Észak-Magyarország, 2000. augusztus (56. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-16 / 191. szám

2000. augusztus 16., szerda ÉSZM-MA&VBRMtSZÁG 'é Tokaji írótábor 8 „Harc az ünnepért” Fecske Csaba Harc az ünnepért a hét évszázad magyar költé­szete az Ómagyar Mária-siralomtól Arany Jánoson, József Attilán át Kányádi Sándorig. Jelenkori költé­szetünkből mintha kiveszett volna az ünnep utáni vágy, mintha a harc az ünneptelenitésért folyna. A köznyelv erőteljesen behatol az irodalmi nyelvbe. A köznyelv és az irodalmi nyelv kölcsönhatásának ké­nyes egyensúlya megbomlott, a köznyelv hatása az irodalmira erőteljesebbnek tűnik, mint fordítva. Két verseim magyar folyóiratból: „A Szisszé fin­gott" és „Szopd le apádat!". A elmek alatti szövegek, ha lehet, még ocsmányabbak. Nem egyedi eset, saj­nos tendencia ez. A trágárság mint esztétikumképző elem? Valamikor a hetvenes években kérdezte esszéj- e címében Veress Miklós: Az agónia lírája, vagy a Ura agóniája? Ez a kérdés most talán még aktuálisabb. A XX. század második felét sokan posztmodern kornak nevezik, egy, a talán ötvenes évekkel kezdő­dő korszak vége, amely gyökeres változásokat ho­zott észlelési és gondolkodási rendszerünkben. Ezt a változást nevezzük a modemből a posztmodembe való átmenetnek, másképpen paradigmaváltásnak. A posztmodern jellegzetességei, csak úgy találomra: kimerülés, hiány, szórtság, androginia, immanencia, szöveg műfaj helyett, metonimia metafora helyett. Ezek a jellegzetességek általában negatívak, de nem minden esetben. Az irónia például megszabadította költészetünket a fennköltség páncélruhájától. A költészet nálunk, főleg a rendszerváltás óta - amióta a politika diktatúráját fölváltotta a pénz diktatúrája - veszített jelentőségéből. Hol van a hatvanas évek eufóriája, amikor szinte az egész or­szág olvasta, mondta Nagy László szépen zengő, metaforában gazdag verseit? Nagy László költésze­te irodalmunk egyik csúcsteljesítménye. Ezt a telje­sítményt a posztmodern iparos férgei rágicsálni kezdték. Megkérdőjelezik az általa képviselt llrati- pust, a nemzeti őrszellemként funkcionáló tradicio­nális költészetet az önmagát irodalmilag szavatoló, önigazoló nyelvi struktúra ellenében. Nem török lándzsát amellett, melyik fajta költészetnek van lét- jogosultsága. Éljenek egymással szimbiózisban, az irodalom és nem utolsó sorban az olvasó javára. Kárpáti Aurél irta egy, a harmincas években megjelent antológia előszavában: „Mi korunk nem kedvez a Urának." Pedig abban az antológiában olyan költők jelentkeztek, mint Radnóti, Weöres és József Attila. Vajon Balassi, Petőfi kora kedvezett? Történel­münk sose kedvezett a költészetnek, ennek ellené­re a Ura nem halt meg. Volt, van, s reméljük lesz is. Vas István himnikus sorait idézem: „De van, mint végzet, a magyar költészet: Nem vesz rajta erőt a halál országa." Az érdeklődő nyitottság létünnepe Kabdebó Lóránt Fotó: Farkas Maya Csörnök Mariann Miskolc (ÉM) - Harc az ünne­pért - a költészet változásai, ezt a Szabó Lőrincet idéző cí­met viseli a ma kezdődő To­kaji írótábor. Ennek kapcsán Kabdebó Lóránt irodalomtör­ténészt kértük beszélgetésre. □ Egy néhány évvel ezelőtt írt ta­nulmányából idézem a következő mondatot: Nem kevesebbet vállal Szabó Lőrinc költészete feladatá­ul, mint az ember helyének, a személyiség megvalósulási lehető­ségénei vizsgálatát abban a tör­ténelmi helyzetben, amikor mind­inkább a szerepek visszavételére kényszerülő, parancsoknak ki­szolgáltatott, egyéniségét megta­gadó tömegember jelenik meg. A tömegember által jellemzett törté­nelmi helyzet ma is igen hasonló. Vállalható-e ez a költői feladat? • Ha maga úgy látja, hogy amit Szabó Lőrinc legfontosabb 30-as évekbeli kötete, a Te meg a világ jellemzésére írtam, ma is érvé­nyes, annak én nagyon örülök, ugyanis ez Szabó Lőrincet igazol­ja. Olyan kérdéseket tudott felten­ni, amelyek ma is aktuálisak. Az embernek a társadalmában, a kö­zösségében való elhelyezkedésére, szereplehetőségeire kérdez rá. Jó fél század kiesett a középkelet- európai történelemből... □ Kiesett? • Másképp alakult. De abból az Európából, amelynek a kultúrtör­ténetébe belenőtt - kiszakadt. Ép­pen a 30-as években kifejlődött irodalomnak a folytonosságából estünk ki, ebbe szeretnénk vissza­menni. Elsőként Esterházy Péter kezdte újragondolni a századot és benne az irodalmi hagyományt. Ő Kosztolányit hozta vissza idő­sebb testvéreként, én a magam részéről Szabó Lőrincet mint nem lezáró, nem törvényt mondó, ha­nem kérdező személyiséget. Azt hiszem, ha a Tokaji írótábor Sza­bó Lőrinctől választott jelmonda­tot, akkor éppen az érdeklődő nyitottságot értékelte benne. Sza­bó Lőrinc a legillúziótlanabb köl­tőnk, aki ugyanakkor minden iránt érdeklődik. A fájdalom, a szenvedés iránt is. Költőként a legnagyobb csoda, hogy a csúnya, a baj leírását is szépen tudja meg­csinálni. És innen van a „harc az ünnepért”. Nem retorikus szó­noklat számára az ünnep, nem is összegzés. Azáltal érzi az életet ünnepnek, hogy vagyunk. Benne a kiemelt boldog időpillanatokkal éppúgy, mint a szenvedés legne­hezebb megpróbáltatásaival. □ Mennyire érhető tetten a mai költészetben ez a harc? • Csak egy költőre hagy hivat­kozzak, a gyász okán, Petri Györgyre, aki nem az élet szép oldalát élve kereste az ünnepet. De egy másik költőt is említhet­nék, Oravecz Imrét. Úgy érzem, hogy azok a költők, aki hozzám képest fiatalabbak, és valóban meghatározó személyiségei most már ennek az ezredvégnek, azok kapcsolódnak, kapcsolhatók ah­hoz a nagy hagyományhoz, amit Szabó Lőrincnek nevezünk. □ Talán le kell is számolni a ko­rábbi, költő-politikus eszménnyel? • Úgy látszik, olyan Európába kerülünk, amelyik szétválasztja a költőt és a politikust. Már nem a költőnek kell rejtetten kimonda­ni azokat a politikai szövegeket, amelyeket különböző korokban különböző hatalmak nem enged­tek. Az olvasók sem a versekből akarják kiolvasni a politikát, ha­nem az újságból. Természetesen kell, hogy a költőknek az olva­sókkal olyan kapcsolatunk le­gyen, amely révén tájékoztatják egymást: én így élek, így véleke- dek, nem kötelező, hogy kövesse­tek; én pedig szeretem, ahogy a szerelmét megírja, de nem szere­tem a politikai állásfoglalását... □ Milyen fórumai léteznek ma ennek a párbeszédnek? • A folyóiratok mellett ott van­nak például a találkozók. A kiseb­bek, mint amiket például a galé­ria szervez az Új Holnap megjele­nései kapcsán, és a nagyobbak, mint az írótábor. Vagy láttam a kapolcsi Művészetek Völgye ese­ményeit, ahol közönség és mű­vész együtt él, együtt gondolko­dik, élvezi az életet abban az érte­lemben, ahogy Szabó Lőrinc fo­galmazta meg, hogy harc az ün­nepért: a sok problémával együtt mégiscsak vagyunk, létezünk, van irodalom, van költészet, hál’ Istennek élnek köztünk költők. A mai költők pedig kíváncsiak a lé­tezésünkre, és furcsa módon a posztmodem legújabb költészete a megformáltságot nagyon fontos­nak tartja. És ez éltette Homé­rosztól a költészetet: a kíváncsi­ság és formáltság. □ Bár ahogy Lakatos István kö­tete kapcsán ön is megjegyezte: ha van még a posztmodernnek egyáltalán értelme... • Sokan azt mondják, hogy ez már a tegnap, de kérdezem én, akkor mi a ma? Arra még nem találtunk újabb kategóriát. De az egyik legmerevebben rendszere­ző kritikus, Halász Gábor mond­ta, idáig le tudom írni, eddig ez történt. Hogy mi fog ezután kö­vetkezni, az a költők dolga. Ha a költők teóriákat mondanak el, annak úgysem kell hinni. Ők a műveikkel adnak alkalmat teóri­ák megteremtésére. Ha csak teó­riák illusztrációját csinálnák, az­zal nem sokra mennénk. Fejezetek egy igazán tokaji könyvből TÁBORI PROGRAM Augusztus 16., szerda 11.30 Rákóczi-pince (Tokaj, Kossuth tér 15.). Megnyitó. Köszöntőt mond Májer János, Tokaj város polgármestere, Kovács Tibor, a Tokaj Hétszőlő Rt. vezérigazgatója. A Tokaji írótábort , megnyitja Hubay Miklós író, a kuratórium elnöke. Közreműködik Kulcsár Imre színművész 12.30 Ebéd (a kollégium éttermében) 14.00 A Gimnázium aulája. Köszöntőt mond Déváid István a Tokaji Ferenc Gimnázium igazgatója. Tízéves a Tokaji Irótábor Egyesület és Alapítvány, méltatja Székelyhídi Ágoston író, kritikus 14.15 „Harc az ünnepért" - A magyar költészet változásai dmü tanácskozás kezdete. Elnök: Hubay Miklós, Gál Sándor. Előadó: Jankovics Marcell, Lukács László, Nagy Gáspár, Pomogáts Béla, Sediánszky János, Tarján Tamás, Tornai József. Vita 18.30 Vacsora 20.00 A Kollégium udvarán Tokaji esték (1) A Székelyföld c. folyóirat bemutatkozása, vezeti Ferenczes István főszerkesztő. Vendégek: Fekete Vince, György Attila, Lövétei Lázár László, Molnár Vilmos. Közreműködik: Kulcsár Imre színművész. Házigazda: Mezey Katalin Augusztus 17., csütörtök 8.00 Reggeli 9.00 A Gimnázium aulájában. „Harc az ünnepért" - A magyar költészet változásai című tanácskozás és vita. Elnök: Pomogáts Béla, Cs. Varga István. Előadó: Hámori József, Keresztúry Tibor, Lengyel Balázs, Mezey Katalin, Oravecz Péter, Papp Endre. Vita 12.00 Ebéd 13.00 Zempléni kirándulás autóbusszal, útvonal: Tokaj- Széphalom (Kazinczy-kert)-Sátoraljaújhely (Levéltár)-Sárospatak (Nagykönyvtár, Rákóczi- vár, Vártemplom)-Tokaj 19.00 Vacsora 20.00 A Kollégium udvarán Tokaji esték (2). A Felföld könyvét lapozva - Beszélgetés a régióról: múltról, jelenről és a borról. Vezeti: Kiss Gy. Csaba. Résztvevők: Árvay János, Kocziszky György, Petneki Áron, Polgár Anikó, Karol Wlachovsky Közrem.: O. Szabó István színművész, Horváth Ádám operaénekes. Házigazda: Serfőző Simon Augusztus 18., péntek 8.00 Reggeli 9.00 Faültetés Czine Mihály irodalomtörténész emlékére. Közrem.: Görömbei András, Kulcsár Imre 9.30 A Gimnázium aulájában. A magyar költészet változásai című tanácskozás és vita folytatása, lezárása. Elnök: Tarján Tamás, Székelyhídi Ágoston. Előadó: Petőcz András, Szentmártoni János, Tóth Éva, Cs. Varga István. Összegezőt mond Hubay Miklós 11.00 Vendégünk a Csokonai Kiadó. Bemutatja Mazsu János igazgató 11.30 A Kollégium ebédlőjében. Fogadás. Illyés Gyula-díj átadása. A Kuratórium díjának átadása. Ünnepi köszöntőt mond Nyéki József, a Magyar Közlöny szerkesztőbizottságának társelnöke.Táborzárás 12.30 Hazautazás Egy orvos feljegyzései- részlet ­- Komolyan mondom, felség - vélekedett a grófné, a költői kül­deménytől inkább bosszúsan, mintsem meghatódva -, komo­lyan mondom, Voltaire úr ki akar békülni önnel.- Kárba veszett fáradság - mondta XV. Lajos vén bajke­verő az, mindenkivel összerúgn- á a patkót, ha visszatérne Pá­rizsba. Menjen csak a barátjá­hoz, mármint az unokabátyám­hoz, II. Frigyeshez. Éppen elég nekünk Rousseau úr is. Tessék grófné, itt a vers, gondolkozzék rajta. A grófné elvette a papírost, összegöngyölte, fidibuszformán, s letette a tányérja mellé. A király csak nézte.- Felség - szólalt meg Chon -, egy kis tokajit.- Őfelsége, az osztrák csá­szár pincéjéből - tódította a grófné - ; nyugodtan megihatja felséged. A Tokai (rótáborra mindig megje­lenik az előző évi előadásokat tar­talmazó évkönyv. Ma azonban egy másik kiadványt is bemutat­nak, amely olvasmányos tanulmá­nyok és idézetek által veszi szám­ba Tokaj és bora világirodalmi em­lítéseit. Az alábbi szemelvényeket ebből a könyvből válogattuk. Sárközy Péter: „A magyar bor, melyre Bacchus tett koronát ’’ A friuli tocai esetében sokkal többről van szó, mint borhami­sításról, egy híres védjegy, elne­vezés önkényes felhasználásá­ról. Az északolasz tartomány szőlőtermelői nem azért nevez­ték el „tocai”-nak a nálunk ter­melt, egyébként a tokaji vidéken előállított borfajtákhoz még nem hasonlító igen zamatos, minősé­gi fehér és vörös (!) boraikat, mert ezeket a magyar tokaji he­- Ó, a császár pincéjéből... - mondta a király csak nekem van ilyen borom.- Én is az ön pincemesterétől szereztem, felség.- Hogyan! Megszédítette...?- Nem, ráparancsoltam.- Helyes a válasz, grófné. A király ostoba fajankó.- Ó, Francia Király...- A Francia Királynak van azért annyi esze, hogy tiszta szí­véből szeresse önt.- Ó felség, miért is nem lehet ön egyszerűen csak...- Grófné, hagyja a politikát!- Iszik kávét a király? - kér­dezte a grófné.- Ha a vár tündérének nin­csen kifogása ellene. A grófné fölállt.- Mit csinál?- Kiszolgálom uraságodat.- Akkor pedig - mondta a ki­rály elnyúlva a székében, mint aki jól megvacsorázott, s a fi­nom falatoktól visszanyerte jó hangulatát -, akkor pedig, úgy látom, az a legokosabb, ha ha­gyom önt, grófné. Antal László fordítása lyett kívánták volna az olasz és a külföldi piacokon értékesíteni, hanem éppen ellenkezőleg, a to­kaji bor iránti tiszteletből ezen a vidéken magát a bort nevezik tocai-nak, azaz a friuli nyelv- használatban a bor (vino) olasz (firulán) megfelelője a tokaji lett. (Bármelyik ide látogató tu­rista megtapasztalhatja, hogy Cividale de Friuli és Aquileia között a borozóba betérő embe­rek folyó borként - legyen az fe­hér vagy vörös - egyszerűen csak egy pohár tocai-t kémek.) A Friuli tartományban előállí­tott tokaji bor az első borászati leírását a finnugrista Giuseppe Acerbi adta 1825-ben megjelent, az olaszországi szőlőfajtákról írt monográfiájában (Della Viti Ita- liane), azt feltételezve, hogy az itteni tokaji alapját szolgáltató szőlőfajta idetelepítése Fiume 1778. évei Magyarországhoz csa­tolása idején történt. Azóta az ampelogiai kutatások kimutat­ták, hogy a friuli fehér borok alapját nem a tokaji furmint, ha­nem egy sauvignonaise jellegű szőlőfajta jelenti, ezért sem lehet szó semmiféle hamisításról, ha­nem épp ellenkezőleg, egy igen szép hagyományról, arról, hogy ennek az északolasz tartomány­nak lakói a magyar borok iránti tiszteletből tokajinak nevezték el a legfinomabb boraikat. Ez a vé­leményünk szerint igen szép és értékes hagyomány fog áldozatul esni az üzleti érdekeknek, az Eu­rópai Közösségen belüli történel­mi bomevek védettsége elvének. Pedig ez is történelmi hagyomá­nya volt, a tokaji borok olaszor­szági „fortunájának”, diadalútjá- nak egyik legkézzelfoghatóbb, sőt megkóstolható bizonyítéka. Adam Czahrowski Eger és a híres egri vitézség gyásza 1565 körül- 1599 után Fájó sajgás szivemben hős Egernek sorsa, Lengyel hon kapuja - immáron földig rontva. A fájdalom érette a csonton is áthat, Vitézség vára, tüköré Magyarországnak, Harcban elől járni: bátraknak iskolája, Pogány járta föld már, nincs ki ellent állna. Irgalmazz mi Istenünk, fordíts felénk orcád: Hősöknek követői - könyörgünk tehozzád. , „ Hűséges őrzők, helyüket hiába állták, A remény - elhagyva - lehajtotta ágát, g A sok erős kőfal helyén rom és enyészet fi Híján szabadító kardnak, jó segítségnek,-íji Sírok, Szarvaskő, Fülek, Szécsény és Diósgyőr, Szendrő, Szádvár, Balog, Krasznahorka, Egertől % Balra, el Kassa irányában, majd jobbkézre fí Ecsed, Kálló, Szerencs, Ónodot idézve, 3 S Tokajt, mely híres mennyei ízű borától, Tarkállnak körbevetten ló farkas zászlóktól, K Akárcsak Patak, Terebes, fönt Makovica, . Lengyelországtól már alig kiáltásnyira. Serfőző Simon fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents