Észak-Magyarország, 2000. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-08 / 158. szám

2000. július 8., szombat Szabadidő' 9 S Í! Térd Bujdos Attila Isten hozottá térgye­sek nagy családjában. Térgyesnek lenni: kiér­demelt, tartással viselen­dő állapot. Balsorsközösség, melyhez a vélet­len segíthet, vagy melyért megdolgoztál ke­ményen. Teszem azt: futsz a pályán, a hato­dik körnél érzed, hogy valami nincs rendben. Az apró nyilallások a hetedik körre tőrdöféssé lesznek. Bicegsz. A fájdalom napok múlva sem lappad, csak a remény fogy: helyreáll a régi rend, magától. Savanyú képpel nevetsz a kétértelműségeken: rosszban sántikálsz, félre­léptél a futópályán. Aztán a döbbenet: a rendelő tele kacska járásúakkal. Az emberiség újabb halmazában leltél helyet magadnak: összeköt a közös kin. Szemed lesz hozzá: tévedhetetlenül felisme­red az utcán is a térdből sugárzó fájdalom miatt összeránduló arcokat. Bicegj szembe velem, s megmondom ki vagy: gúnyolódsz-e, vagy testvérem vagy a bajban. A tömeget térdgumik színesítik, a lépteket mozgó sínek pásztorolják. És azok az adomák! Érdekelne-e másként, hogy kinek, hányszor, hogyan? Ugye! De így: tapasztalatokon osztozol, s igyekszel mindenből tanulni valami fontosat. Hogy végső soron melletted a szerencse: a kés az esetedben szóba sem jöhet. Hogy ha szóba jönne is: a negyedik műtét után sem biztos a hatása. Hogy legyen otthon jég. Hogy pihen­ni muszáj. Hogy a legjobb gyógyír: az idő (minden sebet begyógyít). Hogy hiába mene­külsz, hiába futsz, a sorsod elől futni úgyse tudsz. Pláne ezzel a lábbal. (Kerékpározni azért talán, mégis - vigasztalnak.) A mind több tudás a típusalkotás képessé­gét kínálja: vannak szerencsés és kevésbé sze­rencsés térgyesek, maródiságuk miatt láza­dók, vagy abba belenyugvók (hogy csak a leginkább kézenfekvő eseteknél maradjunk). Ne feledjük az átélhetőséget kínáló, terhes/katonaélményekhez mérhető, mélyen emberi történeteket sem: a kettétörött sportkarrierekről, a kórházi menekülésről, az átbicegett nyarakról. Mind megértőbb a bó- logatás, mind színesebb az elbeszélés, benne a sok bicebóca: esendőségünk hatalmas epo­szának hősei. NYÍLT vizeken Kapástrükkök Miskolc (ÉM) - A júniusi melegedő vízben halaink étvágya is folyamato­san növekedik. Ezt a sporthorgászok okosan ki is használhatják - írja hor­gászrovatunk szerzője. Békési János a Belvárosi Horgászboltból. A pecások különböző íz és aroma kon- centrátumokat kevernek az etetőanyagba, és a horgon feltálalt csaliba. Sokan nem is sejtik, hogy az édesvízi halak milyen kifinomult módon tudnak eligazodni a vízfenéken talált élelemízek között. Ezért komoly jelentőséget kap az etetőanyag összeállításban az alkalmazott aroma mennyisége és erőssége. Az egyik leg­népszerűbb íz a vanília, melyet mind a keszegek, mind a pontyok kedvelnek. Bosszúságok A meleg vízben a hínármezők hamar meg­erősödnek. Ez sok bosszúságot okoz a fenekező módszerrel horgászoknak. A fel­szerelés kihúzása során a horog, de főleg az önetető beleakad a vízi növényzetbe és leszakadhat. Még nagyobb a veszély a hal fárasztásakor, hiszen ilyenkor nemcsak a hal súlya, de a hínártömeg is terheli szere­lésünket. Érdemes tehát a horgászat elején egy hínármentes részt kialakítani. Gondol­junk a víz fenekén gyakran előforduló zöld moszatmezőkre is. A probléma abban rej­lik, hogy a felcsalizott horgok belemerül­nek a számunkra láthatatlan moszatfel- hőbe, és így a pontyok, keszegek csak ne­hezen vagy egyáltalán nem veszik észre. Érdemes olyan csalikat alkalmazni, ame­lyek „lebegtetik” magukat, azaz kis fajsú­lyúk miatt felemelik az acél horgot a fenékről. Ha hagyományos csalit haszná­lunk, akkor jól jöhet egy parafadugó vagy félig vízzel töltött vízigolyó, amely az egész fenekező szerelést kissé felemeli a mosza- tos, algás fenékről. Kerekek és emberek Nyikes Zita Miskolc (ÉM) - Ki így, ki úgy, ki ezért, ki azért, ki ebben, ki abban, ki ekkor, ki akkor, ki ilyen, ki olyan szerkezeten. Egy közös van a felsorolt tí­pusokban: van két kerekük. És össze vannak kötve. így hirtelen négyféle kerékpá­rossal találkozunk. Az egyikük a sportoló, a másikuk a túrázó, a harmadikuk a tájmegismerő­felfedező, a negyedikük pedig a városnéző. A sportoló:- Én azért vettem biciklit, mert egyszer elmentem egy kerékpár- versenyre és megtetszett ez a sport. Ha tehetem, mindennap bringázok. A napi átlagom száz­húsz kilométer. Ötven kilométe­res távot, ezerkétszáz méteres szintkülönbséggel 2 óra 5 perc alatt nyomok le. Ha tehetem, ott vagyok a teljesítménytúrákon. Akár még külföldre is megyek. Nézd meg, milyen' szálkásizom- zatúak a vádlijaim. Ez sport. A túrázó:- Én azért vettem biciklit, mert már meguntam a gyaloglást. Éve­ken keresztül minden hétvégén kimentünk a Bükkbe. Bejártunk árkot-bokrot. Aztán egyszer lát­tam, hogy mások biciklivel jön­nek. Most tavasztól őszig bicikli­zek, ősztől tavaszig meg túrázok. A biciklivel gyorsabb, meg má- sabb is. Mihelyst tehetem felpat­tanok a nyeregbe, és teljesen rá­állítom az agyamat az anyater­mészettel való átlényegülésre. A jól bevált helyekre megyek, ahol nem találkozik az ember a pusztí­tással. A szépbe. Űtbaejtünk egy forrást, átmegyünk egy bájos sziklavájaton, lenézünk egy apró lombrésen a völgybe. Tökéletes a nyugalom. Eltelik három-négy óra, és lassan lemegy a Nap. Ez a természet szeretete. Minden „li- hegés” nélkül. Persze azért igyek­szik az ember, de nem érdekel a teljesíünény. Szoktam is mondo­gatni, hogy: „Lassabban”. A tájfelfedező:- Én akkor vettem biciklit, ami­kor a barátaim, ismerőseim kö­zül még senki. De nem tudom, miért. Az első biciklim emlékeze­tes: néhány nap után ellopták. Biciklivel jártam be a megyét, felfedeztem az ismeretlen vidéke­ket. Mindig kinéztem egy mű­emléket, egy látnivalót, és oda el­tekertem. Az első a boldvai túra volt. Az utat a fák szegélyezték, mentem a dombokon, lobogott a hajam. Egy másik túrán jött elő az ikerszentélyes templom a Ketten, négy keréken dombtetőn, egy harmadikon pe­dig felsejlett a regéci vár. Cetlivel a zsebemben mentem, jegyzete­ket készítettem, még fotóztam is. A bicikli közlekedési eszköz. De nem. Több annál. A szabadság. A divatból tekerő:- Azért vettem biciklit, mert az divat mostanság. Sportos is, laza is. Néha megyek egy-két kört a Ne hagyd otthon! • belső, folt, ragasztó, lánc­szerszámok, pár köbcentimé­ter olaj, különböző kulcsok, külsőleemelő szerszám, pum­pa, lámpa • kulacs • sisak, kesztyű, legalább esőkabát Súlypontozás Kormánytáska: nem szabad sok holmit beletenni, esetleg fényképezőgépet, térképet, zsebkendőt, törlőkendőt. Első oldaltáska: az első ke­rék fölé helyezett csomagtar­tón kell elhelyezni. Mindkét oldalra ugyanannyi súlyt pa­koljunk. Hátsó oldaltáska: a szim­metrikus elhelyezés a döntő. Úgy kell rögzíteni, hogy ne érjen hozzá az ember lá­bához. Hátsó csomagtartó: a cso­mag súlypontja minél előrébb és minél lejjebb essen. A nagy térfogatú és könnyű holmik - például hálózsák - kerüljenek felülre, a nehezebbek - mint konzervek - pedig alulra. övtáska: pénz, igazolvány, némi élelem van benne. Az öv­táska funkcióját vették át a kerékpárosmezek hátulján ta­lálható zsebek. A bicikli is jármű- Kerékpáros kerékpárúton, ha az nincs,' kerékpársáv­ban, ha az sincs, akkor pedig az úttesten, szorosan az út szélén közlekedhet, ott, ahol ezt tábla nem tiltja. Miskol­con csak egyetlen kerékpár­út van, a kerékpárosok így az útra kényszerülnek. A KRESZ a kerékpárt jármű­ként sorolja be, tehát ugyan­olyan közlekedési egység, mint a személyautó vagy a kamion. A gépjárművek ve­zetői általában nem türelme­sek a biciklisekkel szemben. Hiányzik a közlekedési mo­rál, ezért gyakori, hogy a bi­ciklisek többségében szen­vedő alanyai, és ritkább esetben okozói a balesetek­nek - mondja Andrik Szi­lárd, rendőrfőhadnagy, a Miskolci Rendőrkapitányság közlekedési előadója. Fotó: Bujdos Tibor belvárosban, a főutcán, hogy megmutogassam a legújabb cuc­caimat. Esetleg még Lillafüredre is feltornászom magam. Gyako­ribb azonban, hogy felmegyek kocsival a Bükk-fennsíkra, és on­nan tekerek néhány kilométert. Mindenki: A biciklizésben fontos: az em­ber hozzáteszi a saját erejét, sőt. Azáltal ér célt, hogy nyom­ja a pedált. Hogy az autósok nem mindig figyelnek, azt is minden kerékpáros megjegyez­te. A kamionok nem nagyon ke­rülnek, a kocsi még akkor is befordul, ha nem neki van elsőbbsége, ezért nem mindig érzi magát az ember biztonság­ban. Mindenkinek volt már egy-két kisebb-nagyobb esése - több eset végződött öltésekkel -, és szinte mindenki került már abban a helyzetbe, hogy a leg­váratlanabb pillanatban kellett megszerelnie, vagy megszerel­tetnie a bicaját. És az sem hagyható említés nélkül, hogy nem olyan egyszerű szállítani a járművet. Kocsi híján csak vo­naton lehet. És hiába vesz az bér biciklijegyet, nem min­dig van kocsi, vágy akasztó, amibe, amire fel lehetne helyez­ni. Tavaly-tavalyelőtt érezhe­tően több „bicikliosztályt” kö­töttek a szerelvényekre. (A típusok konkrét szemé­lyekhez nem köthetőek. A jelleg­zetességek több beszélgetés alap­ján rajzolódtak körbe.) Hol bökje át a bot a szalonnadarabot? Miskolc (ÉM - BAL) - Süssünk szalonnát! Mindenki szereti. Mindenki ért hozzá. Vagy mégsem? Kezdő kirándulók­nak szól alábbi elemzésünk. Szalonnát sütni kétféleképpen lehet: nyárson és szalonnasütő­vas által. Az utóbbi, talán keve­sek által ismert professzionális technikáról Ficsor Józseftől ér­tesülünk, akit pedig, húsárúbol- ti elárusítóként, pusztán a sza­lonnafajtákról faggattunk volna. A főutca egyik jeles üzletének hentese az alkalmatosságról el­mondta: a két, peremmel ellá­tott, a tűzön felhevített fémtá­nyér közé szorítva a szalonnát (de akár a kolbászt, hagymát is), sokkal jobb hatásfok érhető el, mint a hagyományos módon. Forróbb a zsír, ami kicsöpög a lyukon át a kenyérre, nincs po- cséklás (a zsír nagy része értelemszerűen nem a tűzre hul­lik), és a végén visszamaradó szalonna is tökéletes eledellé formálódik bezárt magányában. Hagyományosan A technika vívmányaitól ódzko- dók számára a tradicionális me­todika marad: a nyársalás. A hagyományos felállás az ismert: szalonna, kolbász, hagyma. Ami a sorban az elsőt, a főszereplőt illeti, a nem túl vastag (szakmai terminológiával: kétujjnyi), vé­konybőrű (tehát fiatal, hízott sertéstől örökölt) szalonna a leg­inkább alkalmas. Házi füstölt szalonna, egysze­rűen csak megsózva, fehéren - érzékenyül el szakemberünk az alapanyag kiválasztásának fon­tosságát hangsúlyozva. Leghelye­sebb már a boltban úgy kérni: nyársonsütéshez kéne az a sza­lonna. Nem mindegy, melyik boltban vásároljuk, pontosabban hogy honnan származik az áru. Ami nem jó: vékony szalonnák, tokaszalonna (ezekből nem jön ki Nyársalva Fotó: Bujdos Tibor sok zsír, inkább sztrapacskára valók) - ami jó: malac háta, fara. A további szakaszban a konk­rét eljárások már rendkívül sokrétűek. Ficsor József azt ajánlja: a szalonnát be kell vag­dosni - akkor nagyobb a sülő felület -, a célkenyérre alapozás­ként juhtúrót érdemes tenni, koc­kára vágott hagymával keverve. A forró zsírral megcsurgatva: is­teni - szól a „tudományos” meg­határozás. Egy kiló csemegeszalonna bol­ti ára felmérésünk szerint 550 fo­rint körül van; ezek a fajták tart­ják az árukat, nem is számítanak drágának a húsfélék körében. A nyárs végén A szalonnasütő „ipar” további rejtelmeiről Gaál Ferenctől, a Vadaspark helyettes vezetőjétől - mint erdőjáró embertől, sza­lonnaügyi szakértőtől - nyer­tünk további információkat. Erdőben legjobb ott sütni, ahol erre kiépített helyet talá­lunk - kezdte egy alapvetéssel a tanácsadást. (Száraz időszakban, amikor tűzgyújtási tilalom van, ott se.) A máglya kialakítására két módszer létezik: a tipikus forma a sátoralak, de azt nehe­zebb kordában tartani az égés során. Szakemberünk jobbat tud: két vastagabb fát tesz le 15 centire egymástól, keresztbe vé­konyabb ágakat soroz rá, majd újra pár vastagat felülre. Fenyőfa nem alkalmas - a gyan­tás ízét átveszi az étel ahogy más puhafák se. Ugyanez igaz a nyársra is, amiből az ujjnyi vas­tag az ideális. Amennyiben nem vasból van, a vége megfaragan­dó; helytelen kerek kúpszerűre formálni, mert akkor a szalon­nadarab forogni fog rajta, jobb, ha kicsikét lapos. A fanyárssal vigyázni kell: eléghet a szalonna tövénél, ami aztán a tűzbe esik. Ezzel össze­függ a legfőbb figyelmeztetés: szalonnasütésre nem a nagy tűz jő, hanem a parázs. Külön művészet, ki hogy tűzi a nyársra értekezésünk tárgyát. Hi­bás változat, amikor akkurátusán középen böki át a szalonnadara­bot a bot, optimális, amikor aszimmetrikusan, a bőrhöz közel (egyszerűen azért, mert úgy stabi­labb a szerkezet). A téglalap ala­kú szeletet pedig nem elég bemet- szegetni, célszerű harmónikasze- rűen kétoldalról erősen bevagdos­ni: jobban átsül, plusz hamarabb elkészül (és a résekbe sorban egy- egy kolbászszelet fűzhető!). HP " / / • Tűzgyújtási tilalom Mellékelt szalonnaügyi ta­nácsadónk ez idő szerint merőben elméleti jellegűnek minősül. Több hete ugyanis - visszavonásig - teljeskörű tűzgyújtási tilalom van élet­ben, vagyis jelenleg sem erdőben, sem mezőben, de még (papírforma szerint) a kiskertben sem gyújthatnak tüzet a szalonnasütésre vá­gyó kirándulók. Tűz nélkül pedig nehéz...

Next

/
Thumbnails
Contents