Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

2000. december 30., szombat Sport 12 Körkapcsolás: a sportrovat egy átlagos hete HÉTFŐ Berecz Csaba Pityu most küldött egy sms-t, hogy a gépüket majdnem eltérítette egy iraki ENSZ-katona, mert honvágya volt, de az egészből nem lett sem­mi, mert a stewardessek elmagya­rázták neki, hogy Amszterdamban milyen szépek, színesek és kevésbé felöltözöttek a lányok. így inkább odamennek, mintsem Bagdadba. Ez némi plusz kitérő, hiszen Frydek- Mistek odébb van. De Pityunak mindegy, holnapig úgyis odaér, mert Sebestyén már régen lefutotta a kűrjét Tokióban, s ezen az úton amúgy is nyert néhány órát az idő- eltolódás miatt. „Itt a MU” - szólt bele a telefon­ba Miskolcon Tóni, s ettől még gyorsabban kezdtem csomagolni Moszkvában, még Deák Bárdos Mi­sit is elfelejtettem felébreszteni a szomszédos szobában. Nem baj, majd segítek neki összepakolni. Ma én, tegnap meg ő „A Karelin”-t. Az orosz óriás újrakezdte, de Misi el­len nem volt esélye a vb-n. A dön­tőben a diósgyőri Misiké úgy össze­csomagolta, hogy a ruszkit a ponto­zóbírók bontották ki. S ennek örö­mére azért meg kellett inni egy mikurnyi vodkát, úgyhogy hagy aludjon még... Pászti nem tudott útikönyvet venni, s még az is lehet, hogy oda se érnek Modenába a Vegyésszel, az Élcsapatok Európa-kupája csoportrangadóra. Még jó, hogy pénteken reggel odakészítettem az asztalára egy kis Barilla típusú makarónitésztát. így, ha odaérnek, ha nem, az olasz kaja legalább biz­tosított. Csak azt nem tudom, hogy Tóni mit fog belerakni a holnapi újság­ba, mert ma egyetlen megyei csa­patunk sem játszik nemzetközi meccset. Legrosszabb esetben csi­nál egy Beckham interjút és az lesz a vezető anyag. De van egy másik esélyes is, mert ahogy a Duna Tv- ben láttam: a diósgyőri ultrák nyolc szektoros élőképpel készül­nek és még főpróbát is tartottak a Újpest elleni szombati bajnokin. Olvastam az Észak weboldalán, hogy jó kis meccs volt, s akár négy góllal is nyerhettünk volna. Nem sikerült, mert a 88. percben - mes­terhármasa után - Kulcsár kihagy­ta a 11-est. De ki bánja, hiszen ettől függetlenül is nyolc ponttal veze­tünk a bajnokságban, s a hétvégén döntetlen születik a megyei rang­adón, Bőcsön' akkor az idén is a DVTK lesz az NB I bajnoka, a Bocs pedig indulhat az UEFA-ban. KEDD Juhász-Léhi István Már a két hónappal ezelőtti genfi sorsolás utáni hétvégén elfogytak a jegyek a ma esti DVTK - Manches­ter United Bajnokok Ligája cso­portmeccsére. Kecskés ügyvezetőék akkor azon gondolkodtak, hogy mi­ként lehetne pótszékeket betenni a lelátókra. „Ez nem színház, ez fut­ballmeccs Lacikám” - hűtötte le valaki a DVTK első emberét. így csak 30 546 néző ülhet le az And- rássy úti Aréna 1 nevű sportkomp­lexumba. A MU sztárjait persze ez koránt­sem foglalkoztatta, a város látniva­lói annál inkább. A lovaggá ütött skót menedzsert, Sir Alex Fergusont például az Avasi dom­bon látható világító 200-as izgatta fel... Beckham közben a Széchenyi- szobor tövében osztogatott autogra­mot, ám a borsodi megyeszékhely újkori nevezetességei őt sem hagy­ták nyugodni. „A Virágóra...” - mondta angolul egy Vitelki-mezben pompázó-bombázó hölgy, aki nem mellesleg a Városháza tolmácsa. Este, a kezdés előtt nem sokkal kiderült: a Harcosok nyolc szekto­ros koreográfiájából tíz szektoros lett, mert az erkélyen székelő nyug­díjasok az Emigrantes Rojos tagsá­gával együtt bekapcsolódtak a lát­ványba. 20.45-kor pedig útjára indult a bőrgolyó. Nagy meglepetésre Kul­csár csak a kispadon kapott he­lyett; a támadót Soltész pótolta. És még hogy! Kundrák tört előre saját térfeléről, lerázta a fekete mezes angolokat, majd a jobbösszekötő helyéről nagy erővel belőtte a lab­dát a 11-es pontra. Érkezett Soltész, aki a kapunak háttal állva, ollózó mozdulattal bombázott. A laszti a felső lécről először Barthez vállára, onnan pedig a kapuba pattant, 1-0! A hangrobbanás majd szétvetette a sajtópáholyt, a narancsmellényes biztonságiakat - kerítés hiányában - kis híján elsodorta a szurkolók szeretete. De még hátravolt 70 perc. Kihúztuk, de nem is akár milyen csattanóval. Kuli ugyanis sérülése ellenére vállalta a játékot és ami­kor a hosszabbítás második percé­ben Gary Neville egy ártalmatlan­nak tűnő szituációban hazaadta a labdát, a DFC-t is megjárt csatár le­csapott a lassú labdára. Elegánsan megkerülte Barthez cseréjét, Ki­rály Gábort és közelről a jobb sa­rokba pöckölt, 2-0! Tombolt a sta­dion, őrjöngött Miskolc. A húgomnak viszont a beígért Giggs mez helyett be kellett érnie a meccs labdájával. Nem baj - vi­gasztaltam magam - két hét múlva megkapja Del Piero zebracsíkosát, ugyanis a diósgyőri vörösök akkor a Juventushoz látogatnak. Végre itthon - a miskolci repülőtéren SZERDA Pásztor Attila Miután Juhász-Léhi kollégám érte­sített a MU legyőzéséről, már nem is voltam annyira elkeseredve, hogy egy nap alatt fél Európát kell bejárnom, és szerencsére Csaba tésztája megmentett az éttermek egyhangúságától , amire időm amúgy sem lett volna. Start Modenába röplabdára a Vegyész RC-vel. Némi vihart kavart a talál­kozó előtt, hogy az olaszok megpró­bálták megzavarni magyar riváli­suk bioritmusát - ez is a kezemre játszott - ugyanis 7.45-re tették a mérkőzés kezdési időpontját, mond­ván a helyi kábeltévének ez a reklá­mok szempontjából legjobban elad­ható műsorsávja. Nem számoltak azzal, hogy azért a mieinket is erő­sítik légiósok, akiknek e reggeli időpont a csúcsforma időszaka, és némi gyakorlás után magyar tár­saik is kirobbanó formában várták a mérkőzést. Bár a vendéglátók mellett szólt a hazai pálya előnye, valamint az, hogy 16 fős keretük- bep kilenc kubai, négy holland és három olasz válogatott volt. Mindez azonban nem látszott meg a mérkő­zésen, mert amikor 8.13-at mutatott az órám, és lenyeltem az első korty kávémat ez állt az eredményjelzőn: Modena - Vegyész 0:3 (-1, 0, -2). A statisztika szerint a barcikaiak 54 ászt szerváltak, és nem tudtak egy­szer sem körbeforogni, de a tovább­jutás még nem lefutott, ugyanis a olaszok edzője kijelentette: van még egy visszavágó! Az már a ti bajotok gondoltam magamban a Modena - Barcelona repülőúton. Rám még hamarabb várt feladat, hiszen itt a Barcelona - Ózdi KC Bajnokok Li­gája férfi kézilabda-csoportmérkő­zés, ami csak azért volt fontos, hogy benne legyen a holnapi újság­ban (attól függetlenül, hogy 20 órától kezdődött) mert a negyeddöntőbe ju­tás volt a tét. A piros-kékek oda- vissza jobbnak bizonyultak a francia Montpelliernél, viszont botlottak a lengyel Gdansk otthonában. Hiába, nagy volt a mellény... így erre a ta­lálkozóra maradt a döntés, de a spa­nyolok emlékezetében is élénken élt még az ÓKC-nak a Fotex elleni baj­noki sikere, és a Dunaferr elleni pontszerzése. Mint kiderült, a katalá­nok annyira tartottak a borsodi csa­pattól, hogy Nagy Lacit fél évre - ál­néven - kölcsönadták a Ózdvidéki- BOKC-nak, hogy információkat gyűjtsön leendő ellenfelükről. Mindez azonban hiábavalónak bizo­nyult: a 12 ezer hazai szurkoló néma csendben figyelte, hogy vendégek egy hatemberes kínai figura után beállí­tották a végeredményt: Barcelona - Ózd 13-42. Egy ilyen jól sikerült, pör- gős nap után nyugodtan indultam haza, mert rám legközelebb feladat csak szombaton várt, az is izgalom­mentesnek ígérkezett. A miskolci női kézilabda csapat az osztrák Hypo NÖ gárdáját fogadja, a papírforma sze­rint sima hazai siker várható. CSÜTÖRTÖK Berecz Csaba Jó volt ez a kis pihenős kedd mert így legalább másfél órát láthattam a „csajaimat”, pontosan fogalmaz­va kis családom hölgytagjait. A baj az, hogy szerdán a Kanári-szi­geteket nehéz volt megközelíteni és nem csak a távolság, hanem a ritka repülőjáratok miatt is. De a hosszú út arra jó volt, hogy Ko­vács F. Lászlóval, a BorsodChem Rt. elnökével végigvettük az el­múlt 12 hónap történéseit, azt az időszakot, amikortól gyári csapat lett a DKSK-ból. Abban egyetértet­tünk, hogy a klub élére állított me­nedzsment jól dolgozott, hiszen a BC Rt. évi 70 millió forintos támo­gatása mellé - a miskolci önkor­mányzat 30 millió forintos évi sporttámogatásán túl - további 40 millió forintot tudtak kitermelni bérlet- és jegyeladásából, illetve ajándéktárgyak értékesítéséből, míg 100 milliót különböző reklám- szerződések megkötése révén sike­rült a kasszába tenni. Úgyhogy jö­vőre még ettől is erősebb csapa­tunk lesz... Persze ez sem gyenge. Ez a Cooper egész ügyes dolgokat csi­nál és a fiatal román centerünk is igazi kincs. Nem is csoda, hogy Final Fourba jutásért vívott összecsapáson egy hete, idegen­ben 47 ponttal vertük a Pécset. Ezt az összecsapást a hatezer fé­rőhelyesnek mondott teltházas mecsekaljai sportcsarnokban négyezren látták, közük az az 1000 miskolci szurkoló, akiket kü­lönvonat szállított Baranyába. A tegnapi meccsen - a hazai pá­lya összes előnyét élvező - Grand Canaria nem volt ellenfél. A DKSK- BC azt is megengedhette magának, hogy a harmadik tíz percben név­sor szerint szerezze kosarait, ame­lyek közül minden páros számú tripla lett. Emiatt ebben a perió­dusban csak 25 pontot dobtak a lá­nyok, igaz a védekezésre nágyon odafigyeltek - leszámítva két apró­ságot s így ezt a meccset 113-28 (26-7, 30-8, 25-4, 32-9)-ra nyerték. A mai Euroliga döntőben a francia Valenciennes Orchies elleni mérkő­zés is edzőmeccsé degradálódott, és a 104-46 (25-10, 24-12, 30-8, 25-16)-os győzelem azt is jelenti, hogy a Diós­győr egy év múlva címvédőként lát­hatja vendégül az átépített, ötezer férőhelyesre bővített miskolci váro­si sportcsarnokban Európa legjobb női kosárlabda klubcsapatait. PÉNTEK Molnár István Az iraki katonáról utólag kiderült, hogy a honvágy stimmelt, de ő a gépet is haza szerette volna vinni, pontosabban nem magának, hanem „vértestvérének”, akit valamilyen Szaddamnak hívnak. Csehországba érve már nem kellett ilyen problé­mával szembesülnöm, sőt az aszta­litenisz BEK-döntő visszavágójára úgy felkészültek a Frydek-Místek vezetői, hogy olyan Mercedest küldtek elém a prágai repülőtérre, amelyben állva zuhanyozhattam a levegőben töltött út után. Taxisom nem beszélt semmilyen világnyel­vet, de amikor Karéi Gott egyik re­mekét dúdolni kezdte, magam is kedvet kaptam, s Uhrin Benedek legújabb slágerét igyekeztem szóról szóra megtanítani az általam Zsenyának elkeresztelt Zsenyának. A helyi homoszexuálisok tüntetése miatt órákon át nem tudtuk meg­közelíteni a sportcsarnokot, amely­ről később megtudtam, hogy a 80-as években építették, s melyben csa­bai cement alkotja a fundamentát, amit még a KGST-időkben szerzett be az ottani párttitkár. A meccsen a papírforma érvényesült, sem az olimpiai bajnok kínai Kong Ling- huj, sem a svéd Waldner, sem pe­dig a francia Gátién nem tudta megszorítani miskolci ellenfelét, akik a mátraházi edzőtáborozás fo­lyamán végig a csuszát gyakorol­ták. A csehek plzeni sörrel köszön­ték meg a vereséget, amelyből csak egyet tudtam megízlelni, mert a ti- szaújvárosi kosarasok elnöke a szállodában üzenetet hagyott, mondván vegyem a cókmókomat, s húzzak azonnal Frankfurtba. A német szupermetropoliszból charter géppel nekivágtunk Phoenixnek, ahol egy bemutató mérkőzés erejéig az NBA-ban brusztoló néger hústornyok vártak Kovácsékra. Az America West Aréna főigazgatója két meglepetés­sel is szolgált megérkezésünkkor: Az egyik, tisztában volt azzal, hogy a mi „sasaink” legutóbb kikaptak a Szegedtől, a másik: már napokkal ezelőtt elkelt mind a 19 023 belépő. Némi városnézés után öltözés, be­vonuló zene, pom-pomos lányok fé­lig töltött szilikon keblekkel, és labdafeldobás. Az első három ne­gyedben Radenkovics zsákolt gyö­nyörűeket Hardaway mellett, de Tvordy is jó párszor kibújt Jason Kidd lábai között. A záró játékrész­ben hiába dobálta a hármasokat Gugliota, a közönség ütemes „Újvá­ros, Újváros” üdvrivalgásban tört ki. Scott Skiles, a „naposok” tréne­re már a pályáról lefelé jövet négy­éves szerződést ajánlott Radénak, aki azt mondta, hogy még gondol­kodik, mert a Chicago is megkeres­te. Ez ám a hír - gondoltam -, amit rögtön továbbítottam a szerkesztő­ségben ülő gépíró-korrektorunk­nak, Sós Zsuzsinak. SZOMBAT Juhász-Léhi István Nehéz volt dönteni... BMX- világbajnokság Sátoraljaújhelyen, vagy utazás Prágába a Miskolci Jegesmedvékkel egy Euroliga cso­portmeccsre? Pásztor Gabi meg­nyugtatott, hogy jövő tavasszal egy meghívásos Világkupa ver­senyt visz Újhelybe, ezért Hrabal városát és a jégkorongmeccset vá­lasztottam. A Macik jó előjelekkel várhatták a HC Sparta Praha elle­ni háromszor 20 percet, hiszen a bajnokságban megnyugtató előnnyel vezetnek a Dunaferr és az Álba Volán előtt is. Nehezen is hitték az Európa nyugati szegle­teiből érkező vendégcsapatok, hogy nem is olyan régen még a szabad ég alatt játszottak a mis­kolci sárga-feketék. Bíró Ignác fiai nem is akárhol, hanem közkívánatra az Erzsébet fürdőben hangolódtak az utazásra és az összecsapásra. Verbáék ugyanis dodzsemeztek, majd a sportcsarnokba mentek, ahol végig shopingolták az aktuális vásárt. Még látszottak Ferihegy VI. fényei, amikor elszenderült a keret nagy része. Csabát a landolás után e- mailen értesítettem, hogy mi a Je­gesmedvék pontos időbeosztása, majd az otthon beígért Becherovkákkal a hátamon össze­futottam Egri Pistával, aki annyit mondott: „Nem hibázhatunk.” A Sparta impozáns jégcsarnoka jó félházas volt a kezdés előtt 10 perccel, ám mint kiderült a többség még szokásos pivóját kortyolgatta. „Ez az ő bajuk” - gondoltam, majd beültem a kanadai és a szlovák új­ságíró kollégák közé. Tíz perce ment a meccs, amikor Jagr tálalt Sátán elé, aki nagyké­pűen, botja nyelével próbálta be­venni Rácz kapuját. Ezt látva, az MJJSE kapusa flegmán kifejelte a pakkot. Hogy a középső felvonás közepén Verba, Szentkuti, Világi és többiek miként iskolázták le a fölé­nyeskedő cseh „egyetemistákat” és hogy miként győzött a nem is olyan kis miskolci csapat, a tisztelt olvasók már bizonyára elolvasták az Észak sportoldalán. így többek között azt is, amikor Hasek a sisak­ját nyújtotta Bíró Ignácnak és meg­hajolt a csarnokban lévő kb. 500 fős magyar tábor előtt. VASÁRNAP Berecz Csaba „Hogy ki volt a kapuban?” - kér­dezek vissza. „És két k-val írja a nevét?” - teszek fel egy újabb kér­dést. „Hogy ezt nem tudja kiolvas­ni a jegyzőkönyvből?” - replikázok szörnyülködve. De Pista már mondja: bizony két k-val írja a ne­vét, s közben tárcsázza a Bodroghalom-Carivex csapatának edzőjét, „World(h)” Bélát. Marosréti Ervin jelzi, hogy részé­ről minden rendeben, csupán egy helyen nem tudták megmondani az ifi meccs végeredményét, de egy újabb telefon után már ezt is tud­juk: a vendégcsapat 17-2-re nyert. „De hogy rúgták azt a kettőt?” - kérdezek bele a levegőbe, de vá­laszt nem kapok sehonnan - igaz nem is várok. Mert mindannyian tudjuk: a me­gye Il-es meccseknek, illetve a tudó­sítások vasárnapi levételének meg­van a maguk feelingje. S ezt nem is cserélnénk fel semmi mással. Legfeljebb azzal a 2-17-re végző­dött meccs élőben való megtekin­tésével. Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents