Aktuális 4 ÍRCSOKOR • Együtt a városért. Alkalmi kiad­vánnyal lepte meg a zempléni város la­kóit a Sátoraljaújhelyi Városvédő és Szé­pítő Egyesület. Az Együtt a városért cí­met viselő nyolcoldalas újság többek kö­zött tartalmazza az egyesület elmúlt évi tevékenységének összefoglalóját, vala­mint az idei munkatervét is. • Ajándék. Ajándékcsomagokkal lepte meg a füzérkomlósiakat a helyi önkor­mányzat. Mint Sápi Tibor polgármester lapunknak elmondta, 14 éves kor alatt mikuláscsomagot osztott ki a helyható­ság, az e kor fölöttiek pedig élelmiszer­rel teli ajándékcsomagot vehettek át az ünnepek tiszteletére. / Uj alapszervezetek Vilmány, Vizsoly, Gönc (ÉM) - A Füg­getlen Kisgazdapárt Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Szervezete ezúton is értesíti a tisztelt lakosságot, hogy az elmúlt hó­napban az alábbi helységekben alakul­tak megyénkben új Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt alapszerve­zetek: Vilmányban, ahol elnök Nyitrai József lett. Vizsolyban az elnök Jávorszki Tamás. Göncön pedig Németh Bertalan - mindezen információt la­punkkal dr. Török Pál, az FKGP megyei főtitkára közölte. Segítséget kémek Hollóháza (ÉM) - Lapunk is hírt adott arról a szomorú esetről, amikor is né­hány hete egy hollóházi férfi házá­nak oltása közben életét vesztette. A tragikus körülmények között elhunyt eijiber barátai, egykori sporttársai köz­leményt juttattak el szerkesztőségünk­höz. Kovács András 1960-ban született. Futballpályafutását 1974-ben kezdte a hollóházi serdülő, majd az ifjúsági csa­patban. 1976-tól a felnőtt együttesben védett. Az 1981-82-es évadban, valamint az 1987-88-as szezonban a megyei első osz­tály bajnokságában őrizte Hollóháza ka­puját. 1993-95 között Sátoraljaújhelybe igazolt át, 1995-ben és '96-ban nagyszerű játékával ismét Hollóházát segítette ab­ban, hogy a csapat a megyei mezőnyben maradhasson. 1996-ban a szomszédvár Pálháza hálóját őrizte - nagy rutinról ta­núskodva - ismét a megyei első osztály mezőnyében. 2000. december 7-én tragi­kus reggelre ébredtünk, sporttársunk és barátunk házának oltása közben a lán­gok közt lelte halálát. Vidám, jó kedélyű, haragossal nem bí- ,ró barátunkat december 10-én temettük el. Mi sem bizonyíthatja jobban azt, hogy sokan szerettük és sokakat szere­tett, mint az a tény, hogy mintegy két­ezer ember vett részt a búcsúztatásán. Özvegye és két árván maradt fia meg­segítésére a Kereskedelmi és Hitelbank­nál nyitott 10404247 - 94391944 - 01460000 számú számlán helyezhetők el felajánlások. Négy tárca pénzéből Sárospatak (ÉM - BSZA) - A hegyaljai város önkormányzatának ötvenmillió fo­rintján túl a Pénzügyminisztérium által adott 50 milliót is felhasználták már a sá­rospataki zeneiskola kialakítása során - tudtuk meg a kulturális intézmények szá­mára a közelmúltban megrendezett gazda­sági konferencia kezdete előtt Németh Lászlónétól, az épülettulajdonos Magyar Nemzeti Múzeum gazdasági vezetőjétől. Az egykori Borostyán Szálloda átépí­tésével létrehozandó sárospataki zeneis­kola és művészeti központ teljes befeje­zéséhez azonban még 100 millió forint hiányzik. A gazdasági vezető elmondta: számíta­nak a Belügyminisztérium, az Oktatási Minisztérium, valamint a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumának támo­gatására is. Erre a tárcák vezetőitől ígé­retet kaptak. Az építkezés első ütemét még az el­múlt esztendő végén átadták, a zeneisko­la reményeik szerint jövő szeptember­ben már új helyén kezdheti a tanévet, az épület teljes befejezése pedig 2001 de­cemberében várható. A megnyitóra a tervek szerint mind a négy segítő minisztert meghívják majd. Szerencsére a fordítást jól fizetik... Füzérkajata (ÉM) - Miből élsz itt a faluban? Ami a kertben terem. De krumpli­val, répával nem lehet a boltban fizetni...! Szerencsé­re a fordítást jól megfizetik, így nem hagynak éhen halni. Ezzel kezdődött a beszélgeté­sünk Neumann Istvánnal, de mielőtt hozzá betértem volna találkoztam a szomszédasszo­nyával, aki szívesen beszélt a jószívű jövevényről, de a nevét nem kívánta megmondani. Elő­ször azt kérdeztem, mióta is­meri Istvánt? Mióta a faluba költözött - válaszolta, majd hozzátette: Nagyon szegényen került ide úgy öt évvel ezelőtt, de mára a munkája után ka­pott jövedelemből sok mindent csinált. Rendbe tette a lakást, de ma is folyamatosan építkezik. Ne­kem is sokszor segít. Legutóbb adott egy doboz ruhát, és azt mondta adjak belőle annak, aki rászorul. Sajnos, sok idős, beteg és nagyon szegény em­ber van Kajatán, így hamar lett gazdája a sok holminak. Éppen ez az, ami miatt István sokszor meglátogatja az egye­dülálló embereket, amit tud visz nekik. Bárcsak minden ember ilyen lenne! Mit tud azokról az em­berekről, akik itt megfordul­nak Istvánnál - kérdeztem. Csak jót tudok róluk is monda­ni, mind istenfélő, tisztelettudó emberek, ahogyan István is, akivel gyakran találkozom a templomban. Ezek után Neu­mann Istvánhoz mentem, ahol a korábban már említett kér­dést tettem fel neki, majd arról faggattam, hogyan tett szert ennyiféle nyelvtudásra. Anya­nyelve, a német mellett beszél még három nyelvet, de inkább négyet, hiszen a cseh nyelvet is beszéli, csak kicsit csehül. N. I. a saját maga által a falra festett ó-keresztény jelkép előtt Az angol tudásom onnan jön - kezdte válaszát István -, hogy Ausztráliában kezdtem el az adventista lelkészi tanulmá­nyokat, és mivel Franciaor­szágban fejeztem be, innen a francia. De adventista lelkész már nem lehettem, mert az öt év alatt a katolikus vallás felé for­dultam. Ma nem vagyok aktív lelkész de a vallástól nem for­dultam el, itt Kajatán van egy kis közösségem, melynek tagjai a világ minden táján szétszór­tan élnek, és a közös bennük a hit és az hogy ők „kajatiak”, vagyis itt találkoznak egymás­sal. A közösség elé Keresztelő Szent Jánost tettem példaké­pül, a neve is ez. Már egy éve, de idén szil­veszterkor is olyan jópofa tár­saság volt itt nálam, ezért csak karácsonyra látogattam a szü­léimhez, Ausztriába. Hogyan érzed itt magad? - kérdeztem. Közel van ez a hely az ideáli- somhoz. Talán túl nagy itt a csend, de ha a hitről beszélek, el kell mondani: sosem va­gyunk egyedül. Jézus, mint ba­rátunk, mint Megváltónk min­dig velünk van. Sok időbe te­lik, amíg megtaláljuk a helyün­ket az életben, de ha végre si­kerül, boldogok leszünk. Én például most afféle internetes lelkész vagyok. Van egy levele­ző listánk, a „www.kajata.hu” címen, ahol mindenki gondola­tait szívesen fogadjuk. De hamarosan itt jelenik meg a „Kajatai követ” című, egyébként nyomtatásban már évek óta terjesztett lapunk, amelyik a közösség életéről, és a lelkiségről szól. Talán furcsa sok embernek, hogy én itt élek Füzérkajatán, de én itt szeret­ném leélni az életemet - vágta el a beszélgetésünk fonalát Neumann István. A faluból kifelé jövet talál­koztam Lakó János polgármes­terrel, aki arra kérdésemre, hogy jó-e a falunak István, il­letve a Közösség jelenléte, a következőket válaszolta: An­nak kifejezetten örülünk, hogy több nyelvet beszélő, felsőfokú végzettségű ember jött a fa­lunkba. Ha ez a közösség to­vább bővül, akkor a falu élete is felpezsdülhet, hiszen ma egy alvó falucska Kajata a Hegyközben, a Milic lábánál. Már csak 182-en élünk itt, és a lakosság több, mint fele idős, beteg inaktív lakos. Talán ez a mi lehetőségünk: az idegenforgalom, a falusi turizmus szálláshelyei. Tehát ez a „vérfrissítés” jól jön ne­künk: egyre több ember ismeri meg a mi kis falunkat, amelyik nyolcszáz éve áll itt, ebben a festői környezetben - adott hangot véleményének lakó Já­nos Füzérkajata polgármestere. Fejlesztések a szikszói művelődési házban Gyorsított ütemű néptáncoktatás a művészeti iskola égisze alatt Szikszó (ÉM - LL) - Jelentős pluszfeladatok hárulnak a szikszói Petőfi Sándor Műve­lődési Központ, Könyvtár és Művészeti Iskola vezetésére, miután a Kárpátok Alapít­ványtól elnyert százezer dol­lár kulturális célú részével az intézmény gazdálkodhat. Ez annyit jelent, hogy az eddig is kiválóan működő művelődési centrum további fejlesztése­ket hajthat végre házon belül.- Amiről érdemes tudni - kezdte a beszélgetést Pohubi József igazgató a szikszói művészeti iskola létrehozott egy néptánc- csoportot, ami önmagában nem nagy hír, de ilyen még a város­ban nem volt. Céljaink szerint Dél-Abaúj legtehetségesebb tán­cos gyerekei próbáljuk összever­buválni, ez a létszám most egy 35 fős csoportot foglal magába. A szülők szintén ambiciózusak, ugyanis helyből és a környező településekről rendszeresen be­hordják fiaikat, lányaikat, s az sem baj, ha sok időt vesz igény­be az utazás. Tóth György, az Avas Néptánc Együttes művé­szeti vezetője vállalta a csoport vezetését, s reményeink szerint fél éven belül színpadképes ko­reográfiát tudnak létrehozni. Hagyományteremtő jelleggel a közelmúltban zenei fesztivált rendeztek az intézmény falain belül - tájékoztatott az igazgató -, több, mint tíz település zenész növendékei adtak egymásnak randevút. Ez természetesen nem verseny, hanem kifejezetten ta­lálkozó volt, bár azért titkon versenyeztek egymással az ifjú muzsikusok. Egy ehhez hasonló alkalom mindenképpen jó a tu­dásszint megállapításához, s ek­kor kapták az erre az esemény­re készített baseball sapkát, megvendégelték a kis művésze­ket, miután egy egész napos programból vették ki részüket. Ad hoc jelleggel közös kórust hoztak létre a tanárok és a nö­vendékek, ezt az előadást pedig a hallgatóság legnagyobb örömé­re a nap végére hagyták.- Szeretjük, ha nem csak a művelődési központban hang­zanak el a zenés darabok - je­Fontos a sikerélmény gyezte meg Pohubi József -, ha­nem szívesen vesszük, amint Szikszó több intézményében be­mutathatjuk a művészpalánták tudását, s eközben persze pró­báljuk a város minden rétegét úgymond elérni. Karácsony előtt például a zenészekkel, a kamarakórus tagjaival az óvo­dásokat látogattuk meg, amely egy rész azért jó, mert toborzó- nak sem rossz a házon kívüli fellépés, de arra is első osztá­lyú, hogy ünnepi örömet sze­rezzünk a kicsiknek. Ez sem el­ső eset, miután az öregeknek már bemutattunk a közelmúlt­ban egy komplett műsort. Évezredek találkozása cím­mel képzőművészeti pályázatot írt ki az intézmény vezetése, a munkák minősítése pedig októ­berben megtörtént. A sikerél­mény feltétlenül fontos, így a jutalmazás sem maradhatott el - fogalmazott az igazgató -, szép ajándékokkal távoztak a résztvevők. A nyereményeket sem adják ingyen, de Pohubi József nem igazán kedveli a szponzorok utáni loholást. Megítélése szerint érdemes üz­leti alapon megközelíteni a dol­gokat, valamit valamiért itt a cél. Az önkormányzat biztosítja a nyugodt munkához szükséges hátteret, ugyanakkor pályáza­tok útján szintén gyakorta pénzhez jut az intézmény. Ajándékot kaptak a nagycsaládosok Ózd (ÉM - ÓKI) - Vásárlás­sal telt el a szombati na­pom, de megérte, mert lá­tom a rászoruló gyermekek arcán az örömet - nyilat­kozta lapunknak T •> ■ -jflp Strohmayer László, Ózd I ,.£■ polgármestere, miután hat I / I családot látott vendégül az .rajM észak-borsodi város polgár- fegjg mesteri hivatalában. HHfeM Három vagy több gyermekét A Gáspár család ajándéka a pol­egyedül nevelő szülőket és tér- gármestertől Fotó: óki mészetesen a gyermekeket fo­gadta a polgármester. A közel­múltban megtartott kis ünnep­ségen ajándékcsomagokat osz­tott szét kor és nem szerint a település első embere.- Sorra látogattuk a város intézményeit két alpolgármes­terrel, mivel Ózd vezetői szá­mára fontosak az idős emberek és a rászorultak. Kiemelten fontos ugyanakkor a család és ezek között is a gondokkal küzdő csonkacsaládok sorsa. Ezért tekintettünk elsődleges szempontnak a vendéglista összeállításánál, hogy csak olyanok kapjanak meghívót, akik ez utóbbi kategóriába tar­toznak. Az ajándékok megvásárlását rajtam kívül támogatta a szo­ciális ügyosztály, valamint Tú­ri Mihály és Dancsok Sándor vállalkozók - mondta a megje­lentek előtt Strohmayer László polgármester, majd átadta az ajándékokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents