Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
2000. december 23., szombat ÉSZU-HAfiYIRQRSZlfi & EwMnHnR: ■IwRNIíNhNMUHNI a 1 13 ÉM-I ASÁ G Karácsonyi kavarodás /Vem katasztrófa, csak karácsony - így szól egy népszerű sláger, amit most ünnepek lévén sűrűbben játszanak a rádió- és tv-adók. A szöveg kitűnő, annál is inkább, mivel mostanság karácsony előtt egyre több család érzi, hogy katasztrófa sújtotta övezetté lett. A meghittség, a nyugalom, az ellazulás helyett a karácsonyi készülődés az idegfrászos, tülekedés, nyomulós feladattá vált, tetemes anyagi kiadásokkal. Egy gigantikus szervezési feladattá lett ez a legcsaládibb ünnep - van, ahol azért, mert van pénz, van, ahol mert nincs. Voltaképpen a pénz szónak sem volna szabad előkerülnie karácsonnyal kapcsolatban, de ahhoz, hogy ez valóban így legyen, a vásárlási hisztériát valamilyen más tartalomnak kellene kiszorítania, amely képes fogódzót nyújtani ehhez a küzdelemhez. Természetesen mindannyian jól tudjuk, hogy a karácsony a keresztény kultúra kiemelt ünnepe - s mindazoknak, akik elfogadják és átélik ezt az eszmevilágot, az ünnep magától értetődő tartalommal telítődik. A választás lehetősége mindenki számára adott - de hogy a döntéshez eljuttatni sokakat mégsem olyan egyszerű az internet, az információs galaxis világában, azt az is jelzi, hogy a napokban óriásplakátokon hirdet a katolikus egyház. Nyilván nem véletlen az időpont és a módszer sem: az üzenet ősi, de a forma mai, hiszen ezen a nyelven értenek ma már a felnövekvő nemzedékek. Valahogy versenyre kell kelni a „karácsonybiznisz" agymosó reklámkampányaival, amelyeknek többek között az is következménye, hogy a gyerekek gondolatvilágában kezd összemosódni a Télapó a Jézuskával, az egész december egy végetérhetetlen egymásba folyó ünnepszerűség. Tömegével kapunk olyan gyerekrajzokat, ahol ott áll a Mikulás a fenyőfa mellett - sőt esetleg ő hozza. A zűrzavart fokozzák a más népek karácsonyait - elsősorban amerikait - is mintaként megmutató filmek dömpingje - aki televízió előtt nő fel, annak a halottak napja halloweenes lesz, a karácsony Merry Christmas-ös. mi szerény karácsonyi összeállításunk bátortalan kísérlet a szél ellen hajózásra, egy kis bátorítás ahhoz a hithez, hogy a változások mégsem megfordíthatatlanok. Mindehhez az ad reménységet, hogy a karácsonyi történeteket Önök, kedves Olvasóink írták. A szerk. Már nem Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A fenyővel, égőkkel feldíszített ongai családi házon messziről látszik: itt nagyon várhatják már a karácsonyt. Nem csoda: olyan ajándék kerül az idén a fa alá, amelyet nem is reméltek ezelőtt majd' kilenc hónappal. A legnagyobb csoda. Egy kisember. A szülők: Békési Ágota és Molnár László. Noha két éve keltek egybe, nemigen számítottak közös gyermekre. Hogy miért?- Nekem ez már a második házasságom, s az elsőből született egy kislányom. Petra most nyolcéves. Az édesapja közúti baleset áldozata lett. A szüleit ment meglátogatni, Hajdúszoboszlóra, amikor egy kamion utánfutója autóstól szinte maga alá gyűrte. Azonnal meghalt. Egyetlen gyermeke volt a szüleinek, akik továbbra is mellettem, mellettünk álltak. Még ők voltak azok, akik biztattak, válasszak magamnak új párt, ne nőjön fel Petra apa nélkül. Ágota elmeséli, második férjét több éve ismerte, munkatársak voltak. Laci majdhogynem agglegénynek számított már, közel a harminchoz. S amikor kolléganője arra buzdította, nősülis remélt karácsonyi ajándék Babaruha-válogatás közben jön már meg, azt válaszolta: majd ha ilyen feleségre akadok.- Hát a sors úgy hozta, hogy „kikapta” - mondja Ágota nevetve, meg-megsimítva gömbölyű pocakját.- Azzal keltünk egybe: van egy gyerekünk. Ágotát Petrával együtt fogadtam el. Szeretjük, tiszteljük, becsüljük egymást. És Petra is elfogadott. így aztán annyira nem voltunk oda, hogy mindenképp legyen még egy gyermekünk. Rábíztuk a sorsra. Tíz év korkülönbség van közöttük, Ágota most 42 éves. Ez is Fotó: Vajda János közrejátszott abban, félő volt, ki tud-e hordani egy újabb terhességet. Meg másért is.- A lányom előtt két gyermekemet veszítettem el. Az elsőt a terhesség harminckettedik hetében, a másodikat a huszonnyolcadikban. Méhlepény-elégtelenség miatt. Amikor a főorvos megtudta, hogy most útban a következő, nagyon féltett. Debrecenbe küldött, többször is, kivizsgálásra. Ott olyan kedvesek voltak hozzám, pedig én az elején kijelentettem, hogy ragaszkodom a miskolci orvosomhoz, aki a lányomat is segített világra hozni. Azt mondták, nagyon drukkolnak nekem. Ez, s hogy mindent rendben találtak, erőt adott. Ágota nyugalmasan készül terhessége 37. hetében a szülésre. Pedig nem lesz egyszerű: kisfia úgy döntött, egyelőre farral fordul a világ felé. Emellett nagy gyermek, így császármetszésre kell számítani. December 25-re van kiírva. Éppen karácsonyra. Petra nagyon várja már. Mesélik, nem kért babakocsit a fa alá, hiszen eztán igazit tologathat. Várva várt kisöccse ágyába addig is befektette a babáját.- Tréfálkoztunk, hogy az idén az öccsét tesszük a fa alá. Ő pedig szó szerint vette, s komolyan arra intett, az nem volna jó, mert megszúrhatják a picit a lepergő tűlevelek - mondja az édesanyja. László beszélgetésünk közben elnézést kér, indulnia kell. Nehogy Petrát megvárakoztassa az iskola előtt... Mi pedig még megtudjuk Ágotától: Petra, azóta, hogy bejelentették neki, hogy kistestvére lesz, Lászlót egyik napról a másikra Apának kezdte szólítani.- Mert ahol már négyen vannak, az már egy egészen igazi család. Apa, anya, meg a két gyerek. Mi voltunk a mennyből az angyal 1933 karácsonyán történt; akkoriban hazánk a „hárommillió koldus országa” volt. Mint kisiskolás, cserkész voltam több társammal együtt. Csapatunk a 108. sz. Bornemissza Anna leány cserkészcsapat volt. Iskolánk - akkor Miskolcon a legjobb elemi iskola - a Kun József utcai elemi iskola volt. Volt egy csodálatos cserkészcsapat-vezetőnk, Delly Margit néni, aki egy igazi „gyermek-kertész” volt. Javasolta, hogy keressünk egy többgyermekes szegény családot, és vigyünk nekik karácsonyfát és egy kis ennivalót. Az osztálytársaim szülei - kettő kivételével - bizony nem voltak gazdagok. Legtöbben naponta kaptuk - ingyen - a fél liter pasztőrözött tejet 1 db zsemlével. Ennek ellenére sikerült megvenni a fenyőfát, rá egy kis szaloncukrot és kevéske díszt is. Ajándéknak még babot, lencsét, krumplit és egy kis zsírt is összegyűjtöttünk. Sőt, 1 pár használt, de jó állapotban lévő cipőt az anyának, és néhány meleg zoknit. Valahol, a Tizes honvéd utcai katonai (talán csendőr) laktanya (ma gimnázium) mögött volt egy malom, mellette apróbb épületek, házacskák. Egy ilyen ház egyik lakásába igyekeztünk. Mi voltunk a „mennyből az angyal”. Előbb csak bekukucskáltunk az apró ablakon. Láttuk több gyermek van a szülőkön kívül. Petróleumlámpa pislákolt az egyetlen helyiségben. Bekopogtunk. Kinyílt az ajtó, és az egész család szinte azt hitte, amikor meglátta a karácsonyfát, hogy valóban a kis Jézus küldöttei vagyunk. Volt öröm, de voltak könnyek is. Ők is sírtak, mi sírtunk. Elénekeltünk egy karácsonyi éneket, és úgy indultunk el a szinte szomorúság között élő emberektől, hogy nemcsak ők voltak boldogok, de mi is. Jó érzés volt, hogy mi, akik a szegények közé tartoztunk, adni tudtunk egy kis örömöt, boldogságot azoknak, akik még szegényebbek voltak. De nemcsak „ember-gyerekek” voltunk, hanem cserkészek is, és a cserkészek tízparancsolatának egyike így szólt (szól): „A jó cserkész ahol tud, segít”, és a mi gyerekszívünk tele volt szeretettel. Tiszta és jó emberi volt szívünk, lelkünk a most divatos „önmegvalósítás” szlogentől mentes. RAez Ilona Miskolc
