Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-07 / 132. szám
2000. június 7., szerda ÍÜH-W3f«üglii# Miskolc és környéke 7 HÍRCSOKOR • Tanulmányi kirándulások. Az ongai iskolás osztályok is több tanulmányi kirándulást tesznek meg a tanév vége felé. A nyolcadikosok Budapestet és a Dunakanyart keresik fel, a hetedikesek pedig Debrecenbe és a Hortobágyra látogatnak el. • Nyugdíjasok Krasznahorkán. A felső- zsolcai Nyugdíjas Klub tagjai Krasznahor- kára és Betlérre kirándultak. Az idősebbekkel tartott 19 általános iskolás is, akik jó tanulmányi eredményükkel érdemelték ki a kirándulást. • Szentlászló falvak ünnepe. Bükkszent- lászlón tartják a „Szentlászló" falvak ünnepét a közeljövőben. Ezen a répáshutaiakkal együtt a bükkszentkeresztiek is részt vesznek. Egy hét a diákoké volt az ongai iskolában Onga (ÉM - MMI) - Diákok vették át a „hatalmat” az Ongai Általános Iskolában június elsején a pedagógusok örömére (vagy bánatára?...). Az oktatási intézményben a diákönkormányzat rendezte héten - mely május 29-től június 2-áig tartott - számos bohókás rendezvény volt, egyebek közt a diákigazgató megválasztása. A választás napján egy-egy nyolcadikos tanuló harcolt az igazgatói posztért. A rendezvényt természetesen támogatták a pedagógusok is - jelentette ki lapunknak Rózsa László, az általános iskola igazgatója. Június másodikán egyébként az ongai sporttelepen rendezték meg három település, Hernádnémeti, Gesztely és Onga úgynevezett eltérő tantervű osztályokba járó gyerekeinek a sporttalálkozóját. Az egyes atlétikai számokban településenkét a húsz-húsz diákból álló csapatok mérték össze tudásukat. Az atlétikai számokon túl egyéb, ügyességi számokban is bizonyíthattak a fiatalok. Az iskolában, ahol egyébként pezsgő sportélet zajlik, június 5-én a Nemzeti Atlétikai Program keretén belül ügyességi versenyt rendeztek. Fellépők. A bükkszentkereszti Szlovák Nemzetiségi Napon felléptek egy tánccal a helyi ovisok is. A nagy tetszést arató produkcióban - ezúttal „kivételesen” - a komoly férfiak viselték a kalapot... Felvételünkön éppen készülődnek a bemutatkozásra a táncosok. Fotó: MMI Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást települése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeretné, ha erről szűkebb pátriájában, térségében olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Magyarország zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) rovatában ezt elmeséli. A legjobb sztorikat megírjuk majd, és közöljük azt is, hogy melyik olvasónktól származnak az információk. Ráadásképpen minden hónapban a legjobb sztori beküldőjét jutalomban is részesítjük. Az oldalt írta: Mészáros István Telefon: 20/326-5966 e-mail: mmi@iscomp.hu Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Egy hátsallanggal nevezett be a kiállításra A bőrdíszművesből szíjgyártó, nyerges mester lesz gépies korunkban Ruszkai Gábor rajzaival Fotó: Mészáros István Nyékládháza (ÉM - MMI) - Manapság sajnos, már több szakma kihalófélben van. A különleges, régi mesterségek feledésbe merülnek, hiszen mostanában a régihez képest már másféle életvitel a jellemző. Gépi(es) korunkban hol van már szükség példának okáért egy hátsallangra?...Nos, a fentiekben leírtak nem is annyira „állnak”, mert mostanában reneszánszát kezdi élni néhány, az elmúlt években már halálra ítélt mesterség. Itt van például a kandallógyártó, a zsúp- illetve a nádtetőkészítő, de nyugodt szívvel említhetjük a lószerszámkészítő, a szíjgyártó, a nyeregkészitő mesterségeket is. Ruszkai Gábor persze, rögtön kijavítja a laikust, hiszen nem nyeregkészítő mesterről kell ez esetben beszélni, hanem nyergesről. Csak így egyszerűen: nyerges. Milyen ízes, milyen kellemes ez a szó, benne érződik a régi világ egyszerűsége, bölcsessége. A bőrdíszműves és a bőrműves közti különbség A nyékládházi fiatalember ezt a mesterséget választotta. Igaz, a bőrdíszműves szakmát szerzett Gábor eredetileg nem ezt szerette volna elsajátítani, hanem mást, de most már nem bánja, hogy a sors ennek elsajátítását jelölte ki számára. A szakma megszerzését követően letette az érettségit, majd a debreceni Művészeti és Iparművészeti Szakiskolába felvételizett bőrműves szakra. Ám ilyet abban az évben nem indítottak, így választotta a szíjgyártó, nyerges mesterséget. Különben - tudhatja meg az ezekhez a szakmákhoz nem nagyon értő - a kettő között óriási a különbség. A bőrdíszműves ugyanis csak géppel dolgozik, míg a bőrműves csak, illetve legtöbbnyire kézzel. Bárhol is van, folyamatosan rajzol, tervez. Hátsallangok, egyéb lőfelszerelések tervezeteit veti papírra. Korábban - már az általános iskolában is - a rajz volt a kedvenc tantárgya. Ha egy darab papiros, ceruza akadt a kezébe rögvest rajzolgatott. Nincs ez másként ma sem. Évfolyamtársaival együtt pályáztak A rajzon túl nagyon szeretett fát farigcsálni. Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni, hiszen édesapja asztalos. A bőrdíszművesből tehát szíjgyártó, nyerges lesz. Rengeteg terve készült már el, a precízen papírra vetett mintákból pedig egyszer valóság lesz. Persze, mindegyiket nem tudja megvalósítani, hiszen ahhoz sok idő kell. Ez a szakma sok türelmet, aprólékos munkát és nagy odafigyelést igényel. Egy lóra való hátsallang viszont (persze, e mellett már sok más is) már elkészült. Ezzel pályázott, nevezett be a kecskeméti Iparművészeti Múzeum június 9-én megnyíló kiállítására, ahová több évfolyamtársa is beadta munkáját zsűrizésre. Hogy az övé is ott lesz-e a kiállított tárgyak között, az rövidesen eldől. Mindenesetre ő tovább folytatja munkáját, készíti a terveket, a rajzokat. Egyszer ugyanis ezekből is valóság lesz. Malomfalva és Felsőzsolca testvérkapcsolata Évente egy-egy autóbusznyi látogató indul útnak Székelyföldre Felsőzsolca (ÉM - MMI) - Tíz esztendeje jött létre Felsőzsolca és a székelyföldi Nyi- kómalomfalva között a testvértelepülési kapcsolat. Sokan jól emlékszünk még az 1989. decemberi romániai forradalmi eseményekre. Az ott történtek mind az itthoni, mind pedig az ott élők körében szimpatikus megnyilvánulásokat váltottak ki. Beindultak a segélyszállítmányok, rokonok tömege özönlött Erdélybe, s onnan hozzánk, a hazai karitatív szervezetek egyre-másra gyűjtötték a segélycsomagokba az élelmet, a ruhaneműt, a könyveket. Felső- zsolcán sem volt ez másként. A könyvtár beszámolóját tartották 1990-ben a testületi ülésen, amikor Nagy József javasolta, hogy juttassanak ki könyvcsomagot egy magyarok lakta településre. Macsuga János pedig azt javasolta, hogy egy konkrét településnek, méghozzá testvértelepülés lakóinak juttassák el az adományt. így került „képbe” Malomfalva, mely Székelyföld szívében, a Hargitahegy közelében fekszik, Székelyudvarhelytől nyolc kilométerre, Felsőzsolcától pedig ötszázötven kilométernyi távolságban. A környék nagyon szép, természeti értékekben gazdag. Az itt élők megőrizték s ápolják hagyományaikat, az asszonyok szőnek, varrottas mintákat készítenek. A férfiak lovasfogattal járnak a határba, kaszálnak, lovakat patkóinak, állatokat tartanak, s fafaragó mesterségüket is gyakorolják. Itt kell megemlíteni, hogy Malomfalván újították fel elsőként a székelykapu-állítási szokást - a régi minták alkalmazásával. Az első gyermekcsoport 1990. június 25-én érkezett a Székelyföldről Felsőzsolcára. A látogatás révén barátságok szövődtek, viszontmeghívások kapcsán eljuthattak a felsőzsolcaiak a malomfalvi búcsúba, melyet minden évben augusztus 6-án tartanak meg. Az eltelt években aztán egy-egy autóbusznyi látogató kereste fel egymást kölcsönösen. Idén augusztusban érkeznek látogatóba Felsőzsolcára a malomfalviak. Diósgyőri temetők - híres emberek síijaival Miskolc (ÉM - MMI) - A diósgyőri temetők helyének kijelölése (evangélikus, római katolikus és református) Zatureczky László idejében 1746-ban történt, aki 1735-től az uradalom bérlője volt. A helyét a szőlők felé vezető úton, a szőlőhegyek aljában jelölték ki - állapítja meg kutatásaiban Balogh Sándor helytörténész, aki ismertette lapunkkal az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Az 1746-ban kijelölt temetőt csak 1797-ben Schmidt János áldotta meg, mikor már több temetkezés megtörtént. A halotti anyakönyv szerint az első temetés 1737. január 16-án volt, mikor Kocsis János csecsemőt, Kocsis András fiát temették el. A temetőben általában az egyház plébánosai, a község vezetői, jegyzők, tanárok, tanítók és orvosok nyugszanak az átlag állampolgárok mellett. Az egyházi anyakönyveket átkutatva két közismert vagy nevezetes személyt találtam, akik ebben a temetőben nyugszanak. Az egyik Déry István, a híres magyar színésznő Széppataky Róza férje, a másik Schiller Adolf ezredes, Erzsébet királynő testőre. A halotti anyakönyv 1862. évi VIII. száma 85. lapján az alábbi bejegyzés volt olvasható: „DÉRY ISTVÁN úr, SZÉPPATAKI RÓZA férje, hitvese, a központi Kamara uradalom prefektusa Diósgyőrben, rk. vallásu, 73 éves korában elhunyt, 1862. január 8-án. Származása Báta, született 1789-ben, lakása Diósgyőr 194. utca. Temetve 1862. január 10-én. Temette: JOSEPHUS BELLER miskolci parochus.” Sírja már nem található, mivel gyermekei nem voltak, akik azt ápolták volna. A temető előírásai szerint egy meghatározott idő után rátemetés történik. így csupán a halotti anyakönyvet kell hiteles igazolásul elfogadni. Déry István életéről kutatásaim közben találtam rá arra a sajátkezű leírásra, melyben tevékenységét összegzi. Ezek szerint mezőgazdasági szakember volt, és a magyar mezőgazdaság fellendítésében alkalmazta az uradalom. 1822-ben Rados- tyán ispánja, ahol a táj adottságát látva meghonosította a juhtenyésztést. 1829-ben 40 évesen Muhi ispánja, mely tisztséget 13 évig töltött be. Nevéhez fűződik, hogy Muhi pusztán megvalósította az eredeti törökdohány termesztését, mely rendkívül munkaigényes és különleges gondozást igénylő haszonnövény. 1843-ban 54 évesen kötött házasságot Diósgyőrben a híres magyar színésznővel Széppataky Rózával, a jászberényi gyógyszerész leányával, aki akkor 50 éves volt. A Diósgyőri vár udvarán lévő és róla elnevezett Déryné- házban lakott férjével, akit 73 évesen 1862-ben ragadott el a halál. Férje halála után egy pár év múlva Miskolcra költözött, és 1872. szeptember 27-én őt is elragadta a halál. Síremléke a miskolci Szt. Anna-temetőben van. Emlékét őrzi a Miskolci Nemzeti Színház is. A temető másik nevezetes halottja Schiller Adolf ezredes, aki Erzsébet királynő testőre volt. A halotti anyakönyv bejegyzése így szól: „HALÁL éve 1904. szeptember 7. Neve: SCHILLER ADOLF nyug. császári és kir. alezredes, a magyar király testőr őrmestere. BACHLEDOWSZKI VRA- NYÁK MÁRIA-JULIA férje. Származása TORNA, Abauj- Torna vm. Lakik, Diósgyőr, Kültelek 40.sz. 78 éves rk. Halál oka, szervi szívbaj, a haldokló a szentséget felvette. Temetve szeptember 9-én a diósgyőri rom.kát. temetőbe. Temette: Kiss László plébános.” A sírja ápolt, beton emlékmű díszíti, rajta egy fekvő betonkereszt, meíyen a férj és feleség neve szerepel. A hozzátartozói a sírját megvásárolták és nem kívánják síremlékét tovább fenntartani. A temetővel kapcsolatban a plébánia irataiban még a következőket találtam. 1950. jan. 27-én kelt jelentés hősi halottakról. Az 1914-18-as háborúból 17 magyar hősi halott nyugszik. Nagyobbára diósgyőri lakosok voltak, a diósgyőri Vöröskereszt kórházban ápolták őket és ott haltak meg. A sírjaikat a község egy-egy zománcfeliratú táblával látta el. Ezek a következők: Smotzer János, Zavadovics József, Szkokén János, Vizi Ferenc, Hajdú Ferenc, Jakamcsek Illés, Hely- kely József, Csernák József, Grsó János, Sadareczky Mihály, Tóth János, Szabó János, Gazdag István, Benkő Nagy István, Fekete Ferenc, Bitó György, Moós István. Az 1939-45-ös világháborúból nyolc hősi katona nyugszik itt, három egymás melletti sírban 1944. december havában. Ök a román katonai kórházban haltak el, és a románok minden adatközlés nélkül temették el a halottakat. Van még egy tömegsír a községben, ahol az orosz katonákat temették el - szintén minden adatközlés nélkül. Ezt a tömegsírt 1994-ben felszámolták, és a csontmaradványokat átszállították a rendes temetőbe.
