Észak-Magyarország, 2000. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29 / 100. szám

2000. április 29., szombat Szabadidő 9 A hegyen Bujdos Attila Nyári nép vagyunk: az első meleggel teret követelünk. Tájba vá­gyunk. Szivünk szorul az ablakban könyöklők lát­tán: létezik, hogy valakit nem hív a távol! Köztes lét: az ómassai kocsmaterasz (hogy ne legyen hirtelen az átmenet, ne árt­son meg a kiéhezett városlakónak a behab­zsolt természet, mint koplalónak hirtelen la­koma, nehéz étek). Ülni a helyiek között, hall­gatni, de nem érteni beszédjüket, a sok külö­nös történetet ismeretlenekről, utalásokat tegnapokra, erőt meríteni a sörből az eljöven- dóhöz. Aztán megint. Kedvesnek találni a csapost, midőn Pistikét ültet favályúba, lo­csolja, visszatérő fagytól félti, csodálkozni a különös virágnéven. Nézni, ahogy a napfény átbandukol a téren. Utána indulni, simogató szélben. Lépdelni feljebb, feljebb, vén gyökereken, málló sziklákon, tavalyi avarban gázolni, te­nyérrel támasztani a combot, érezni a moz­gást, az izmok feszülését a csontokon, piheg- ni, törölni kézfejjel gyöngyöző homlokot, nyirkos hajat túrni ujjakkal, hetykén kurjanta­ni a sűrűbe (hát itt lennénk), hogy fönt aztán megleljük a csendet. Feküdni a fűben, hangyák keresztútján, ka­runk vánkosán nyugtatni fejünk, követni távoli felhőket tekintetünkkel, hallgatni az erdő moc­canásait, megtalálni a békességet magunkban, azt hinni: ez a megváltás. Ez az élet. NYÍLT VIZEKEN y __‘_______i__________________ Önsúlyos úszóval Miskolc (ÉM) - A melegedő víz hatá­sára halaink étvágya jelentősen megnő, táplálékszerző mozgásterük nagyobb lesz. Mivel testhőmérsékletük emelkedik, ezért az anyagcsere-folyamatok is felgyorsul­nak - írja horgászrovatunk szerzője, Bé­kési János, a Belvárosi Horgászboltból. A horgász számára ez az időszak maga a mennyország - folytatja. A nádasok és hínármezők szélén ke­szeg- és pontycsapatok adnak magukról kisebb-nagyobb jelzéseket. A tapasztalt horgász ezek alapján módosítja a felszere­lést és az alkalmazott módszert. Régi megfigyelés: a tavak mélyebb he­lyeiről szívesen vándorolnak a pontyok a sekélyebb 1-2 méter vízmélységű „padkák” felé. Itt ugyanis az életet adó vízinövények és az élővilág hamarabb fejlődik ki. Ezek a jó horgászhelyek sokszor a parttól távol he­lyezkednek el. A hagyományos úszós mód­szer nem is alkalmas ilyenkor. Érdemes kipróbálni tehát az olasz horgászok nagy találmányát, az önsúlyos úszókat. A gyártók egyedi jelzésekkel - például 5+1 g, vagy 6+1,5 g - látják el ezeket az úszókat. Ez azt jelenti, hogy a szerelést az optimális besúlyozás érdekében 1 gramm illetve 1,5 gramm ólomsúllyal kell még el­látni. A nagyobb értékű súly az úszó testé­ben van elhelyezve, beépítve. Ezért az ilyen úszós felszerelést könnyedén lehet be­dobni arra a 30-50 méter távolságra, ahol a pontycsapatok járnak. A szerelésünket ter­mészetesen könnyíthetjük kissé, hiszen a hagyományos üvegszövetből készült botok­kal nehezebb a pontos célzás. Több lesz a kapás Az angol horgászok által kifejlesztett BRIS­TOL típusú carbon-kevlar anyagú MATCH bot 12-14 gyűrűs és 3,9-4,2 méter hosszú. Ezért kifejezetten alkalmas az önsúlyos úszós horgász módszere. A dobástechnikát könnyen el lehet sajátítani, de a tanulás idején nem árt, ha a közelünkből eltaná­csoljuk a sporttársakat. Ha igazán profi szerelésre vágyunk, ak­kor használjunk süllyedő zsinórt is. Legna­gyobb előnye, hogy a vízre érve nem alkot „öblöket”, hanem gyorsan elmerül. Ezért az oldalszél nincs hatással úszós horgásza­tunkra, hanem állandó kontaktusban ma­radunk szerelésünkkel. Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg a zsinór ne legyen vasta­gabb 0,16-0,18 milliméternél. A korszerű zsinórok még ilyen átmérőtartományban is elbírják a szükséges igénybevételt. Viszont sokkal több kapásunk lesz, és a sporthor­gász számára ez a legfontosabb! Modellezők tanítása: játszva lehet tanulni Kiállításon is bemutatkozott a Vörösmarty Modellező Kör a közelmúltban Miskolc (ÉM - BAL) - Mi eb­ben a jó? - kérdik gyakran a laikusok a modellezés meg­szállottjaitól. A közelmúlt­ban kiállításon bemutatko­zott Vörösmarty Modellező Kör tagjai könnyen megvála­szolnak az érdeklődésre.- Holt anyagból értékes, szép tárgyakat tudok létrehozni, más­részt mint oktató, gyerekekkel foglalkozhatok - adja meg saját indoklását a kör vezetője, Sallai Pál. - Több mint két évtizede foglalkozok a modellezés révén fiatalokkal, és mondhatom, nem mindennapi öröm látni egy tíz­éves kisfiút, aki több hónapi munkával valami szép munkát tudott létrehozni, vagy verse­nyen jó eredményt ért el. Klubtársa talán még érzéklete­sebben fogalmazza meg kéré­sünkre motivációját. A „szak­mát” fél évszázada kezdő, kilenc­éves kisdiákként tanítójától elle­ső Majdik Károly szerint a látvá­nyos és népszerű hobbi lényege, hogy „micsoda csodálatos isme­reteket szerezhetünk általa”.- Játék közben, saját játékát elkészítve tanulhatja az ember a matematikát, fizikát, kémiát, ge­ometriát, hiszen mindezekre a tudományokra szüksége van ah­hoz, hogy saját működőképes hajóját vagy repülőjét megépít­se, ami úgy úszik, repül, mint az igaziak. Modell és makett A Vörösmarty Művelődési Ház modellező köre három éve ala­kult, 15 taggal; azóta a létszám változó. A közösségbe tömörü­lök, főleg az idősebbek a model­lekre, azon belül is a hajómodel- lekre esküsznek. A saját készíté­sű modellekre - a makettekkel, illetve az előre gyártott alkatré­szekből készülő modellekkel szemben. Következzék egy kis „szabály magyarázat”:- Modell és makett.'Mindket­tő alapja ugyanaz: a meglévő nagy hajó, repülő, jármű vagy éppen épület kicsinyített másá­nak létrehozása - magyarázza kérésünkre Sallai Pál. - A kü­lönbség az, hogy milyen céllal. Itt válik el a két irányzat: a ma­kett lényege a szépség, a pontos­ság, az élethúség; a modellé az, hogy a kategóriánkénti szabá­lyok szerint megépítsük és hasz­nálni tudjuk. Ennek megfelelően a modell­készítés egyben versenyzést is jelent. Számos nemben: a repü­lőknél például megkülönböztet­nek szabadon repülő, körrepülő, múrepülő, sebességi modelleket. Minden kategóriában más a sza­bályzat, az anyaghasználat, a követelmény, a korlátok, és vél­hetően más az élvezet is. Ami azonban azonos: bármelyik meg­alkotásához rengeteg munka, működtetéséhez pedig sok gya­korlat szükséges. Cook kapitány hajója Egy példa - hogy a másik irány­zatról is beszéljünk: a makettek világából. A klub kiállításának egyik fő músorszáma Cook kapi­tány legendás tengeri hajójának, a Resolutionnak az apró (mint­egy fél méter hosszú), a legutol­só részletig kidolgozott mása volt. Alkotója, Kőhalmi Zoltán azonban már azon dolgozik, hogy egy kétszer akkora maket­tet készítsen a történelmi gale- onról: az utóbbiba már befekte­tett háromévi munka eredmé­nye ugyancsak látható volt az egyik vitrinben. Legnagyobb jó­indulattal is még csak félkész al­kotásról beszélhetünk... Híres hajót vagy hétköznapit modellezzünk meg? - ez is a kedvtelés kérdései közé tartozik. Sallai Pál szerint viszont nincs túl nagy jelentősége, egyéni el­határozás kérdése. Fontos, hogy létező hajó legyen a „modell”, az utánzat pedig teljesítse, amit gazdája elvár tőle: úgy a kinéze­tet, mint a vezérlését illetően. Tény, van olyan eltérés is, ami némi feszültséget kelt a hobbi kö­vetői között. A vörösmartysok a régi iskola hívei: saját kezűleg építik járműveiket, maguk talál­ják meg a tervrajzot, a szükséges anyagokat, állítják össze a gépet, az azt működtető technikát. Fotó: Végh Csaba Újabb keletű trend, hogy mások a boltban készen vagy félkészen kapható modelleket „csak megve­szik - mondja Sallai Pál aztán betanítják a gyereket az irányítá­sára”. A méregdrága „szupermo- dellek” piacra kerülése ily mó­don ha ellenségeskedést nem is, de kölcsönös viszolygást vált ki a két oldal híveiből. Ám mint min­den, ez az ellentét is hamar elsi­mul majd. Tökéletességre késztet A dinamikus játszadozást kedve­lő makettezők és a statikus szép­séget előnyben részesítő model­lezők között ma sincs irigység. Majdik Károly vall erről:- Egy pillanatig sem nézem le a makettezőt, hiszen ő is alkot, az akarata által valósítja meg az elképzelését - nem ahogy sikere­dik, hanem ahogy kell. Ez is, meg amit én csinálok, az akara­tot fejleszti, a szépérzéket, mind tökéletesebb munkára ösztönzi az embert, arra készteti, hogy a tudását minél tökéletesebben használja. „Százéves koromig gyűjtöm a szalvétát!” Inkább éhen marad Földi Istvánná, de akkor is megveszi a legújabb darabot Szerencs (ÉM - UJ) - Földi Ist­vánná nem kevesebb, mint százéves koráig akarja gya­rapítani jelenleg 7000 dara­bot számláló papírszalvéta­gyűjteményét. A most 64 éves, már nyugdíjba vonult hölgy ugyanis erősen bí­zik benne, hogy legalább száz­éves koráig fog élni. • Erre az optimizmusra egy, még tizennyolc évesen elszenvedett rendkívül súlyos betegségem túl­élése ad okot - mondta a szeren­csi Rákóczi-vár kiállítóhelyiségé­ben, ahol a város napja alkalmá­ból április 19-én nyílt meg há­romezer szalvétáját bemutató tár­lata. Agyhártyagyulladás miatt hosszú hónapokon keresztül élet és halál között lebegett, de aztán szervezete legyőzte a rettenetes kórt. Mint mondja, azóta is a vi­talitás, a mozgékonyság jellemzi az életét, no és a papírszalvéták gyűjtése. - Az én szórakozásom már nem annyira hobbi, mint in­kább szenvedély - teszi hozzá az eddig elhangzottakhoz. □ Hogyan kezdődött, mikor fogta kézbe az első szalvétát, amelyet nem dobott el, hanem megőrzött az utókornak? • Egészen véletlenül jutottam hozzá az első darabokhoz. A vő­legényemmel 1954-ben Miskolc­ra utaztunk. Egy gyerek a belvá­ros egyik utcájában szép szalvé­tákat árult. Úgy emlékszem, öt darabért talán egy forintot kért. Én bohó fiatalságomban tízet adtam neki. Otthon félretettem frissen vásárolt szerzeményei­met. Néhány nap múlva előszed­tem. nézegettem és hirtelen el­határoztam, újabbakat szerzek melléjük. □ Tehát idestova öt évtizede gyűj­ti a szalvétákat. Hogyan gyara­pította a számukat? Éttermek­ben, vendéglőkben, papírboltok­ban szimatol utánuk? • Csak az utolsó feltevése talált. A vendéglátóhelyeken a legrit­kábban bukkanhat az ember megőrzésre érdemes darabra. A szalvéták száma csere útján, pa­pírbolti vásárlással, illetve a ba­rátok, ismerősök mozgósításával növekedik. Akit csak tudok, meg­kérek: bármerre járjon az ország­ban, vagy a világban, ha meglát egy szebb szalvétát, hozza el ne­kem. Én magam pedig rendszere­sen járok a papírboltokba, ahol külön a gyűjtőknek is árulnak csomagokat, amelyekben nem egyforma, hanem egymástól kü­lönböző szalvéták találhatók. Egy- egy ilyen csomag ára ma már 250-300 forintra rúg. Én azonban gyakran az utolsó filléremet is ki­fizetem az új darabért. Aki szen­vedélyes gyűjtő, még a ruháját is oadaadja, amikor elfogy a pénze, ha meglát különleges darabot, ami neki még nincs meg. OVannak követői a városban? • Elsősorban a gyerekek, a fia­talok köréből verbuválódnak az új szalvétagyújtők. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nyugdí­jazásom előtt a csokoládégyár bölcsődéjének dolgozója, majd vezetője voltam. Ezért szinte minden embert ismerek a város­ban. Természetesen sokan tud­ják, mivel foglalkozom, és ese­tenként kérés nélkül is hoznak új szalvétát. Ezúttal csak 3000 darab kiállítására volt lehetősé­gem, de bízom benne, hogy egy­szer valamennyit bemutathatom az érdeklődőknek. A szalvétakiállítás május 19-ig tekinthető meg a szerencsi Rákóczi-várban Fotó: végh Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents