Észak-Magyarország, 2000. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-19 / 167. szám

2000. július 19., szerda %m-wmwmsás# Miskolc és környéke 7 Mii-X . i JJ hühj-x . i rj -J j.íuniya —j HÍRCSOKOR • Millenniumi emlékzászlók. Alsózsolca nagyközség és Felsőzsolca polgármeste­rei jövő héten kedden délelőtt 11 óra­kor veszik át Várhegyi Attilától, a Nem­zeti Kulturális Örökségek Minisztériu­mának politikai államtitkárától a mil­lenniumi zászlókat Felsőzsolcán, a Hő­sök terén. • Ongai borosgazdák. A nagy mennyi­ségű bortermelés csak engedéllyel történ­het, tehát azok az ongai borosgazdák­nak, akik legalább 1500 négyzetméternyi szőlőterülettel rendelkeznek, illetve 1000 liternél több bort termelnek, 2000. augusztus 1-jétől regisztráltatni kell ma­gukat. Lehetőleg ne mulasszák el a re­gisztrációt, hiszen ez szükséges a borter­melői igazolás kiadásához. JEGYZET Korfüggésben Gyöngyösi Gábor / ökéletesen értem! - Vagy kezdem érteni? - Márai Sándor keservét, amelynek Naplójában úgy adott hangot, hogy kijelentette: „öregszem tehát vagyok!" - Ami nagyjából azt is jelen­tette, hogy minél idősebb lett, minél több tapasztalatot szerzett a világról, annál job­ban érezte létezése súlyát, és értette élete értelmét. Mert a világ csak így, lassan kere­kedik egésszé és ez elég hosszú időt vesz igénybe. Vallom - ennyit én is tapasztaltam már, hogy van akinél be sem következik. A kerek világról annyi fogalma van legfeljebb, hogy ilyennek képzelte, amikor vándorútra indult benne. Aztán észrevette, hogy helyben to­pog, vagy körben forog, s az élet szépen el­röpült, mielőtt egyetlen lépést is előre tu­dott volna tenni benne akár milyen irányba. Mert az iránynak azért van köze a hala­dáshoz. Azt is mondhatnánk, hogy vannak jó irányok és vannak rosszak, - semmibe ve­zetőit, amelyeken elindulni sem érdemes. Mostanában elég sok ilyen semmiből visszatérővel találkozom. Egyik cigarettát kér, másik pótlást a féldecihez, s mindkettő meg van győződve arról, hogy az jár neki. Korfüggésben élve egész életében eh­hez szokott, s eszébe sem jut, hogy az, aki­nek ma van cigarettája és pénze a féldecire, az tett is valamit érte. Tanult, dolgozott, vagy lopott - teljesen mindegy most szem­pontunkból - szóval gondolt a jövőre, összegyűjtötte egymásra rakta azt amit a neki tetsző, vagy az általa szívből utált kor­tól kapott, mert nem élt korfüggésben. Volt saját elképzelése a világról, az idő múlásá­ról, s nem hitte el fenntartás nélkül azt, amit a kor irányadó, vagy irányt szabó ha- zudozói mondtak neki. A kerek világ persze velük egész. Mindig voltak, vannak és lesznek. Megszabadulni tő­lük épp úgy nem lehet, mint ahogy a korfüg­gésben élőktől és abban maradóktól sem. Mert az igazi korfüggésben élők mégis csak ők, a kor érdekében szakadatlanul ha- zudozók, akik nagyon jól és pontosan tud­ják mennyi rosszat tesznek, ahányszor csak kinyitják a szájukat. M korban élők őket abszolút nem érdek­lik. Legfeljebb annyira, hogy minél többen legyenek olyanok, akiknek gátlástalanul ha- zudozhatnak, és akiket egy szál cigaretta és egy fél deci tömény ital megszerezhetőségé­nek életminőségi szintjén tudnak tartani. Az oldalt frta: Mészáros István Telefon: 20/326-5966 e-mail: mmiOiscomp.hu Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalviOiscomp.hu Kecsketartás és a munkaterápiás távlat A Szimbiózis Alapítvány a gyermektáborok szervezése után speciális otthont létesít Miskolc (ÉM - NZ) - Rácso­dálkoztunk a hírre: egy több- diplomás házaspár kecske- tartásba kezdett Diósgyőr­ben. Gondoltuk: jól jön a jö­vedelem kiegészítés a fize­tés mellé. Aztán kiderült, hogy sokkal többről van szó: két megszállott ember gyógypedagógiai elképze­léseiről. Jakubinyi Lászlóék, Di­ósgyőrben a volt papírgyár előt­ti Hegyalja, közismert nevén kö ABC-vel szemben lévő Kisszil- vás-völgyben laknak- A házat ta­nyának is nézhetnénk, csak ép­pen nem egyedülálló, még köve­ti néhány a domboldalon. Szak­szerűen fogalmazva, zártkerti rész ez, ötven méterre a belterü­lettől, közel az erdőhöz. Kíván­csiak voltunk: hogy kerül ide egy háromgyermekes fiatal há­zaspár?- Ennek hosszú története van - kezdi eddigi életútjának vázo­lását Jakubinyi László. - A fele­ségemmel Erdélyből 1990-ben Pestre jöttünk tanulni, miköz­ben ezzel párhuzamosan foglal­koztunk fogyatékos gyermekek­kel, fel is építettünk egy ott­hont Erdélyben, én voltam a Páter Noster Alapítvány elnö­ke. Egészségügyi főiskolát vé­geztem, ezzel együtt Waldorf-ta- nárképzőt. Feleségem Waldorf- óvónőképzésben vett részt, és teológiát tanult. Egy-két helyen nyugaton is megfordultunk, gyakorlati képzésen. Tanulmá­nyaink után visszamentünk Szatmárnémetibe, de ott nem ismerték el okleveleinket, tart­hatatlanná vált a helyzetünk. Volt kollegáink hívtak Miskolc­ra, és mi eljöttünk. A hámori Waldorf-iskolában osztálytanító voltam, feleségem pedig ének­zene, kézimunka szakos tanár. Tavaly úgy alakult, hogy meg­váltunk Hámortól. Vágyunk a továbbtanulás (Lászlót elsősor­ban a gyógypedagógiai gyakor­lati tevékenységek érdeklik, míg felesége a zenei, művészeti terápia lehetőségeiben gondol­kodik). Csakhogy a másoddiplo­ma szerzésének tandíj vonzata van. Ezt és megélhetésünket Jakubinyi László a kis kecske­farmján Fotó: N. Z. igyekszünk biztosítani az állat­tartással is. Mint eddig, jelenleg is több alapítványnak dolgoznak. Új kezdeményezésük a Szimbiózis Alapítvány, ide van bejegyezve a Kisszilvás-völgybe. Már szer­veztek több gyermektábort, és szeretnének foglalkozni értelmi fogyatékosokkal, valamint szán­dékuk egy speciális otthon létre­hozása. A Phare-program segít­ségével már létesült egy minta­intézet, Budapest mellett, annak szakmai munkájában is részt- vesznek. A sokirányú elfoglalt­ság mellett kell időt szakítani az állatok gondozására, mert ez a bázisa a konyhának. Ebben kü­lönösebb tapasztaltság nélkül, szakirodalmi könyvek segítségé­vel vágtak bele. Az ötlet keletke­zése az eddigi gyógypedagógiai tapasztalatokban keresendő.- Közrejátszott az is, hogy számunkra nagyon fontos: mi­nél többet legyünk együtt gyer­mekeinkkel - mondja három gyermek Zselyke, Máté, Hanga ifjú apja. Baromfival kezdték az állatte­nyésztést, de a róka, a menyét garázdálkodása kedvüket szegte. Párhuzamosan kezdtek foglal­kozni a kecskével. A férj és fele­ség felváltva gondozza, feji a 12 kecskét. Fajkecskéket is tarta­nak, ezek érzékenyebbek, igé­nyesebbek, mint a magyar par­lagi, de meghálálják a gondosko­dást, napi két liter tej a kecs- kénkénti átlag. A családi hasz­nosításon túl maradt tejet feldol­gozzák kefirnek, túrónak, sajt­nak - ez Jakubinyiné specialitá­sa. Tizenöt család vásárol tőlük tejet és termékeit, kisebb-na- gyobb rendszerességgel.- Mi abszolút tisztaságot, ste­rilitást biztosítunk a tej kezelé­sének, a fejéstől - külön víz, tör­lő - a tárolásig. Egy magasított fejő állásba jönnek ki a tejelő ál­latok, hierarchikusan. Ez nagy verekedések árán alakul ki, és abból nagy baj van köztük, ha valamelyik megszegi a sorren­det - állítja Jakubinyi László.- Ez egy állapot számunkra, és nem életcél, a továbbiakban pedig az állattartás munkaterá­pia lehetőség a fogyatékos fel­nőtteknek - mondja a feleség 01- na és férje hozzáteszi: - keresek egy intézetet Miskolcon, ahol szeptembertől valamilyen gyógy­pedagógiai tevékenységet foly­tathatok. Emellett eddigi mun­káinkon túl azon vagyunk, hogy létrejöjjön a magánintéze­tünk, a szülők részéről ezt igénylik. Ennek kapcsán szá­molunk az állattartással. Úgy gondoljuk, hogy ez sokkal köny- nyebb egy fogyatékosnak, mint más tevékenység. Saját maguk el tudják látni a legeltetést, a tisztántartást, még a tej feldol­gozásába is besegíthetnek. Szá­mukra nagyon fontos, hogy ér­telmes tevékenységet végezze­nek, és lássák annak eredmé­nyét. Ezért tervezzük alapít­ványba átvinni a kecsketartást - mondja búcsúzóul Jakubinyi László. Kecskesajt, ahogy a Kisszilvás-völgyben készítik Jakubinyi Lászlóék a diósgyőri Kisszilvás-völgyben azért kezd­tek sajtot készíteni, hogy a megmaradt kecsketej ne men­jen tönkre, azaz feldolgozott formában értékesíthessék. A feleség tájékoztatott a sajtkészí­tés technológiájáról, ez az ő re­szortja a családban. Mások, a környéken a gyógy­szertárakban kapható pepszin- nel oltják be a tejet, de ez ná­lunk nem hozta a várt ered­ményt. Dán származású kultú­rát vásároltak a mosonmagyar­óvári tejkutató intézettől. A tejbe teszik a megfelelő adagot, és hagyják, hogy hasson. Ké­sőbb puffadásgátló és alvadás­serkentő anyagot adnak hozzá, majd egy holland oltóanyagot kevernek bele, szintén alvadást segítendő. Utána mogyorónyira darabolják, leszűrik róla a sa­vót. Formába kerül az anyag, és öt, tíz, húsz percenként kell forgatni, majd sós fürdőbe te­szik, végül hűtőbe kerül a sajt, jöhet a vásárló. Minél több kul­túra kerül bele, annál lágyabb, lukacsosabb. Ki mit szeret, vá­laszthat. A görögös saláta A másik Kisszilvás-völgyi spe­cialitás a görögös saláta. 30-40 deka kecskesajthoz két na­gyobb hagymát vágnak apróra, amit két evőkanál mézzel ke­vernek össze. Állni hagyják, majd lecsurgatják a levét. Fű­szernövényekkel ízesítik, kap­ható görög fűszerkeverék, amely origánó, kakukkfű, ma­joránna, bazsalikom, rozma­ring felhasználásával készült. Ehhez jön még curry por, sze- recsen dió őrlemény és fűszer­só (7 összetevős). Mindehhez három deciliter étolajat önte­nek, ebbe kerül a kockára aprí­tott sajt. ízlés szerint lehet gaz­dagítani paradicsommal, papri­kával. A díszítéshez mentaleve­leket, és olajos magvakat szok­tak használni. Egy órányi érle­lés után tálalható. Óránként százkilométeres sebességgel Nem olcsó szórakozás a galambászat, de kellemes időtöltés Miskolc (ÉM - NZ) - Mátyás András, a hejöcsabai Egri út fölötti Kisszentbenedek dű­lőben vásárolt magának tel­ket, és hétvégi házat épített rá. A kertészkedés mellett itt hódol fő szenvedélyének, a galambászkodásnak. Üvegező kft.-nél dolgozott, majd az építőiparban, szakmája épület­üvegező. A munkáltató cég meg­szűntével úgynevezett előnyug­díjba került, lévén, hogy csak most ötvenhét éves. Két fia már önálló, mindketten külföldön, Oroszországban vállaltak mun­kát. Kazincbarcikán lakott ko­rábban, ott kezdett galambász- kodni.- Egy szomszéd barátom, Pete András, a KSE ificsapat edzője versenyeztetett galambokat, tóle kaptam hozzá kedvet, még 'Bö­bén. Eleinte innen-onnan vásá­roltam galambokat, de azok nem váltak be. Aztán megismerked­tem egy pesti tenyésztővel, a tő­le származott galambokkal már szép eredményeket értem el. ’91-92-ben kerületi bajnok vol­tam az Észak 2-ben. Ehhez tarto­zik az egész megye. Ezután átte­lepültem Miskolcra, az Avasra. „93-ban vettem meg ezt a telket, házat és galambházat építettem rá, és ’94-től a görömbölyi Z20-as egyesület tagjaként veszek részt a versenyeken - újságolja Má­tyás András. Olyan százötvennyi az állo­mány, mint verseny, avagy nép­szerűbb nevükön postagalam­bok, pontosabban ebből 40-50 a versenyző, a többi tenyészállat, tojók, növendékek. Évente 12-13 versenyen vesz részt, különböző európai városokba szállítják a galambokat.- Ma is úton vannak egy cseh városba - mondja beszélgeté­sünk napján - légvonalban 700 kilométerre van ide. Kamion szállítja őket oda, aztán repül­nek haza. A kamiont a kerület tartja fent, a kerület pedig a he­lyi galambász egyesületekből szerveződik. Nem olcsó szórako­zás, ma már a takarmány is drá­ga, a versenynek valónak 6-8 ezer forint mázsája, ezt 12 féle magból keverik, plusz a vitami­nok. Elfogy egy hónap alatt. Más gazdag fehérje tartalmú kosztot kapnak a tenyészállatok, a tojók és gyengébbet a fiatalok, nehogy elhízzanak. Tehát három cso­portban kell velük foglalkozni. Külön gondoskodást igényelnek a versenyzők, nyilván az ilyen hosszú távú reptetéshez rendben kell lennie a légutaknak, a szív­nek, az érrendszernek, a sok ki­lométer jó kondíciót kíván. Leg­utóbb is 700 kilométerről repül­tek vissza, reggel fél hatkor en­gedték el őket, és 12.50-kor már haza ért két galambom, én let­tem a kerületben az első és a második - büszkélkedik a már több „bajnokságot” nyert galam­bász. Számolunk: a két galamb lényegében 6 és fél óra alatt tett meg 700 kilométert, azaz órán­ként több, mint 100 kilométeres sebességgel repültek. Ezzel a röptetéssel vége a nagy csapatok versenyének, még az idei kelésű fiatalok versenyeztetése követke­zik, ezeket legmesszebb 300-350 kilométerre viszik, a nagyoknál ez 700 kilométerre van. Aztán őszre maradnak a díj- és juta­lomkiosztások.- Akkor már könnyű helyzet­ben van a galambász, ha jó a te- nyészállománya. Az enyém már ilyen, többnyire az említett pesti indíttatásúakat tenyésztem to­vább, ehhez veszik időnként egy-egy párat. - A verseny izgal­mán, az eredmény örömén túl kellemes időtöltésnek - a sza­badban - tekinti a galambászko- dást Mátyás András, mint többi sorstársa is. Elgyönyörködik az állományban. Példa a galambhű­ségre: csak a hímeket röpteti, azokat előbb elkülöníti a tojók­tól, és csak a versenyre szállítás előtt engedi össze őket, hogy tud­ja a hím, hová kell sietnie visz- sza, a tojóhoz. Említettük: nem olcsó szóra­kozás a galambászkodás, sokba kerül a takarmány, a vitamin, a verseny is. Fontos tehát a szak­szerű tenyésztés, mind a verse­nyeztetés, mind az eladhatóság miatt. Ebből fedezhetők ugyanis a költségek, a nyugdíjból nem futná erre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents