Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-04 / 54. szám

2000. március 4., szombat Szabadidő 9 Nagy kaland Balogh Attila Iső otthonomból reggelente a másodikba a megyeszékhely utcáin, terein vezet az utam. Az elmúlt hetekben-hónapokban ez az egyéb­ként rövid utazás drámai (egy idő után mégik unalmas) kalandokra adott alkalmat. Először rendszerint a közeli buszmegálló­hoz vezető járda jeges, hókásás (sóval a tél folyamán egyszer meg nem szórt) sávján kel­lett végigegyensúlyozni, majd a főutcai meg­állóban végigvárni a szokásos tiz percet, hogy újfent konstatálhassam: a menetrend szerint átlag négypercenként közlekedő 1-esés 1A-s járatok egyike sem jön (soha már...). Ám feltűnik a villamos - hogy elérjem, csak a fen­tihez hasonló állagú, százötven méternyi jég­bordán kell bukdácsolva végigfutnom. Ha si­kerül - ehhez még az útkereszteződésben elterülő tengernyi tócsán kell átjutnom, kike­rülni lehetetlen irányban vagyok a munka­hely felé (ahova pedig úgy, de úgy szeretnék minél hamarabb odaérni!). zon, hogy a jármű döcög, zajos, és becslésem szerint körülbelül kétszer annyi idő alatt ér le a Győri kapuból a belvárosba, mint, mondjuk, tette tiz évvel ezelőtt, ezen köny- nyen túl lehet lépni. A Centrumtól a szerkesztőségig utamat álló akadályokon már jóval nehezebb. > A kisebb nehézségeket nem is említve idézzük csak fel a Búza téri tavak („ezer tó vi­déke") szépségét, vadságát, turistacsalogató látványát. Ezek a mérhetetlen vízfelületek (amelyek, csodák csodája, mintha soha, de soha nem száradnának ki!) ugyanazzal a rendkívüli tulajdonsággal bírnak, mint lakóte­lepünk természeti kincsei: ha az utazó neki­vág kikerülni, soha nem tér vissza (legalábbis a munkába biztos nem ér időben). Az embe­rek, sűrű sorokban - hiszen népszerű környékről van szó egymás nyomába lépve próbálnak átjutni száraz lábbal a vizen, bár ez utoljára kétezer évvel ezelőtt sikerült itt utol­jára valakinek (akkor még az aluljáró nem épült meg). Ha túl vagyunk az egyiken, ott a másik, majd a következő: mint a hóbuckák Alaszkában, sosincs vége. Es itt arany sem vár ránk. Ha utunk ered­ményesen végződik, még mindig csak reggel van, a munkakezdés ideje. A nap még épp csak elkezdődött. A gyepet is fésülni kell! Ernőd (ÉM - SzK) - Besűrüsödtek a tennivalók a tavaszi kiskertben - summázta mondanivalóját Révai Jó­zsef kertészmérnök. Kezdjük mindjárt a gyepfésüléssel: az esz­köz kissé meghasogatja a talajt, ezáltal könnyíti a levegőhöz jutását, így dúsab- ban, sűrűbben, bokrosabban nőhet a fű. Egyúttal a tavalyi avart is összegyűjtjük, amit nyugodtan komposztálhatunk. Lassan befejezhetjük az almástermésűek metszését, de ne feledkezzünk meg a sebkezelésről (Vulneron A). A metszést folytathatjuk - a tőke kitakarását követően - a karós szőlővel és a rózsával. Befejezzük a díszfák, díszcserjék metszését, ami mind az örökzöldeknél, mind a lombhullatóknál a téli sérülések orvoslását jelenti. Az ősszel előkészített gödrökbe - fagy- és sármenetes időben - elültethetők a díszfák és díszcserjék, a szőlő- és gyümöl­csoltványok. A vetőmagágyakat előkészítjük, azaz elegyengetjük az őszi ásás nyomát, egy­szersmind bedolgozzuk a talajfertőtlenítőt és a nitorgénműtrágyát (pétisót) is a talaj­ba. Ezután már nyugodtan vethetjük a mákot, salátát, petrezselymet, sárgarépát, hagymát, sóskát, spenótot, zöldborsót. Tai Chi Chuan: a kígyó és a madár harca Művészi mozdulatok Fotó: Vajda János Miskolc (ÉM - PTA) - Úgy néz ki, mint egy kínai tánc lassí­tott felvétele - nagyjából ez az első benyomása annak, aki először lát Tai Chi gyakorlat­sort. A mozdulatok csodála­tos, harmóniát teremtő ereje a belső energiákban rejlik. Kopottas, málladozó falú miskol­ci általános iskola tornaterem­ben figyeljük, amint gyülekezik a Tai Chi tanfolyamra járó cso­port. Az imént még farmerben, divatosan vagy épp emelt sarkú cipőben, kisminkelve érkezett mindenki. A könnyed ruhákba átvedlett emberek most másnak tűnnek: lélekben arra készül­nek, hogy megtanulják egy távo­li, régmúlt kultúra több száz éves mozdulatait, a Tai Chi időtálló bölcsességét. Az edzés nem rögtön a lassú „tánccal” kezdődik. Előtte lazító, ráhangoló gyakorlatokat végez­nek. Ezek segítenek megismerni a testet, illetve észrevenni a testi­lelki gátlásokat. Majd pedig a le­nyugodott testet „beleillesztik” a térbe, a körülölelő világba. A nyugalmi szint élérése után már gyakorolható a Tai Chi. Lassú vagy gyors: pontos- Felgyorsítva a lassú mozgás­sor, egy precízen felépített küzdőtechnikát ad - magyarázza az edzést tartó Janits László. - De a pontosság, a lágyság soha sem hanyagyolható. Egy éles küzdelem akkor jó és hatékony, ha az „lelassítva” éppolyan pon­tos, mint a gyakorláskor. Ez ne­hezebb, mint egy ütést vagy há­rítást gyorsan megtanulni, mert az elnagyolható. Az aprólékos tanulásnál azonnal látszik a hi­ba, és mélyebben is rögzül a sokszor gyakorolt jó mozdulat. A Tai Chi Chuan Kínából ered: egy XI. század körül élt ta- oista bölcs, Chang San-feng dol­gozta ki az alapjait. Éppen a kor kedvenc filozófiai írásait tanul­mányozta, amikor egy madárra lett figyelmes, amely kiterjesz­tett szárnnyal próbált lecsapni egy kígyóra. Lenyűgözte a két állat harca, ahogy a kígyó lágy mozdulatokkal elkerült minden támadást rohamról rohamra. Végül a madár zavartan feladta a meddő küzdelmet. A mester egyfajta kinyilatkoztatásként él­te meg a történteket, és nagy fel­adattudattal éjszakánkon át gya­korolva, meditálva, edzve újfaj­ta mozgássort dolgozott ki. A küzdőmód tudása dinasztiáról dinasztirára öröklődött, miköz­ben többféle stílusirányzata fejlődött ki. Összhang, hétköznapra is Tai Chit tanulni ma különböző okokból kezdenek az emberek. Akad, aki a nyugalmat, a ki­egyensúlyozottságot akarja erő­síteni magában, esetleg meditá- ciós formát keres. Van, akit az egészségmegőrzés motivál, vagy épp egy a harcművészetének tö- kéletestése. A Tai Chi Chuan külön-külön egyik célhoz sem jó módszer, ugyanakkor mind­egyikhez egyszerre igen: a test, a szellem és az érzelem hárma­sának harmóniáját teremti meg az aprólékosságig kidolgozott mozgással, és a belső erő fel- használásával. A belső összhang pedig nem csak az edzés idejére, a hétköznapokra is kiterjed. A Tai Chi többlépéses formagya­korlatainak elsajátításához lega­lább egy esztendő szükséges. A formákat aztán kell megtölteni igazi tartalommal. Az úgyneve­zett képességek elsajátítása pe­dig már több év, évtized, vagy egy egész élet munkája is lehet. Ami majdnem az, nem az- Vannak olyan Tai Chi irány­zatok is, amelyek kiragadnak egy területet, például az egész­ségmegőrzést és minden mást mellőznek. Ennek az a veszélye, hogy az egész leegyszerűsítésé­vel pontosan a lényeg vész el - mutat rá Janits László. És épp ez a lényeg, a harcmű­vészet filozófiája az, amely miatt nem csapnak hírverést maguk­nak Miskolcon a Tai Chi Chuan tanfolyamszervezők.- Minden küzdősportot oktató csoport választhat. Megteheti, hogy a fennmaradásra, a fejlődés­re hivatkozva a reklámra, a pro­pagandára, a pénzre fekteti a hangsúlyt, és háttérben marad a színvonal. Vagy: megértve a színvonal fontosságát, az ősi fi­lozófiáját nem alkudnak meg az anyagiakért és külsőségekért. Viszont akkor meg kell küzdeni az életbenmaradásért. Mi az utóbbit választottuk. Ballépéseink pár percben, hatszáz példányban Sorsokról, kapcsolatokról, hibákról és azokból való okulásról ír Hargitai Imre Kazincbarcika (ÉM - SZN) - Feltűnt neki, milyen sokan küszködnek körülötte magán­életük válságával. Klubot alapított, majd papírra ve­tette tapasztalatait. Hargitai Imre első könyve - úgy re­méli - a nyáron jelenik meg. A város polgármesteri hivatalá­nak társadalompolitikai osztá­lyán ma is rengeteg a panaszos, segítségre váró ember. Hargitai Imre a beszélgetés rövid halasz­tását kéri, aztán elnézést is: szo­ciálpolitikai előadó nem vára­koztathat ügyfelet. Ha neki van problémája, nyűge, annak sem szabad látszania. Ide az átlagos­nál is nagyobb türelem kell.- Hét évvel ezelőtt, látva a rengeteg magányos, boldogtalan embert létrehoztuk az egyedülál­lók klubját. Fogalmam sem volt, hogy egyszer írni fogok - utal a kezdetekre az egyébként 37 éves fiatalember. - De annyi monda­ni- és megosztanivaló gyűlt össze bennem, hogy később a helyi lap 4 oldalas melléklete­ként elkezdtem leírni a megtör­tént eseteket sorsfordító döntésekről, tönkrement férfi-nő kapcsolatokról, boldogtalan A szerző és a kézirat Fotó: végh szerelmekről, az alkohol, a mun­ka elvesztése okozta válságról. Velem, nélkülem, egyedül - ez volt a melléklet címe. Olyan si­keres fogadtatása lett a dolog­nak, hogy a melléklet bővítését kérték az olvasók, ám erre nem volt anyagi lehetősége a lapnak. Persze kritika is ért, például, hogy túl nyersen fogalmazok, de sohasem a történetek igazság- tartalmát kifogásolták. * Erről első hallásra érzelgős női magazinok, vagy szappan- operák jutnak eszünkbe...- Talán előfordulnak nálam is hasonló sztorik, jellemek, vallo­mások. De nincs két egyforma történet, minden egyes emberi sors egy-egy regény. Bejártam az országot, nagyon sok tapasz­talatot gyűjtöttem. Úgy érzem, a hétköznapi, kis problémákból lesznek a nagy gondok. Nem tu­dunk az apró csodáknak örülni, nem figyelünk egymásra, még a hozzánk legközelebb állókra sem. Folyton másokat hibázta­tunk, túl hamar akarunk ered­ményeket elérni, s közben elro­hanunk a boldogság mellett. A száznál több 2-5 perces írásból nem ritkán az is kiderül, ho­gyan okultak, miként értékelik saját hibáikat az emberek. A megjelentetéshez a szereplők hozzájárulását is meg­szerezte?- Nem volt szükséges; megvál­toztattam a neveket, a helyeket, az időpontokat. A novellák fele már megjelent, ezek sikeréből tu­dom: nagyon érdekli az embere­ket a nem pletykaszintű emberi történet. Ott vannak a saját szto­rijaim is: egy belvárosi presszóba egyedül beült egy feltűnően szép, elegáns nő. Persze minden férfi azonnal ugrott, amikor cigarettát vett elő, de ő mindenkit vissza­utasított, mígnem egy luxusautós, felékszerezett fickó lépett be és jól láthatóan ismerkedni kezdett a nővel, aki tőle azonnal elfogadta a tüzet, bájosan mosolygott és csevegett. Nyilvánvaló volt: elér­te, amit akart, s nem a belső, ha­nem másfajta értékek érdekelték. Hargitai Imre kétgyermekes, boldog családapa. Éppen a felesé­ge javasolta egy évvel ezelőtt: gyűjtse kötetbe a történeteket. Idővel több kiadó is megkereste, ő a nyíregyházi Rim Kft.-t válasz­totta. Most már csak a 600 pél­dány kiadásához szükséges pénzt kell összekunyerálnia, ezért ál­landóan pályázik és támogatókat keres, olykor fáradt, csalódott. Nem egetverő összeg, negyedmil­lió forint kellene, mégsem tülek­szenek a mecénások. Főként ígé­retek vannak, hiszen az anyagi segítséget adózáskor visszakap­ják a vállalkozók. Hargitai Imre mindennap úgy ébred: nyáron ta­lán már a kezében tarthatja első, 300 oldalas kötetét. Rögvest hozzá is fogna a folytatáshoz: mi tör­tént esetei szereplőivel, hogyan változott azóta az életük... NYÍLT vizeken Tavaszvárás a parton, avagy a finom a jó szerelés Miskolc (ÉM) - Ilyenkor, a tél vége felé, mindenkiben - kü­lönböző mértékben ugyan, de - előretör a tavaszvárás élet­érzése. A horgászok egyre gyakrabban gondolnak az első horgászatra és a tavalyi eredményekre. De vajon mennyi időnk lesz az idén, hogy kedvenc hobbinknak hódoljunk? - teszi fel a kérdést Békési János, a Belvárosi Hor­gászboltból. Sokszor úgy tűnik, ez a legna­gyobb akadály - adja meg a vá­laszt. A túlfeszített munka, a sok kötelezettség teljesítése után jut-e egy kis időnk a vízpart megláto­gatására? Ugye, milyen sokat kell szervezni dolgainkat, hogy végre összejöjjön a régen várt horgász­túra? Pedig „őselemünk” a víz, az embert körülvevő természet és a halfogás élménye csodákra ké­pes! Regenerálódik idegrendsze­rünk, türelmesebbek és kiegyen­súlyozottabbak leszünk. Aki már átélte ezt az átváltozást, sokkal jobban értékeli ezeket az értéke­ket. Régen elszakadtunk a ter­mészettől, és életünk java részét kényelemben éljük, mégis vá­gyunk a találkozásra. „Mezítláb szeretnék sétálni a vízparti fűben” - fejezte ki ma­gát találóan egy ifi horgász, kér­désemre, hogy miért várja a ta­vaszi napsugarat. Az igazi ok természetesen a kapás, amire minden horgász vágyik! Az úszó rezdülése, a jelző moc­canása az a pillanat, amely a hal első jelzése. Minél finomabb a szerelésünk, annál gyakrabban következik be. Ehhez azonban ér­demes vékonyabb damilt hasz­nálni a tavalyinál. A MONOFYL zsinórok könnyen megsérülhet­nek a bedobásoknál és fárasztás- kor. Érdemes ezért még az első horgászat előtt átvizsgálni. Pró­bakötésekkel teszteljük zsinórun­kat száraz és nedves állapotban egyaránt. Ha bizonytalan a pró­ba, mindenképpen érdemes újra lecserélni. Sok kapitális hal ment el az „öreg” vagy sérült hor- gászzsinór miatt. Alaposan tanul­mányozzuk az új tulajdonságait, hiszen a technika fejlődése miatt már olyan 0,30 milliméteres zsi­nórt is gyártanak, amelynek 12,1 kilogramm a teherbírása. Érde­mes az új zsinórt tekercselőgép­pel felrakatni a dobóorsó dobjá­ra, hiszen így csavarodásmente­sen kerülhet a helyére. A vízpar­ton első alkalommal néhány do­bással meggyőződhetünk arról, hogy mit tud az új szerelés. A többi már a halaktól is függ!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents