Észak-Magyarország, 2000. április (56. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15 / 89. szám
2000. április 15., szombat Életkép 9 Magaslesen Olaszliszkán vasárnap délelőtt. Családi program. Rakják az emberek az Árvízvédelem felirattal ellátott, homokkal teli zsákokat, és húzzák a ponyvát szigetelőként.- Nem lehet mit tenni. Régebben ben- tebb építkeztek, akkor tudták, hogy ilyen is lehet a Bodrog - mutat a hátul épült házak felé egy férfi. - Tavaly ebből az utcából is többen kiköltözködtek, de van, aki azt mondja, most nem hurcolkodik. Maradnak. A Bodrogkeresztúrt Tokajjal összekötő úton még át lehet menni. A Bodrog kisodort szemetével nyaldossa az aszfaltot. A tokaji Kopasz-hegyen több a kíváncsiskodó, mint általában. Családok váltják egymást, megörökítenek egy-egy pillanatot. Az évszázad árvizét, mely meghaladja a tavalyit, bár már azt is az évszázad árvizeként emlegették - magyarázzák egymásnak. Háttérben a távolságot öltött Bodrog iszony- tatóan szép látványa, és a Tisza, amint medréből meglódulva lepi el az alacsonyabb területeket. Keretben Pihenő Költözködés Az oldalon olvasható írások szerzői: Nyikes Zita (Alattunk Trabant, mellettünk tehenek. Magaslesen) Udvardy József (Árvízi históriák az apadás kezdetén) Alattunk Trabant, mellettünk tehenek Félelem, kesernyés humor, maradni akarás, költözködés és szépség az árvízben Fotó: Vajda János Bodrogolaszi, Sárazsadány, Olaszliszka, Bodrogkeresz- túr, Tokaj (ÉM) - A tetőzés előtt indultunk útnak, hogy megnézzük a Bodrog-parti településeket és azt, miként élik meg az ottlakók „az évszázad árvizét". Szombat délelőtt. Bodrogolaszi- ban egy idős asszony - zsebéből kicsuklik a colstok - a Templom utcából igyekszik a polgármesteri hivatalba. Azt szeretné megtudni, meddig kell még várniuk a kiköltözködéssel, most 17 centiméternyi víz áll a házban. Távolabb öt-hat ember már döntött. Kezükben néhány nejlon- zacskónyi csomaggal vágják keresztül az utcán hullámzó Bodrogot. Egy szomszéd a verandáról figyeli az eseményeket. A rádiós kolléga az érdeklődést látván próbálja szóra bírni az idős asszonyt.- A pincében? A házban áll a víz! - sóhajt fel a távolságot megtartva. Menni Bodrogolasziban a Fő úton hullámzik még az ár. Szánti Lajos- néék az alvégből költözködtek fentebb a szüleihez. Egy héttel korábban, vasárnap kezdtek pakolni. Akkor már a kapun belül volt a víz. Traktorra tették fel bútoraikat. Volt benne gyakorlatuk, hiszen tavaly kétszer költöztek ki az 1997-ben elkészült házukból.- Csak azt nem értjük - folytatja a fiatalasszony -, miért oldották fel az építési tilalmat azon a területen. Ugyan tudtuk, mikor ott vettünk házhelyet, hogy azon tilalom van, de aztán mégis feloldották. Tavaly mint árvízkárosultak kaptunk két és fél millió forintot, ebből kezdtünk neki egy háznak a falu magasabban fekvő részében, de nincs miből a folytatásra - magyarázza. Bráda Ferencné kölcsön adja a csónakját, hogy közelebbről is megnézhessük, milyen károkat okozott a Bodrog. Az idős asz- szony azért tarja készenlétben a ladikot, mert tavaly, amikor a folyó tetőzött, a nyári konyha és a lakás között kénytelen volt a Ami menthető vízi járműben megtenni azt a két-három métert. Az alkalmi kormányos Szacs- kó József. Kisfia könyörög, hadd jöjjön ő is: azt hiszi, kirándulni megyünk.- Alattunk egy Trabant van. Három napja még meg tudtam mutatni, mert kilátszott a teteje. Ezek itt lámpaoszlopok. Ott valahol a kerítés - navigál Szacskó József.- Nem kell a Balatonra menni - humorizál harmadik útitársunk, ifjabb Bráda Ferenc, és újabb szomorkás viccel áll elő: - Anyám már elveteményezett, pedig mondtam neki, hogy rizst ültessen.- Védekezni itt nem lehet. Azt a gáton kell. Itt már csak menekítünk - szögezi le a község polgármestere, Dúrbák József. - A menekítés többe kerül, mint a védekezés - mondja, és reméli, hogy még az idén megindul a gátépítés. Sárazsadányban szintén a Fő úton csapkod a Bodrog vize. Az aszfalt és a víz találkozásánál asztalra rakott apróholmi. A falu végén két család még bent lakik a házában. Felvesszük a mellig érő guminadrágokat, és belegázolunk a vízbe.- Végig a kerítés mellett, de vigyázzanak, homokzsákok is vannak a vízben - szólnak utánunk tanácsaikkal a falubeliek.- Édesanyám még nem jön. Hetvenéves - jegyzi meg egy férfi elevezve mellettünk.- A szüléimét voltam meglátogatni - lapátol egy másik férfi. - Máskor persze nem így járok - fordítja vissza a fejét. Maradni Lépéseinket lábunkkal kitapogatva haladunk. A víz szorítja a ruhát a testünkhöz. Olyan, mint egy hideg, vég nélküli úszómedencében. A kanyar után feltárul a tengerré változott Bodrog, és meghalljuk a jószágok zaját.- Nem hagyjuk az állatokat - mondja Mészáros Istvánná, miközben beljebb kerülünk a jószágmeleg istállóba. A tehenek megugranak. Mészáros Istvánná nevelt lánya, Irénke pedig magyarázza: - Idegesek. Meg is kötöttük őket, nehogy nekimenjenek a Bodrognak.- Tavaly sem csapott be az istállóba - mondja Mészáros Istvánná, és hiába is a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha mégis: nem akarja tudomásul venni. - A tejet még reggel kézben vittem ki - jegyzi meg. Másnap, vasárnap reggel többen gyülekeznek Sárazsadányban a Fő út végében. Az éjjel tíz centimétert emelkedett a víz - állapítják meg.- Este tíz órakor megkaptuk a kormány rendeletét, mely a vészhelyzet kihirdetéséről szól. Ez ruház fel arra. hogy gondoskodjak a lakosság elszállításáról. Most már nem kérdezzük, hogy jön-e valaki vagy sem, hanem hozzuk. A teheneket is megpróbáljuk a kertszomszédba átúsztatni - adja közre Palcsó Mihály, Sárazsadány polgármestere. Árvízi históriák az apadás kezdetén Csöbörből vödörbe Fotó: Bujdos Tibor Móricz Zsigmonddal szólva tényleg jól tették az istenek, hogy a szegény ember is tudjon nevetni. A bodrogkeresztúri Kossuth utcában a 71 éves Farkas Ferencné úgy nevet, hogy szinte a könnye is kicsordul belé. Pedig semmi oka sem lenne a vidámságra, mert a házában még most vagy negyven centiméter magasan áll a víz. Az ebédet kinn főzik bográcsban a családnak. Gulyás készül.- Nem is tudom, honnan jött az ötlet, talán a víztől való nagy kínomban jutott az eszembe. De az is lehet, valami rézlapot láttam csillogni a konyha kövén, és eszembe jutott, mi lenne, a ha megtréfálnám az unokámat, aki egyébként 28 éves, meglett férfi. Azt mondtam neki, hogy a konyhában a vízbe ejtettem egy fémszázast, ha megtalálja, az övé lehet. Ő meg elhitte, hogy ebben a nagy szegénységben, ha valóban elejtenék egy százast, nem hajolnék magam le érte. A csizmája orrával tapogatózva még a sötétben is kutatta, kereste a százast, az árvízi szerencsepénzt, mintha csak a Trevi kútban kutakodna... Baráttá válnak A Bodrog hideg, a hordaléktól sárgásbarna, iszapos vízében megfürdeni, pontosabban belezuhanni nem egy szívderítő szórakozás senkinek. Az idei árvízben balszerencsés vízbe zuhanások megestek. A korábban már említett Farkas Ferencné fia, a lábára beteg Tóth János például megcsúszott a lakásból kivezető homokzsákokon, és félderékig az árvízbe zuhant. A testvére segítségével kászálódott ki a jéghideg vizből. A Szegiben élő Kovács Sándor szintén a homokzsákból épített gáton cipelt valami terhet, amikor rosszul lépett és kötésig a vízben találta magát. Ő emlékszik falubelije, Géczi Misi történetére, aki úgy gondolta, a béléstestekre helyezett ágyán kibír még egy éjszakát. Reggel nem az óra, hanem a vízcsobogás ébresztette. Már emiatt is cifrán emlegette az égieket, de csak akkor mondott igazán csavarosakat, amikor kiderült, hogy az árvíz elvitte a papucsát. De ez mind semmi. A harmadik haver, igaz a tavalyi áradásnál úgy zuhant háttal vízbe, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a Filmekben le van filmezve. A hátának keresett volna támaszt egy diófánál, csakhogy jó három-négy méterrel elvétette a fa helyét és mint egy darab fa, beleesett a másfél méter mély vízbe.- Borzasztó hideg volt ott és sötét - mondja. A barátai húzták ki nagy hirtelen. Sok haverja van a faluban, Szegiben árvízkor ugyanis még az ellenségek is baráttá válnak. Szerencse...- A kert aljában vannak a karámok és az ólak, két sor hosszúságban. Nem látszanak, mert most a tetejük felett vagy húsz centiméteres magasságban folyik az ár - mutat a tengernyi víz felé idősb Lubicki Mihály Bodrogkisfaludon.- Hova vitte az állatokat? Csak nem elvitte őket az ár?- Nem az árvíz vitte el azokat, hanem a közgazdaságtan.- Sok jószág volt a portán?- Csak 52 hússertés, 600 darab nyúl, 600 csirke, 180 pulyka. Mind egy szálig eladtam a jószágot, mert előbb fejben, majd papíron is kiszámítottam, hogy semmi hasznom nincs rajtuk, csak ráfizetek. Egy mázsás sertésre például 3800 forintot. Ennyi a befektetett energia, a feletetett takarmány és a disznó eladási ára közötti különbség. Ezért várták üresen az ólak az árvizet, s ezért nem lesz nagyobb károm az apadás után. Szerencse a nagy szerencsétlenségben. Édes Otthon Fotó: Kocsis Zoltán
