Észak-Magyarország, 2000. november (56. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-15 / 267. szám
2000. november 15., szerda Miskolc és környéke 1 hírcsokor • Éves közgyűlés. A Mályi Kertbarátok és Kistermelők Köre november 25-én tartja kihelyezett közgyűlését Hercegkúton. A rendezvény délelőtt tíz órakor kezdődik a helyi Művelődési Házban, ahol kitüntetéseket és jutalmakat is átadnak. Meghallgatják ugyanakkor a Tokaj-Hegyaljai és a Bükkalja Hegyközségi Tanács tájékoztatóját is. • Az év polgárőre. A felsőzsolcai polgárőrség parancsnoka, Szarka András tevékenysége elismeréseként megkapta az év polgárőre kitüntetést. Szarka András a helyi polgárőrség munkájában a kezdetektől részt vesz, a helyi polgárőrség alapító tagja. • Alapítványi pénzből. Az ovisok mind jobb körülményeinek biztosítására létrejött felsőzsolcai alapítványhoz befolyt pénzből galériát építettek a Platthy Ida Napköziotthonos Óvoda 2-es és 3-as csoportjának. Az alapítványnak egyébként évente mind többen ajánlják fel személyi jövedelemadójuk egy százalékát. JEGYZET Hulló falevelek Nagy Zoltán üstösek is a száraz őszi napok. A miskolci kertekben, a környező telkeken a betakarítást követően gyűjtik, égetik a gazt. Magam is tüsténkedem a ház körül. Kupacba gyűjtöm, meggyújtom a száradó falevelet. Jócskán gomolyog a füst, nehezen kap lángra a még nedves éget- nivaló. Rám is szól a szomszéd: miért koszolom magam, meg a környezetet, ásnám be a földbe a szerves anyagot, pótolná a trágyát. Igaza van, és kapcsolok a pingyomi emlékemre, ahol például Módán János mintakertjében valóban mintaszerűen bonyolítja az őszi takarítást. Magyarázta is a módszerét: ás 30 centiméter mély gödröt, aztán rakja: egy sor falevél, mindenféle zöld, megszórja műtrágyával - a szerves sem rossz -, egy sor föld, aztán újra ugyanígy. A föld felett pedig körülkeríti a komposztálásra szánt anyagot, raklappal, ha van, az mutatósabb formásabb, de megteszi más alkalmatosság is. A módszer többszörösen kímélő, nincs füst, kíméljük a környezetet, a komposzt pedig hasznosul, javítja a kivált az agyagos, keménykötésű talaj szerkezetét, termőképességét. Kivétel a diófa levele. A kertbarátok szerint nem tesz jót a talajnak, az valóban égetni való. Nem biztos az, állítja Szamos Ede, a Civitán Klub elnöke, és meséli „amikor én a Pamiron jártam" kezdetű kedvenc sztoriját. Ott ugyanis a kecskék legelték fel a diófa levelét, és barátunk szerint, sajátos jó Ízű tejjel hálálták meg a rendhagyó takarmányt. Hát akinek több diófája mellett kecskéje is van, próbálja ki, kísérletezzen vele! Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást települése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeretné, ha erről szűkebb pátriájában, térségében olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Magyaror- szág zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) rovatában ezt elmeséli. A legjobb sztorikat megírjuk majd, és közöljük azt is, hogy melyik olvasónktól származnak az információk. Ráadásképpen minden hónapban a legjobb sztori beküldőjét jutalomban is részesítjük. Az oldalt írta: Mészáros István telefon: 20/326-5966 Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Jubileumi ökumenikus istentisztelet Negyed évszázada együtt gondozza a tiszteletes és a plébános a hívek lelkét Alsózsolca (ÉM - SZA) - Negyed évszázada már annak, hogy Alsózsolcára került Tar Sándor református tiszteletes és Balpataki Béla plébános. Az elmúlt időszak mindkettőjük életének meghatározó szakasza volt, melyre a közelmúltban ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek meg a Sajó menti település református templomában. Az istentiszteleten a két egyházi személyiség hálát adott a sorsnak, hogy a településre került, hiszen itt - mint azt elmondták - nagyon sok kedves, segítőkész emberrel találkoztak. Balpataki Béla plébános Alsózsolcára kerülésekor a katolikus templom építésének irányítását, míg Tar Sándor tiszteletes a református templom felújítását végezte gyülekezetével. Az évek során a két egyházfi nem csak munkája kapcsán került kapcsolatba. A Szoros a barátság Balpataki Béla és Tar Sándor között feladatok, melyekkel megbízták őket és az ezzel járó nehézségek szoros barátságot alakított ki közöttük. Ennek köszönhető, hogy a községben jól megfér egymás mellett a két vallás. Horváth János polgármester köszöntőjében hangsúlyozta, a plébános és a tiszteletes az elmúlt 25 év alatt az emberek lelkivilágát gondozta. Ajtajuk hívők és nem hívők előtt mindig nyitva állt. Tették ezt nem csupán kötelességből, hanem az emberek iránt érzett szerétéiből. A polgármester hozzátette: a tanácsi majd azt követően az önkormányzati rendszerben is jól együtt dolgozott a község vezetése és az egyházak. Bízik abban, hogy ez az értékes kapcsolat továbbra is fennmarad. Az ünnepség során a Benedek Elek Általános Iskola diákjai adták elő köszöntő műsorukat, majd a két egyház hívei a helyi közösségi házban találkoztak és beszélgettek a vacsora mellett. A városért zsörtölődik a nyugdíjas pedagógus Miskolc (ÉM) - Több évtizedes olvasójuk vagyok - kezdi levelét miskolci nyugdíjas pedagógus olvasónk (aki megírta nevét, címét, de kérte, hogy az maradjon a szerkesztőségben). Több, a városban tapasztalható anomáliáról írt szerkesztőségünknek. Ezekből adunk közre néhányat. Levélírónk súlyos csontritkulásban szenved, így nagyon óvatosan kell közlekednie, vigyáznia kell, nehogy elessen. Észrevételeinek egy része éppen erre, pontosabban az utak, járdák rossz állapotára vonatkozik. Például a Vörösmarty utcán púposak, gödrösek a járdák, de a Szent Ferenc Kórház felé gyalogosoknak való szakaszon is gödör nehezíti a gyalogosok életét. A Népkertben egy fához kötözött kerítés részre lett figyelmes. Kérdése: vajon ki lesz a felelős, ha az rádőlne valakire? A népkerti sétájakor észlelte, hogy a Technika Háza oldalát telefirkálták, ám ezt nem csak itt, hanem a város szinte minden pontján tapasztalja. Gondot okoz neki - és többeknek, akik csak lassabban tudnak közlekedni hogy a zebráknál rövid ideig világít zölden a közlekedési lámpa a gyalogosoknak. A buszokkal az a gondja, hogy nincs az ajtó mellett kapaszkodó, továbbá, hogy néhány buszvezető kissé távolabb áll meg a járdától, így az időseknek nehéz a felszállás a járműre. Levele végén több javaslatot fogalmaz meg, majd megjegyzi: a városért zsörtölődött, nem csak magáért szólt. Iskolai kegyeleti emlékpark a Martintelepen Miskolc (ÉM - MMI) - Már régebben elhatározták a martintelepi Arany János Általános Iskolában, hogy az intézményben egykor tanító és időközben elhunytak emlékére kegyeleti emlékparkot hoznak létre. Az elhatározást aztán tettek követték, minek következtében megvalósult az elhatározás: az iskola hátsó udvarán látható az az emlékpark, mely Miskolcon, de talán a megyében is egyedülálló. A kivitelezésben nagy segítséget nyújtott Tarcsi Lajos kőfaragó mester, aki elkészítette az elhunyt nevelők emléktábláit. Napjainkban már huszonnégy tábla sorakozik a parkban. Ugyanakkor hagyománnyá vált, hogy minden esztendőben a halottak napján a most tanító nevelők és a diákok megemlékeznek az egykoron itt dolgozó pedagógusokról. így volt ez idén is, amikor dr. Kovácsné Nikházy Eleonóra igazgatóhelyettes megható szavakkal emlékezett meg azokról a kollégákról, akik sok-sok diákot tanítottak anno. A megemlékezésen részt vettek a Martintelepi Egyesület tagjai is, akik a tanulókkal, a nevelőkkel együtt gyertyákat gyújtottak, s elhelyezték kegyelet és az emlékezés virágait. Évről évre megemlékeznek a tanulók az egykor iskolájukban tanítókról Fotó: MMI Hírességek, akik a jó hegyi levegőn Bükkszentkereszt (ÉM - MMI) - A magasan fekvő településre a gyógyító hatással bíró levegő sokakat csábított üdülésre, köztük az évtizedek során nem egy híresség is megfordult. Balogh Sándor helytörténész gyűjtésében jó néhány Kossuth- díjas művész, továbbá államférfi szerepel, akik Bükkszentkeresz- ten pihenték ki fáradalmaikat, s készültek fel újabb és újabb fellépéseikre, teendőikre. A hegyi községben járók hamar felfedezték a jó levegőt, a gyönyörű környezetet, a helységet körülvevő panorámát. Mindez megnyugtatóan hatott az itt üdülőre, s hat napjainkban is. A településen a nagyobb számú látogatottságot a második világháború után regisztrálták. Balogh Sándor az itt jártak életrajzát - a miskolci levéltár dolgozóinak segítségével - kéziratban rögzítette. A szerkesztőségünknek elküldött listában számos híresség szerepel. A nevek mellett kivonatosan egy-egy mondatban jellemzi hírességüket. íme azon hírességek listája (névsorban), akik a bükki településen üdültek annak idején: Ajtay Andor (Kossuth-díjas színművész), dr. Bónis Ferenc (Magyarország párizsi nagykövete), v. Borbély-Maczky Emil (Borsod vármegye főispánja, a gyógyszanatóriumok építésének szorgalmazója), Déry Tibor (századunk irodalmának jelentős szerzője), Dőry Báró (rangját Nagy Lajos királytól kapták a család ősei), Gömbös Gyula (miniszterelnök, a község díszpolgára), gróf Grassalkovich Antal (a község üveghuta építője), Haáz Rudolf (császári és királyi főerdész), Habsburg Ottó és fia, Kaffka Zoltán (tábornok, bőrüdültek tönbüntetése után üdült a községben), Kosáryné Réz Lola (írónő, több munkáját a községben írta), Király Alajos (plébános, javaslata alapján lett a község neve Bükkszentkereszt), Lukács Margit (színművész, orvos férjével üdült a községben), Nagy Attila (színművész, börtönbüntetése után üdült a Kiskakuk- kban), Pogonyi Bernát (plébános, a községben a névmagyarosítás elindítója), Pyrker László (egri érsek, az iskola látogatója 1889-ben), dr. Rónaszéky Trux Lajos (miniszteri tanácsos, a település díszpolgára), nemes Simonides János (a község alapítója), Stuller Ferenc (Kossuth Lajos személyi titkára, elnöki hivatal igazgatója), Szántó Béla (Magyarország varsói nagykövete), Szilvássy Margit (operaénekes), Tolnay Klári (kétszeres Kossuth-díjas színművész), Zelk Zoltán (író). A felsoroltak a Jóli panzióban, a Mária, a Napsugár és a Kiskakukk üdülőkben szálltak meg. Ma már 380 magán és mintegy negyven vállalati üdülőt keresnek fel a Bükkszentke- resztre látogatók.Bükkszentkeresztet évente sok üdülő keresi fel Fotó: mmi
