Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-01 / 51. szám

2000. március 1., szerda Miskolc és környéke 5 HÍRCSOKOR • Pénz civil célokra. Alsózsolcán a várha­tó költségvetési többletbevételek egy ré­sze fedezetet nyújhat az intézmények többletigényének finanszírozására, és né­hány, már korábban is támogatott civil szervezet és egyház további segítésére. • Önkormányzati farsang. A sajópálfalai képviselő-testület március 4-én rendezi meg farsangi mulatságát. Az este hét órakor kezdődő mulatság bevételét az óvoda udvari játékainak vásárlására ajánlják fel. • Szociális iroda. A kistokaji önkormány­zat elképzelései között szerepel egy szo­ciális iroda kialakítása. Erre azonban csak akkor kerítenek sort, ha pályázaton sike­rül majd pénzt nyerni rá. JEGYZET Magyar királyok Mészáros István Diztos jól érzik magukat azok, akik úgy gondolják: rájuk nem vonatkoznak a szabályok, a törvények. Korlátlan emberek, „szabadságuk" végtelen. Nem néznek se istent, se embert, ők élik a maguk egyedi mindennapjaikat. Biztos ők az erősek, a gazdagok, a mérhetetlen hatalom­mal rendelkezők. Talán a királyoknál is maga­sabb rendűnek érzik magukat, sőt, nem ta­lán, hanem biztos, hiszen a királyoknak > ugyancsak szigorú rend szerint kell élniük. Feltételezhetően még kötöttebbek a minden­napjaik, mint egy szimpla állampolgáré. Halad járművével az ember a szép, nap­sütéses időben, vasárnap kora délután a for­galom is csendes. Álmos, vidéki városi tempó, kissé kókadt az ember a hirtelen jött tavaszias napsütésben, éppen hatalmasat ásít, amikor nagy robajjal, „alig tompitóval" felszerelt krosszmotorok robbantanak mellette. A két járműsor között balanszíroznak, egykerekez- nek, olyan mutatványokat produkálva, hogy a jámbor trabantos hűségesen viselt kalapjához kapva majdszívszélhűdést kap... két motoros közül az egyiken bukósi­sak sincs, a motorokon rendszám one, úgy­hogy minden a szabályok szerint. Az „természetes", hogy a két fiatal a sebességet tekintve valamicskét elmérte magát (pluszba), ám ez még semmi ahhoz képest, hogy három közlekedési lámpa piros jelzése sem számit nekik, ők csak haladnak... Biztos nagyon siet­tek, esetleg a színlátásukkal van baj, de az va­lószínűbb: egész egyszerűen tesznek minden szabályra. Ők a királyok. Magyar királyok. Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást tele­pülése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeretné, ha erről szűkebb pátriájában, térségében olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Magyaror- szág zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) rovatában ezt elmeséli. A legjobb sztorikat megírjuk majd, és közöljük azt is, hogy melyik ol­vasónktól származnak az információk. Ráadásképpen minden hónapban a leg­jobb sztori beküldőjét jutalomban is ré­szesítjük. Az oldalt írta: Mészáros István Telefon: 20/326-5966 e-mail: mmi@iscomp.hu Felelős szerkesztő: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Gázcseretelep kontra fenyőfák Minden létező fórumot megjárt kifogásaival a martintelepi panaszos Fekete István az egyik kivágott fenyőfa mellett Fotó mmi Miskolc (ÉM - MMI) - Már több szép fenyőfámat kivág­tam a gázcseretelep miatt. Most mi a fontosabb: a jó le­vegő, az egészséges környe­zet, vagy egy gázcseretelep? - teszi fel a kérdést Fekete István martintelepi lakos. A panaszos szerint a Martintele­pen túl sok a gázcseretelep, hol­ott a lakótelepen már többségé­ben a vezetékes gázt használják. Fekete István úgy véli, semmi szükség a martintelepi nagy gáz­cseretelepen kívül még három, az utcákban, családi házak udva­rán vállalkozásban működtetett kis cseretelepre. Ebből egy éppen az ő szomszédjában van, s ezt erősen sérelmezi. Ha kinyitja az ablakot, érezni a büdös gázsza­got, s a pakolásnál is nagy a zaj. Tudatában van, hogy legáli­san működteti a szomszéd, hiva­talos engedély alapján, de azt nem érti, hogy egy ilyen vállal­kozást hogyan engedélyezhetett a hivatal a szomszéd engedélye nélkül? Azt a választ kapta, hogy amikor a működési enge­délyt kiadták, nem kellett csa­tolni a szomszéd hozzájárulását. Ezt furcsálja, hiszen minden egyéb tevékenységhez, például a szomszéd más üzleti tevékenysé­géhez is kikérték a hozzájárulá­sukat, amit ők meg is adtak, hi­szen azok nem olyanok, mint a mini cseretelep.- Már szinte minden fórumot megjártam ebben az ügyben - mondja. - Megkerestem or­szággyűlési és városi képviselő­ket, írtam levelet a polgármes­ternek, miniszternek, felkeres­tem az alpolgármester asszonyt. Mindenki elismeri, hogy nem helyénvaló itt üzemeltetni ezt a cseretelepet, de történni semmi sem történik. Tovább megy min­den, ahogy eddig. Mondom nekik: hiszen érvé­nyes engedély alapján működik a vállalkozás, így nem valószí­nű, hogy bármit lehet tenni... Ők, tudniillik feleségével együtt, ezzel tisztában is vannak, ám a bűz és a zaj ettől még tényként kezelendő. Fekete István tőzsgyökeres martintelepi, szülei is itt éltek. Mindig arra törekedett - hang­súlyozza hogy a környezete rendben legyen, ezért is ültette a fenyőfákat, a bokrokat.- Most mindez lassan tönkre­megy - véli a panaszos. - Mond­tam dr. Koleszár Lajos or­szággyűlési képviselőnek, amikor itt járt: én kivágom az összes fe­nyőfát. Azt mondta a doktor úr, ne tegyem, mert egy-egy ilyen fe­nyőfa 15-20 évig növekszik, míg egy ilyen palackos állványt fél óra alatt el lehet bontani. Most bizakodik feleségével együtt, mert hallották a rádió­ban: felülvizsgálják a polgár- mesteri hivatalban a kiadott vállalkozói engedélyeket. Szerin­tük akkor kiderülhet, hogy nincs szükség ennyi kis gázcse­retelepre a Martintelepen. Otvenötmilliós új gyermekintézmény Bővíteni kellett a kistokaji óvodát, mert a gyermeklétszám ezt követelte A kistokaji ovisok már birtokukba vették az új létesítményt Fotó: Mészáros István Kistokaj (ÉM - MMI) - Két év­vel ezelőtt kezdték az épít­kezést, s mára új óvodájuk nagy részét már „belakták" a kistokaji kicsik. Az elmúlt két esztendőben az önkormányzat legjelentősebb be­ruházása volt a helyi óvoda át­építése, bővítése.- Ennek során új szárny épült a szintén korszerűsített régihez - tájékoztatja lapunkat Bajor Jó- zsefné polgármester. - Mivel ör­vendetesen növekedett a gyer­meklétszám a településünkön, a képviselő-testület elhatározta a már szűkösnek bizonyult régi óvodánk bővítését. Ez nem kis munkát jelentett, és anyagilag is jelentős volt, hiszen a beruházás ötvenötmillió forintból valósult meg. Ebben természetesen pályáza­ti pénz is benne foglaltatott: a megyei területfejlesztési tanács­tól 14,9 milliót nyertek, a cím­zett támogatás összege 15 millió forint volt, melyekhez még hoz­zá kellett tenniük a saját erőt is. Ezen túl tízmillió hitelt kellett felvennie az önkormányzatnak, hogy tető alá hozzák az óvoda bővítési elképzeléseiket.- Jelenleg hetvenöt gyerek jár az óvodába - folytatja a polgár­mester asszony. - Ez azt jelenti, hogy most három csoporttal fog­lalkoznak az óvónők, a dajkák. A megépült intézményben a hely négy csoportnak elegendő, úgy­hogy a jövőbeni plusz létszám­nak szintén biztosított a hely. A kicsik éppen ebédhez ké­szülődtek ottjártunkkor. A konyha a követelményeknek mindenben megfelel. Itt készítik az iskolásoknak is az ebédet, és a szociális étkeztetésben résztve­vőknek szintén. Aki még csak a régi épületet látta, most bizonyára rá sem is­merne már. Az egy csoportnak helyet adó volt ovirészben most tornaszobát alakították ki, illet­ve az utómunkálatokat még most végzik, például az ablakok­ra szerelik a labdafogó hálót. A kicsiknek persze, már az új ter­mekben kötik le a figyelmüket, a nagycsoportosoknak pedig az iskolára előkészítő foglalkozáso­kat tartják.- Az ünnepélyes átadást ké­sőbbre terveztük - mondja Bajor Imréné - Úgy tartottuk, a leg­fontosabb az, hogy a gyerekek minél előbb használatba vegyék a megújult, kibővített óvo­dájukat. Sok még a felfedezetlen üvegcsűr A helytörténeti kutatás kiindulópontjai az egyházi dokumentumok Bükkszentkereszt (ÉM) - A csodálatos szépségű Bükk- hegység fában gazdag terü­lete, geológiai adottsága már évszázadokkal ezelőtt lehetőséget nyújtott üveg­huták, üvegcsürök kialakítá­sához - állapítja meg Balogh Sándor, a Bükk kutatója. Az alábbiakban az ezzel kapcso­latos gondolatait adjuk közre. Az üveg alapanyaga a kvarc és a hamuzsír előállításához szük­séges faanyag korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt. A ma is létező községek kö­zül említésre érdemes Óhuta (a mai Bükkszentlászló), Újhuta (Bükkszentkereszt) és Répáshu­ta. E helyeken nem csak a cé­gek által létrehozott üveghuták­kal találkozhatunk. Sok volt a magánosok által létrehozott üvegcsűr, melyek a bányászati termékek kémiai vizsgálataihoz biztosították a különféle termé­keket, valamint a bortermelők­nek állították elő az üvegeket. Később pedig már paraszti használati üvegtárgyakat is gyártottak. Akadtak bizonyos erdőrészek, ahol egymáshoz közel jöttek lét­re üveghuták. Ilyen a répáshu­tai, a gyertyán-völgyi és a Hór- völgyi Kohinka-féle is. Kutatása­im eredményeképpen anyagi tá­mogatással sikerült a legna­gyobb, a gyertyán-völgyi temető­jét felújítani, újból körülkerít- tetni és emléktáblával ellátni ­hangsúlyozza Balogh Sándor. A temetőben a bükkszentkereszti egyház halotti anyakönyvi ada­tok szerint 274 halott nyugszik.- Kutatásaimhoz a legna­gyobb hiteles segítséget ezek az anyakönyvek nyújtották jelen­tette ki Balogh Sándor. 1996- ban sikerült a Huta réten lévő üveghuta helyét megtalálnunk. Az itteni üvegtöredékek darab­jai - melyek már színes üveg­termékekre is utalnak - a bükkszentkereszti múzeumban láthatók. Két évvel ezelőtt az egyházi anyakönyvek alapján találtuk meg a Hór-völgyében lévő Kohinka-féle három ol­vasztókemence alapjait. Itt az volt a meglepő, hogy az üveget nem homokból (kvarcból) ha nem kőzetekből állították elő, ezért nem volt szükség a Hideg patak vizével hajtott törőma­lomra.- A Bükk még nagyon sok föl nem fedezett kisebb üvegcsűrrel rendelkezik. így keresem Kőhu­tán a volt üveghutát, amelyhez valóságos adatokkal az egyház halotti anyakönyve szolgált. Na­gyon szeretném, ha segítséget kapnék az üveghuta helyének felfedezésére. A Répáshután la­kó idősebb emberek, akik az er­dőgazdaságban dolgoztak, még emlékeznek egy kisebb temető­re, mely Kőhuta közelében lehe­tett. Megtalálása esetén érdemes lenne egy emléktáblával megje­lölni a helyet - mondotta vége­zetül Balogh Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents